Nagy idők járnak

Végül is vettünk egy házat.
Vagyis még nem bonyolítottuk le a manővert, (mivel még csak ma pacsiztunk le, most jön a szerződéskötés, miegymás), de már tudjuk, hogy melyik lesz a mi házunk a következő, reméljük, húsz évben. Úgyhogy végül is eldőlt a kérdés, idén nem vetek semmit a kiskertembe, mivel szüretelni itt már nem én fogok.
Mondanom sem kell, nekünk eléggé bejön ez a ház, azért vettük meg, ugyebár. Van benne lent, fönt, és hátul.
A lentben van előszoba is, amit eddig nélkülöznünk kellett, ugyanis jelenleg egyenesen a nappaliba lépünk be. És van speiz is, ami szintén nem volt eddig.
És lesz a gyerekeknek külön szobájuk fönt, ami ugyan eddig is meg tudtunk volna oldani, csak a bútorok miatt kényelmetlen lett volna, mert valahogy nem volt kedvünk a két hatalmas szobát a két gyereknek odaadni, mi pedig egy nappalban és egy kis hálóban élni és tárolni a cuccokat. Hogy ők meg babákkal, gyerekkönyvekkel és legókkal pakolják tele a rendelkezésre álló négyzetméterek felét.
Aztán lesz még két fürdőszobánk, meg gardróbszobánk is, valamint a gyerekeknek külön klubhelyiség, bár ha jobban belegondolunk, tkp. az egész fent a gyerekeké lesz. Kivéve a gardróbot.
Meg van két terasz is, az egyik egészen tekintélyes méretű, és lehet, hogy megnyerjük a házzal a kutyát meg a macskát is, mivel nincs hová tenni a néninek, ha lakásba költözik.
Az udvaron vö. hátul vannak szép fák, dísz- és gyümölcsfák is, meg rengeteg rózsa, és giga mennyiségű hagymás tavaszi virág, már jól látszik. Meg egy szép nagy fügefa, és egy csomó melléképület.
A jelek szerin május végén-június elején költözünk, vagyis egy kis mázlival még a szamócámat is leszedhetem itt. Ott meg júniusban még ki lehet ültetni a paradicsompalántáimat, amikkel kapcsolatban különösen nagy terveim vannak, most, hogy lesz speiz.
Az egyik gyerekszobából pont a templomtornyokra lehet rálátni, elég jól néz ki. Ebből egyenesen következik, hogy a ház nagyjából a városközpontban van, az iskola olyan 2-3 perc gyalog, na jó, a reggeli csúcsban lehet öt is, ha sokat kell várni, mielőtt átjutnak az úttesten. Az óvoda júniustól meg már úgysem számít. És úgy általában minden öt perc sétára van, ideértve például a piacot, a gyülekezeti házat (ahol az énekkari próbák vannak többek között), a zeneiskolát, a legközelebbi bankfiókot és ATM-et is. Mármint gyalog öt perc.
Úgyhogy most eléggé boldogok vagyunk, a gyerekek már a dobozokat méregetik, hogy mibe mit pakolnak majd.
A negatívum pedig az, hogy nagyjából a szíjjártópéteri értelemben vett családi összefogás utolsó fillére is rámegy a házra, felújításra nem marad egy fitying sem, holott azért egy burkolatcsere minimum ráférne. A többi hiba meg úgyis menet közben, lakva derül ki, úgyhogy lehet, hogy még jó is, hogy most, ha akarnánk se tudnánk hűbelebalázs módjára felújítani.
Mondjuk jelen pillanatban az sem egészen egyértelmű, hogy miből fogunk megélni ezután, de ezt tökre nem függ össze a házvásárlással.