Tortaevolúció

Idén is volt a Pének szülinapja, ezúton is kívánunk neki még sok ilyet, és természetesen idén is megsütöttük neki a régimódi csokitortát, a negyediket. Pontosan emlékszünk amúgy az összesre, az elsőnél Borcsi nagyjából akkora volt, mint most Ákos, így aztán kimondott fejlődésről számolhatunk be, mármint a gyereknél is, konkrétan virágot gyártott marcipánból, a Herendi Porcelánmanufaktúrában helyett a tőlem ellesett technika szerint. Ákos meg óriást formázott, középre meg egy bicikli került, ékszíj hajtású, természetesen, ők gyártották az alkatrészeket, én meg összeraktam a gépet.
Na most én ide híven be akartam linkelni az összes eddig készült régimódi csokitortát, hogy lássátok, mire megyünk hárman, de az első a blogter meghalása miatt nem töltődik be. A másodikról nem volt fotó, jobb is, de legalább vicces a leírás. A tavalyi torta az már egészen rendesen sikerült, voila, ez meg így, pislogjatok:

Csengettyűn nem röhög, azt Ákos tűzte oda, mert szerinte az feltétlenül szükséges az alkalomra.

Ez itt az én virágom

Emez pedig a bal oldalon a Borcsié. Hűha!

Az íze is jó volt persze.