Nyaralás 1, naná, hogy Sopron

Most, hogy megettem a világ best of lecsóját, amit persze én csináltam, a helyi piacon vásárolt paprikából, füstölt kolbászból és szalonnából, valamint a kiskertemben termett paradicsomból és fokhagymából, azt hiszem, itt az ideje, hogy elégedett fejjel elmeséljem, hogy milyen volt Sopronban.

Érkezésünk örömére pénteken, ami a múlt péntek volt, elmentünk a Tűztoronyba.
Ezúttal leginkább a sütire és a kávéra koncentráltunk, ami láss csodát, finom volt, pedig azért tudok helyeket, ahol az ilyesmi büntetés.

Én már tényleg félek kávét kérni, de most nem volt más választásom, és nem bántam meg, szóval nyugodtan lehet menni a Tűztoronyba kávézni és sütizni. Azért most is felmásztunk, tök jó volt lenézni és üdvözölni az egész várost egy év után, helló Sopron!

Ez után mást már nemigen csináltunk, csak elmentünk a Jégverem fogadóba vacsorázni, ahol valóban van egy jégverem. Az egyik asztal közepén szépen megcsinálták, hogy be lehessen kukkantani, a teljes sztorit nem írom le, de a Fertő jegét hordták oda, mert jól kibélelték és így alkalmas volt a jég tárolására, majd a nyáron eladták a cuccot. Ez a vonal nekünk most pont kapóra jött, mert a gyerekeink éppen Jégvarázs lázban égnek, amiben szintén jegesember a szimpatikus férfi szereplő. Érdekes, amikor Sopronba költöztünk, akkor meg Szépség és a Szörnyeteg volt soron Borcsinak*, és a dolgok csodálatos együttállása következtében Sopronnak pont volt egy Belle városa, amit mi ugyan belvárosnak ejtünk, de Borcsinak ez mégiscsak egy varázslat volt. Hát így lüktetünk mi mindig együtt Sopronnal.
Na szóval ez a vacsora a Jégveremben két és fél órahosszán át tartott, iszonyú sok vendég volt, a pincérek úgy mozogtak, mint akit puskából lőttek ki. Meg jó fejek is voltak nagyon, és külön szimpatikus volt, hogy a lányok lábán ilyen magas szárú fűzős cipő volt, ami azt jelenti, hogy 1.) sok a vendég, tehát jó a hely, 2.) a főnök is belátja, hogy ez bizony nem fog menni tűsarkúban, tufliban, se klumpában, vagyis van realitásérzék. Bírom az ilyet. A kaja is jó volt, és még gyereksarok is volt, ahol a mi okos, ügyes gyerekeink szuperül elfoglalták magukat.
Nos, az okos, ügyes gyerekeinkről. Muszáj megörökíteni, hogy alighanem most vannak a gyerekek a legjobb korban. Még cukik, ölelgethetők, bújnak, de már okosak, nem kell állandóan fogni a kezüket, meg szórakoztatni őket, meg visszafogni, meg életet menteni, mert ügyesen megoldják a dolgaikat. Mennyivel pihentetőbb és szórakoztatóbb úgy nyaralni, hogy már le merjük venni róluk a szemünket, nem csak őket nézzük folyamatosan! Jó, ebben nyilván az is benne van, hogy Sopronban mi bízunk, mi ott otthon vagyunk, úgy meg azért könnyebben lazul az ember.
A második nap könnyed programot választottunk, megnéztük a Bányászati Múzeumot a belvárosban, amire már régóta fenem a fogam, csak meg akartam várni, míg a gyerekek is élvezik. És tényleg élvezték, bár mind a ketten mást. Nekem a kedvencem az ágyékbőr nevű eszköz volt, amit a bányászok a derekukra csatoltak, hátul meg lelógott a térdhajlatukig, így mindig volt mire leülniük, KELL! Aztán megnéztük a vadászati kiállítást, ami szerintem kurvára gusztustalan volt. A fotókon, a sok szerencsétlen állat trófeája között az összes fotón ott vigyorgott egy bácsi, aki a kiállítási tárgyakat adományozta a múzeumnak. Ez a bácsi egyébként (vigyázat, demagógia!) nem csak az az állatokat szereti megölni, hanem az embereket is, mivel övé a McDonald's ketchup licence, ami messze földön híresen egészséges termék, ugye. Mivel eléggé húztuk az orrunkat, a tárlatvezető néni nem mulasztott el tájékoztatni bennünket, hogy jó, jó, ezek az állatok ugyan elpusztultak, de a pénzen, amiből a csávó megvásárolta a trófeát, egy csomó másik állatot viszont megmentettek. Szóval a vadászat az maga az állatvédelem csimborasszója, Amerikában pl. a tájékoztatásnak köszönhetően ez egy igen elfogadott tevékenység, semmi rosszallás, meg ilyesmi. Hát igen, a McD is azt hirdeti az összes kiadványán, hogy milyen egészséges, amit kínálnak, és a fegyvergyárosok szerint is nagyon kell az a rakéta, bár nekem így innen, Körmölpálcás alsóról elég nehéz belátni ennek az igazát. Meg volt ott egy erdészeti kiállítás is, ami két kisebb teremből állt, de akkor már nem tárlatvezetett nekünk tovább a néni, eltűnt (nem mi voltunk). Délután pedig a jó öreg schattendorfi  strandot látogattuk meg, ami megint nem okozott csalódást,

