Lehet egyébként, hogy egy frontális lobotómia sokat segítene rajtam, meg az állandóan pityergő "jaj, aranyom, ezt is megértük" dédike lelkemen, ma például majdnem sírva fakadtam azon, hogy egy kisgyerek sírt az iskola udvarán, úristen.
Megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, és elpanaszolta, hogy otthon felejtette a kirándulós hátizsákját. Ebben a percben kezdtem el könnyezni, atyaég, hogy kell vigyázni rájuk, és fogni mindig a kezüket, mert még azt sem tudják megoldani, ami nem probléma, hanem inkább sírnak félelmükben. Elmagyaráztam szegénynek, hogy semmi baj, mert abban a hátizsákban legfeljebb elemózsia lehetett meg innivaló, úgyhogy az lesz, hogy majd a többiek megosztják vele az ennivalójukat, csak szóljunk a tanító néninek, hogy tudjon róla. Okos kislány, rögtön megnyugodott.
Egyébként ott volt vele a barátnője*, és ő is csak pislogott tanácstalanul, ketten nem tudtak kifundálni valami okosat. És nekem ettől tényleg sírnom kellett. Szerencsére hideg volt, meg minden, nem tűnt fel a piros orr, mert amúgy tudom, hogy iszonyú égő vagyok.
Szóval alighanem kizárt, hogy valaha is szudáni menekült kisgyerekek közt találjam magam segítőként, mert az én nem élném túl.
*na szóval lehet szapulni az oktatási rendszert, de a dolgok ebben a korban még nem a Hoffmann Rózsán, hanem a tanítónénin múlnak, aki arra neveli őket, hogy mindig vigasztalják meg, aki sír, és mindig segítsenek egymáson, és ez szerintem nagyon is oké.
Nekem is hablelkem van, s minden szartol bogok escsak szolok, hogy arra jottem ra ez oroklodhet. A lanyom rendben van, gyakran is mondom a szive helyett ko van, amin egyelore rohogunk,( a multkor vegigbogtem amikor Beth meghalt a Little Woman-ben, o meg sem rezzent 11 evesen) de azert titokban orulok hogy nem erzelgos liba mint az anyja. Bezzeg szegeny Paddy. Kepzeld a marha izgalmas BBC forgat az osztalyban naprol haza kellett hoznom delutan. Ui azzal kezdtek, hogy mutattak nekik vmi filmet arrol, hogy kihaloban vannak a gorillak. Allitolag lightos volt, viszont Paddy ugy ketsegbeesett a film alatt, hogy ki kellett hozni. Meg delutan sem volt hajlando megnyugodni, s a tanarno oleben toltotte a delutant, amig erte nem mentem. 5 percenkent legorbult a szaja es sirdogalt, hogy jaj szegeny gorillak, akik az unokatestvereink, de a husukert gyilkoljak oket. (aminel megkerdojeleznem, hogy tenyleg lightos volt-e a film, bar allitolag o volt az egyetlen gyerek aki igy megindult) Valahol buszke vagyok, hogy lam milyen empatikus fiam van, ugyanakkor meg szornyu a tudat, hogy ferfikent mi lesz igy vele ha felno.
VálaszTörlésNalatok orokolte valamelyik a dedilelket?
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésnem várod a harmadikat?:)
VálaszTörlésneeeeem :D
Törlés