További rakenroll

Kalib: - Képzeld, Borcsi, milyen nagyszerű dolog történik! Petra* néni férjének a templomában lesz egy igazi thüringiai típusú orgona. Olyan, mint amin Bach is komponált. Csodálatos barokk zenei koncertek lesznek a templomban. Ami azt illeti, csütörtökön is lesz egy orgonakoncert, elmegyünk?
Borcsi: - Hurrá! És majd táncolunk!

Tudtam, hogy egyszer még zavar támad ezekből a bibliai hasonlatokból

Ákos: - Te vagy a világ legparadicsomosabb anyája!

Indulunk ebédelni

Pé: (feláll a gépe mellől) - Meddig várjak még rád?
Kalib: (még dolgozik) - Fess ki!
Pé: - Filctollal? Rajzolok neked egy hitlerbajuszt.

Ez meg a kalács

Mert miután kitanultam videó tutorialból a hatos fonást, és meg is sütöttem vele a cuccot, anyósom közölte, hogy ő bizony nem szereti az édes kalácsot.
Hát akkor kap sósat:

Kukta

Készül a színes cukorba hempergetett húsvéti kókuszgolyó.

Növények bent és kint

Egyébként én tényleg nagyon sajnálok mindenkit, aki nem vigyáz az alakjára, és kénytelen sült krumplit enni a rántott húshoz, mert mi szerencsére nem:

Hanem sült spárga salátát, hmmm.

És még tavaly véletlenül kint hagytam éjszakára a begyűjtött magokat, és alighanem szétfújhatta a szél, mert nálunk idén a járdarepedésekben is metélőpetrezselyem nő, bizony. De az nem baj. 

Étkezés, csak most igen

Asszem a tavaszi szünet legnagyobb kihívása az állandó konyhaszolgálat lesz. Irigylem a nyulat, baszki, egy szál répán fel tudja nevelni a kölykét.

(igazságtalan vagyok, Ákos cukin segített zöldséget pucolni a krémleveshez, és túrógombócban is nagy király már, habot ver, masszát kever, mogyorót darál, gömbölyít ügyesen, habár időnként különutas felfogással, Borcsi meg itthon sincs.)

A legszebb percek

Más: - Na, Kalib, hogy megy a fogyókúrád?
Kalib: - Vége. Lefogytam.

További vidám hétvégi elfoglaltságok

Háttulajdonképpen már megint marhajó volt a hétvége, alighanem ez a nyárral függhet össze, vagy tavasszal, vagy mindegy, a jó idővel. Mert amúgy a múlt hétvége is tök vidám volt, de főleg felszabadító, mert vége lett a kampányidőszaknak, huh. De most nem arról értekezünk, hanem az aktuális hétvégéről.

Ami úgy volt, hogy szombat reggel aranyosan elhelyeztük a gyerekeket anyukámnál, akinek így segíthettek aranygaluskát sütni, abban profik, Ákos már másfél évesen tudott. Mi meg elmentünk a Pével Pestre shopizni. Na most a Pé, számos jó tulajdonsága mellett rendelkezik azzal ritka, és különösen és irigylésre méltó készséggel, hogy szeret vásárolni. Meg tud is. Ügyesen, támogatón, nekem ugyanis az ilyesmivel fél óra alatt teliszalad a csukám, én megyek haza, szevasztok. Ő viszont tudja, hogy melyik boltokban szoktam sikerrel járni, tudja, hogy azok melyik plazában hol helyezkednek el, mosolyog a választásomon (ha nem, akkor baj van), véleményezi felvéve, hoz méretet, viszi a csomagokat és fizet. Valamint türelmes, békén hagy, ha kell, és ott van, ha kell. Szóval vele aztán tényleg öröm a shopizás. Nem tűnik el, nem vág pofákat, nem nézi az óráját. 

Erre a shopizásra egyébként most már tényleg nagy szükségem volt, ugyanis ez a 9 és fél kiló, ami lement így két-három hónap alatt, ez azzal járt, hogy marhára nem maradt ruhám, ami a.) méretben megfelelő, b.) nem tíz évvel ezelőtti divat szerint készült. 