lilaszáj versenyünk győztesei

majd vacsora a Jégveremben. Ezúttal másfél óra alatt végeztünk.
Lakhelyünk ezúttal a jó Palatinus Hotel volt a város közepén. Ez ugyan felvetett némi problémát, mondjuk a parkolásét, mivel a belvárosba ugye nem lehet kocsival behajtani, kint meg mindenhol fizetőövezet van, de hát azért van annak bukéja, Sopron belvárosában aludni. Na most éppen ezért nem is számítottam egy vadiúj, vagy legalább újszerű szállodára, de mondjuk az, hogy az évek során a vendégek lyukat tapostak az ajtó előtt a szőnyegbe, azért némileg túlzásnak tűnt. Ahogy például a szobaszerviz sem tartozik szorosan az igényeim közé, de mondjuk a mindennapos szobatakarítás szerintem egy szállodában azért alap kellene, hogy legyen. Na mindegy, a személyzet kedves volt és segítőkész, igyekeztek nagyon. Amúgy meg jó volt, na.

Vasárnap pedig átruccantunk Kőszegre, mert ott még sosem voltunk, pedig az osztálykirándulásokon ez a két város összekötődik: emlékeim szerint Sopronkőszeg volt a desztináció. Éppen ostromnapok voltak, ami a helyi fesztivál. Tavaly Sárváron már láttunk ilyet, hogy felnőtt emberek ilyen végvári, vagy török ruhákba bújnak, és hagyományt őriznek, mondjuk ezzel az erővel Jedi lovagnak is öltözhetnének, az is egyfajta játék szerintem, és az utóbbiak legalább nem is veszik annyira véresen komolyan magukat. Mert itt azért jó sokan levezették, hogy ők milyen királyok, hogy az ötszáz évvel ezelőtti világban élnek, mi meg satnyák vagyunk, meg a gyerekeink is, mert csak a tévé megy, na ez az a szint, amikor már vitába se szállok. Sok szerencsét a kovácsoltvas gyertyatartó készítéshez, remélem, még jó sokáig szükség lesz a munkájára. A nap egyébként főként íjászkodással telt, mert Borcsi a Meridát is szereti most, mindezt napon, 32 fokban, de legalább nem a tévé előtt satnyultunk.

Délután meg még tök fáradtan elmentünk a Harrerbe sütizni egyet, a szokásos progi.

Hétfőre laza napot terveztünk, úgyhogy elmentünk a Ligneumba, ami soproni egyetem erdészeti karának egy ilyen kiállítóhelye. Ez tényleg szuper volt, hangszerek, bútorok, játékok, kitömött állatok (jó, ezek tényleg 100 éves preparátumok voltak, a cickánytól a borzon át a réti sasig, azta, mekkora állat!), járművek, szóval minden volt, és majdnem mindent meg is lehetett fogni, ki is lehetett próbálni.

