Habár Borcsi reggelente bömbölve megy be az osztályterembe, asszem egyre jobban szeretem ezt az iskolát. Igaz, az események, beleértve a szülői értekezleteket is, a templomban kezdődnek áhitattal, ami hát, magamfajta kétgyerekes, dolgozó anyukának elég nagy luxusnak tűnik időbeosztásilag, azért sikerült a lelkésznek bedobni egy igen durva poént, amitől már megérte. Az évente négy kötelező templomlátogatásról beszélt, amit ugye a református lelkészek alapból leigazolnak a gyerekeknek, az evangélikus lelkész szintén tud erről a feladatáról, mivel apai minőségében itt ül a szülői értekezleten... a katolikus pappal még nem sikerült apaként találkozni az iskolában - szólt a nagytiszteletű a szószékről.
Szerintem ebben a szellemben oké lesz a suli.
A tanítónénik is nagyon rendben vannak, Kalib pedig SZMK anyuka lett, bizony.
Mindazonáltal pillanatnyilag úgy érzem, hogy mostanában a gyerek helyett én kapok napi legalább egy órahosszát igénylő házi feladatot, bepakolás, szétvágás, címkézés, kipattintás, beleírás, stb. Ezek után a leckét már öt perc alatt zavarjuk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése