A hétvégénkkel kapcsolatban

Egyébként meg tényleg tökéletes volt a hétvégénk, el is telt gyorsan. Szombaton elmentünk Borcsival a scrapbook klubba, mert volt gyerekfelügyelet, és amíg az anyukák kicsodálkozták magukat egymás dolgain, meg alkottak, meg röhigcséltek, a gyerekek békésen játszottak meg alkottak, jópofa volt nagyon. Tulajdonképpen én pont erre gondoltam, amikor Borcsit vártam, hogy milyen király lesz már, amikor majd a kislányommal mehetek ilyen programokra, mert akkor még nem tudtam, hogy a gyerekek nyígnak meg elfáradnak, meg hisztisek meg éhesek meg pisilni kell. Erre a Borcsi tök olyan lett, amilyet még tapasztalatlan fejjel megálmodtam, a gyerek, akinek oké az, ami van éppen.

Aztán ha már Pesten voltunk, és pont felavatták, négyes metróztunk is, meséltem is Borcsinak, hogy tízen akárhány évvel ezelőtt, amikor a pasimnak végre kinézett egy állás a metrónál, de csak nem akart elkezdődni, az LD még azon poénkodott, hogy biztos úgy értették, hogy a 4-es metrónál adnak neki munkát. Akkor ezen kicsattanóan kacagtunk, annyira távoli és elképzelhetetlen volt a dolog (ugye az volt az 1. Fidesz-kormány ideje, amikor megvonták az állami garanciát, és leállt az egész folyamat), most meg, 12 évvel és (összesen) négy gyerekkel később, itt a 4-es metró, és mi utazunk rajta, hát eléggé "ezt is megérhettük" érzés volt. Persze nekünk célunk volt, nem csak úgy koptattuk a járművet a vakvilágba, nekünk el kellett jutnunk az Árpád-hídtól a Rayherbe, mert kifogyóban a papírkészletem, a Rákóczi téren meg pont van egy megálló. Szóval mentünk a vadiúj metróval, már ez is jó érzés, ugye egyáltalán, hogy van, de főleg hogy vadiúj, mert eddig csak szétfingott metrón utaztunk. 

Ez meg elég futurisztikus, 3 megállót néztünk meg. Hát beton. Sok a beton, de most azt azért mindjárt gondoltam, hogy nem alabástrom lesz. A peronok szerintem elég kicsik, de azért elfértünk, és további érdekesség, hogy úgy van megcsinálva a tér, hogy a szintek egybe vannak nyitva, nem igazán van plafon. Szóval három emelet betont lát maga előtt/fölött az ember, elég monumentális, mondjuk én nem vagyok híve annak, hogy az ilyen dolgokat szépség alapján ítéljünk meg, a metró csak menjen, meg ne füstöljön. Én mindig röhögök a legújabb divat szerint kialakított fürdőszobákon is, milyen ciki lesz az már 3 év múlva, oszt nézhetik a bambuszmintás* csempét nyugdíjas korukig, köztudottan 2010-ből. Szóval jó lesz így a 4-es metró, mert megy. Aztán a Keletinél le kellett szállni, mert ott a vége, mondjuk ha még egy kicsit odafúrnak, akár meg is érkezett volna a zuglói kis lakásomhoz, hát lesz ott felfordulás a 2. ütemben. 

A Keletinél szerintem nagyon király teret alakítottak ki, egyáltalán nem értek egyet az Index vonatkozó cikkével, ami szerint nem lett jó. Szerintem egy profin tagolt, érdekes, sok ülőhellyel ellátott, kellemes placc lett ott, tényleg jó volt ott ácsorogni kicsit. Eleve egy profi ötlet volt, hogy a pályaudvarral szemben megszűnt az az út, meg az a tetőkert is jópofa nagyon, szóval nekem tetszik. 

És akkor még szombaton fagyiztunk is, mármint a gyerekek, mert én azért már mégsem, nem azért fogytam le, hogy most meg visszahízzak mindent. 

Vasárnap meg elmentünk a bolhapiacra, a Pé vett egy csomó öreg lámpát, amiket majd felújít puccosra, én meg kaptam ilyen régi falmintázó hengert, amivel nyilván scrapbook oldalakat fogok hengerelni, hehe.

És akkor délután még fagyiztunk (én nem), meg bringáztunk a kresz parkban, Ákossal együtt nyomtam a szép új bringámmal, ami nem új, hanem régi, olyan, mintha a Saint Tropez-i csendőrből lépett volna ki, menta színű és Peugeot márkájú, a Pétől kaptam karira, most meg szerelt rá ládát, hogy abban hordhassam a tulipánokat :D.
Ja, és még a kertben is kapirgáltam kicsit, elvetettük a gyerekekkel a spenótot, már alig várom, hogy kikeljen itt végre valami. Bár ha belegondolok, végül is kint van már a petrezselyem, pesztóképes vagyok. 

És akkor a jövő hétvégén meg választás. 

* amúgy semmi bajom a bambuszmintával, csak nem tudtam nem észrevenni, hogy divat. Volt 4 éve.