 Nagyon élveztük. Délután pedig a jolly joker programra fizettünk be: nyári bob. Ez Ákosnak inkább a kis markoló miatt érdekes, el is eredt az eső (ezért nyugodtan markolózhatott, volt ideje), de én imádom, csinálok is egy ilyen beruházást Körmöspálcáson, nekem egy nyári bob pálya tényleg hiányzik a komfortérzetemhez. Mondjuk nem tudom, hogy emelkedőt azt hogy prezentálok itt a nagy büdös semmi Alföld közepén, de majd kitalálom. És ettünk szedret az út széli bokrokról.

Hát ezért járunk mi rend szerint augusztusban Sopronba. Vacsora a Soproni Borházban, a májpástétom, füstölt kolbász, sonka és töpörtyű lila hagymával és tormával üdítő változatosság volt a sok meleg étel után. A soproni 6 napunk alatt ugyanis kb. ez volt az egyetlen alkalom, amikor hideget ettem, különben még a reggeli is meleg volt, hát nem mondom, jóllaktam a végére.

Kedden pedig átmentünk a Familypark Neusiedlersee-be, ami egy bazinagy vidámpark. Már említettem, hogy a gyerekeink jelenleg a legjobb korban vannak, cukin évezték a játékokat, de még az arányok is jók voltak, én ugyanis fosok az ilyen hullámvasút meg mittomén micsodákon, és Ákosnak se nagyon volt kedve ilyenekre fölmenni, viszont a várban függőhidakon rohangálást és közben vízipisztollyal lövöldözést meg marhára bírtuk.

A Pé meg a Borcsi persze mindenre felült, amin én kapásból elhánynám magam. Csak szólok, hogy a Palatinus Hotelben lehet a vidámparkba előre jegyet vásárolni, ami három okból is nagyon jó: olcsóbb, mint helyben, plusz napi hidegélelmet is adnak hozzá, és nem kell kivárni a bejutáshoz kilométeres sort, hanem elegánsan, a jegyet lobogtatva előre lehet sasszézni. Egyébként nagyon praktikus emberek dolgoznak ott: minden gyereknek adnak egy matricát, amit fel kell ragasztani a pólójukra a szüleik telefonszámával, ha elveszne csórikám, meg tudják oldani a helyzetet. Mondjuk én ezt karra, alkoholos filccel szoktam felírni, az biztos nem esik le, de így is jó. Egyébként tényleg nagyon nagy ez a vidámpark, egy nap alatt nem is lehet igazán végigjárni, de nem is akartuk. Inkább megkerestük azt a néhány dolgot, amit előre kinéztünk, meg időnként, amikor útba esett valami érdekes, akkor kipróbáltuk. Ha nagyon tetszett, többször is, de rohanni nem voltunk hajlandók. Majd megyünk máskor is. Az elemózsiás csomagot pedig, amit a hotelben adnak, mindenki vigye magával, mi nem vittük, a jegyünket viszont elszedték a bejáratnál, úgyhogy nem nagyon lett volna esély kiszaladni érte. Nem baj, bent is jó éttermek voltak, csak hát. És amikor már úgy éreztük, hogy elég, akkor még gyorsan elugrottunk szerelmünk, Rusztra (a szomszéd város), és a Fertő parton meguzsonnáztunk fáradtan. Vacsora a Jégveremben.
Szerdán pedig meglátogattuk a barátainkat, Borcsi soproni ovistársát, Kamillát és a családját, a délelőttöt így nagy röhögéssel töltöttük, meg ettünk is.
Aztán hazajöttünk és kifestettük a konyhát, most már szép.

Ja, igen. És ha valaki tudja, hogy miért nem építették össze a házakat Sopronban, hanem miért hagytak helyette olyan fél méteres réseket két ház között, amiket ha utólag fönt be is falaztak, alul csak ráccsal zárták le, hogy át tudjanak rajta jutni a macskák, vagy mit tudom én mik, szóval mi ez az egész? Az kommentelje ide, legyen kedves.

* Ákos meg baba volt, őt kb. a cici érdekelte, nem cifrázta még