Úgyhogy kellett vásárolni. Kaptam gyikos cipőt* (vö. ne ríjá, kapsz gyikos pólót), ami Lacoste, a talpa meg chevron mintás, tök jól lehet vele scrapbook oldalra pecsételni. Meg a Pé is kapott egy cipőt, aminek még menőbb a talpa pecsételés szempontjából**. Meg még kaptam pár ruhadarabot, de most már megérkeztünk a scrapbook tanfolyamra érzelmileg, úgyhogy ugorhatunk.

Szóval délután meg mixed media tanfolyam volt, ami nagyon okos és technikás dolog, kicsit nehéz, de nagyon jópofa, sokat lehet vele játszani. A társaság nagyjából mindig ugyanaz, egy csomó vidám, az életét szerető anyuka, akik ráadásul alkotni is szeretnek, szóval a tökéletes terep, hogy a mániánkkal foglalkozzunk, és közben harsogva röhögjünk, á, imádom. Megmutatom, mit készítettem. 

Na és amikor végeztem, hazamentünk, majd elmentünk az óvodai retro party-ba, ami szerintem azért egy kicsit már gáz, vaze, Zoltán Erikára meg Szűcs Judith-ra táncolni 2014-ben, hát komolyan, szégyen, hogy ebből még mindig meg lehet élni, most tényleg, a világon semmit sem lehet eladni, ami harminc éves, már minden a szeméttelepen van és a férgek rágják, amit harminc éve hoztak létre, autók, ruhák, televízió készülékek, kivéve a zene Körmöspálcáson, mert azt még mindig le tudja nyomni a dj, pénzért. Úgyhogy eljöttünk. 

Ma meg a cuki gyerekeinkkel voltunk, sütött a nap, elvetettem a cukkinit, bringáztak a forgalmatlan kis utcánkban, bandáztak a szomszéd gyerekekkel, a Pé esztergált valamit (szerintem, de én ezt nem tudom megítélni), végül pedig még moziba is elmentünk a Borcsival. Szóval királyság volt megint. Ki is találtam a "boldogság" tematikájú címkecsomag szókészletét, feljegyzem, mielőtt kimegy a fejemből. 

* És még egy csomó tréfát tudok vele: amikor a nílusi hajókiránduláson hajótörést szenvednek, tapossák az utasok a vizet serényen, mire az egyik felkiált: á, nyugi, már küldik a mentőcsónakot, Lacoste!

** Nem csavarodtam be. Vicceltem.

Borcsi, a bölcselő

Kalib: - Borcsikám, fújd ki az orrodat!
Borcsi: - De a takony nem akkor jön, amikor akarjuk. Csak a könnyek... A könnyek, meg a puki.

A fogyókúrámmal kapcsolatban

A fogyókúrámmal kapcsolatban meg az van, hogy kissé visszavettem most a tempóból, mert az első lendületben először belefogytam a két évvel ezelőtti, 38-as méretű ruháimba, majd további egy hét után villámgyorsan ki is fogytam belőlük, pillanatnyilag pedig a 15 évvel ezelőtti Mustang farim van rajtam, amiben a főiskolán jártam még. Úgyhogy jelenleg nem áll rendelkezésre több motivációs ruhadarab, bár ami azt illeti, másmilyen sem, nincs egy rongyom, amit felvegyek. 

Egyébként roppant szomorú vagyok, mert egyik reggel felvettem a kedvenc szitakötős blúzomat, és úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya, úgyhogy kénytelen voltam átöltözni, és csak este felé esett le, hogy helyette a másik, a 10 évvel ezelőtti szitakötős felsőmet sikerült felvennem, ez biztos egy ilyen szitakötős nap volt, de most milyen napjai legyenek egy sárkányrajongónak a Trónok harca aktuális szériája előtt pár nappal, és most gondolkozzunk egy kicsit angolul a szitakötőkről, naugye. 

Úgyhogy további motivációs ruhadarabokért kénytelen leszek ellátogatni a Promodba, ez a jövő hét végén történik majd meg, és közben tegyük fel a kérdést nyugodtan, hogy én most akkor panaszkodom-e, vagy dicsekszem?