Mi persze csak azért mentünk, mert Petőfi szomszéd mondta, hogy megy, mi meg kedvet kaptunk, jól van, akkor mi is megyünk, miért ne, sose láttunk még vásárt. Bár én állítólag gyerekkoromban már igen, kaptam kakasos nyalókát is. És akkor ott kiderült, hogy én tulajdonképpen azért mentem, hogy a kis gazdaságomba nézzek jószágokat, miután kikristályosodott, hogy a kecske az azért nem jó, mert azt meg kell fejni reggelente. Jelenleg azonban fél kilenc előtt sosem érünk be az óvodába, ehhez képest szeptembertől fél nyolckor kell a tiszteletünket tenni az iskolában reggelente, és még fejni is kéne előtte, na ez a mission impossible, kecske kilőve. Majd akkor lesz kecske, ha a Pé is itthon lesz, és egyiket vagy másikat bevállalja. Stipistopi, én fejek.
Aztán elvetettem a tyúktartást is, mert bár roppantmód érdekel az ellenőrzött állományból származó, antibiotikummentes tojás és csirkehús, az sem annyira valószínű, hogy valaha az életben hajlandó leszek csirkét pucolni (tudjátok, forró vízbe mártani, a szaru elbüdösödik, én meg kitépem a csecsebecse kezeimmel, majd felvágom a fenekét, felnyúlok rajta a torkáig, és kitépem a belét. Na mennyire vonzó?) Szóval ezt azért már mégsem. Úgyhogy abban maradtunk, hogy lesznek tojótyúkok, aminek megesszük a tojását, húsnak meg lesz nyúl, mert azt a Pé elveszejti gátlástalanul, pucolni nem kell, hanem nyúzni. A belezésben még nem egyeztünk meg, de nem én fogom csinálni. A nyúlhús állítólag levesnek, meg sütve, szalonnával meg fokhagymával megtűzdelve igen finom, vannak még emlékeim, bár az vadnyúlt volt. Nem baj, ezek is sokat fognak futni, és friss konyhai hulladékon élnek, úgy mint krumplihéj, répazöld, stb.
Következő lépésként a karámot kell megcsinálni az állatoknak. Elméletben már megvan a hely, már csak el kell dróthálózni, mert bár az uborka nyilván jobban bírja a bezártságot, mint az állatok, de mind közül én bírom a legnehezebben a nyúl- és tyúkszar takarítást, úgyhogy mégiscsak a jószágok lesznek elkerítve, nem a kert. Így is marad jó sok helyük, boldog tyúk tojik majd boldog tojást, és még a nyúlcomb is vigyorogni fog a tányérunkon. És főleg mi, amikor megesszük.
Egyébként én tényleg nem vagyok rest az ilyesmihez, ma reggel pl. még a vásár előtt dunsztba raktam hat üveg mentaszörpöt, mert tegnap rájöttem, hogy nézd már, elfogyott mind. Szóval jó gazdasszony vagyok én, node vagyok én, hej.
A többit meg majd meglátjuk.
A tojótyúk húsa, hááát... mondjuk finoman, hogy én nem szeretem. (kurva rágós, na)
VálaszTörlésÉs a nyulak? Gyerekek engedik majd levágni őket? És esznek majd belőle?
Ja, nem akarok ám kekeckedni :)
Mikor még tizenévesen otthon laktam, apán tenyészett nyulakat. Nagyon finom a húsa. Nyúlból volt nálunk a gulyásleves, a fasírt, a töltött káposzta is... :)
VálaszTörlésMondjuk az tényleg kétséges, hogy a gyerkőcök engedik-e majd levágni vagy meg tudjátok beszélni velük.
Ó, hát vannak dolgok, amiket eldönthet egy hat- meg egy négyéves, és vannak, amiket nem. Szerintem a haszonállat felhasználása az utóbbi kategóriába tartozik :D.
VálaszTörlésAztán majd meglátjuk, mondjuk kitalálunk valami mesét, hogy elszökött, vagy elvitte a róka, és miközben siratjuk, jóízűen falatozzuk a finom kis combját neki.
Zsófi: annak kimondottan örülök, hogy a tojótyúk húsa nem finom, így el is hárult a veszély, hogy azt nekem fel kelljen dolgoznom valaha is. Megkönnyebbültem, köszi :).
lehet ám, hogy másnak vagy máshol finom, csak anyósom annyira kiszipolyozza őket, hogy mire abbahagyják a tojást, addigra ilyen szikkadt vén tyúkok lesznek és rágós a húsuk (meg mondjuk nem is nagyon van nekik)
VálaszTörlésa nyúlhús meg finom!!! Jó kis fehér, mint a csirkemell (csak nehéz hozzájutni)
Á, nem finom az! Egy tojógép, alkalmatlan az emberi táplálkozásra :DDDD
VálaszTörlésEgyre jobban érdekel a nyúlhusi, csak keresnem kell egy tímárt, mert a szép bundájukból majd én is kapok egyet. Úgy értem, akkorát, ami jó rám, bokáig ér, hófehér, meg minden.