De én optimista vagyok. Annak ellenére, hogy úgy gondoltam, hogy jön a vízvezeték szerelő, kirakja a régit, be az újat, majd jön a csempéző és felcsempézi oldalt, két négyzetméter, húsz perc, estére meg koccintunk rá a Pével kettesben.
Na most ehhez képest jött a vízvezeték szerelő, kipakolta az új kádat meg a hozzávalókat. Már ez kicsit gyanús volt, dobozos autó mögött teli pakolt utánfutó, mi lesz ebből. Aztán elment, elvitte az autót a szerelőhöz. Aztán visszajött, behordta a cuccokat a fürdőszobába, majd elment ebédelni. Aztán visszajött, én otthagytam, mert néha azért csak be kell mennem dolgozni, délután, amikor hazajöttünk, már éppen elkészült. Ma jött a csempéző ember kilencre, délig felrakta az Ytong falat a kád köré. Jelezte, hogy oké, holnap visszajön, mert most még nem lehet csempézni. Úgyhogy holnap megint jön, délelőtt csempéz, majd hazamegy, és délután fugáz. Mikor máskor, mint 35 fokban, amikor az ember naponta ötször szeretne zuhanyozni, ha lehet. De ha nem, nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése