A körmöspálcási kultúr élettel kapcsolatban

Nos, most jött el az a pillanat, amikor mélyen megkövetem Körmöspálcást, meg az irányítóit, mert ez a város fasza. Az ugyanis nem lehet rossz hely, ahol a helyi fesztivál nyitóeseménye Sárik Péter-Falusi Mariann, vagyis bevállalnak egy jazz koncertet. Az egy kulturált hely, kérem.
Én, kb. amióta gyerekeim vannak, nem voltam normális koncerten, csak olyanon, amire gyerekkel lehet menni, Kolompos meg ilyen szabadtéri izék, hogy ha elkezd nyígni a gyerek, akkor el tudjuk hagyni a terepet, meg lehetőleg ne is tapossák le pogózás közben. Bár ha jobban belegondolok, ide is Borcsival mentem, de ő már teljesen koncert kompatibilis, na jó, Prodigy-re még nem vinném talán.
Na, hát nagyon jó volt, oké, én dédike lelkű vagyok, én az összes esküvőt és keresztelőt végig zokogom, de ez azért eléggé átmasszírozta a kis sprőd lelkemet, na. Volt ott nagyon hanganyag, meg színpadi rutin, meg mesterségbeli tudás, röhögtünk sokat, meg műélveztünk, meg szájat tátottunk, meg még énekeltünk is, a Borcsi meg, hogy kibírja, feladatot kapott: lerajzolni a színpadképet. Hát íme:

Nem tudom, látjátok-e jobbra lent a hangjegyeket (a macskát azt nem tudom, micsoda, az nem volt ott, esküdni mernék), ellenben a paraván tetején Körmöspálcás és Magyarország címere híven megörökítve, az megvan-e? 

Úgyhogy menjetek ti is Sárik Péter - Falusi Mariann koncertre, ha szeretitek a jazz-t. A kis hatéves nagyon bírta ám, kár, hogy nyolckor el kellett hagyni képmutatóan a terepet, mert előttünk ült az iskolájának az igazgatója, mellettünk meg a tanító néni, ma reggel meg suli.