Az idei húsvéttal kapcsolatban

Ez volt az a húsvét, amire mindent egybevetve nulla percet készültem összesen, és nem is fáradtam el benne egyáltalán, ugye. Mégis volt mit enni, szokássá teszem én ezt, azt hiszem.

A tavaszi szünet első napján ugyanis elutaztunk Edit barátnőmékhez Szalántára, ami tök jó volt, meg üdítő, hat gyerek, négy felnőtt, és jó sok villányi bor, barátnők, nagy beszélgetések és röhögcsélések, hatalmas kajálások, kisebb séták, kikapcsoló és kultúrprogramok vegyesen, szóval jó volt nagyon. Igyekeztünk jól viselkedni, hogy nyáron is meghívjanak :D, mert nekem itt az Alföld közepén tényleg lenyűgöző dolog a hegy.

Meg vettem Pécsett egy menő Polaroid napszemüveget is, mert muszáj volt, és amire jóval többet költöttem, mint szerettem volna, na mindegy, remélem nem fogom sem elveszíteni (mint az előző Polaroidot Egerben), sem pedig pofára ejteni (mint az előző Gantet már nem is emlékszem, melyik utazás alkalmával).

Aztán hazajöttünk, és beestünk anyámhoz szombati vacsorára, ott volt már az egész család. Az est csúcspontját alighanem azok a percek jelentették, amikor a tesómékkal és a gyerekekkel két szólamban, üvöltve időnként fejhangon énekeltük a Hakuna Matata című örökbecsű slágert, majd pedig a The Lion Sleeps Tonight jött, abban is volt fejhangú szólam, ugye, a sógorom meg a két karja alatt a két fiúval táncolt.

Ez után néhány perccel órával már ébredtünk is, ugyanis hajnali ötkor (akkori időszámítás szerint három órás keléssel) gyülekeztünk a gyülekezeti házban, mivel énekeltünk a hajnali, feltámadási istentiszteleten, ami hatalmas élmény volt. Tök sötét volt még, csak egy nagy gyertya világított, amit a lelkész vitt, mi meg mentünk utána, és egy gregorián éneket énekeltünk, minden versszak között egy- egy bibliai idézetet olvasott fel valaki a templom különböző pontjain, egy-egy gyertya mellett. Aztán megint egy versszak gregorián ének, bevonulás. Leültünk, a szertartás alatt mindenki meggyújtotta a gyertyáját, és szépen lassan felkelt a nap is, besütött a jól tájolt templom ablakain. Hát szóval egészen különleges élmény volt, Borcsi is részt vett rajta ügyesen, énekelt, meg minden. Karácsonykor ugyanis szintén elígérkeztünk, hogy részt veszünk hajnali éneklésen, de valahogy hagytam magam lebeszélni (na jó, annyira nem is vonzott a téli fél hatos kelés, meg a fagyoskodás, de egyesek a családunkban nem is nézik túl jó szemmel az ilyen irányú törekvéseimet). Most viszont Borcsi a lelkemre kötötte, hogy nehogy elaludjunk valahogy. És hát nem is akartam, mert azért tavasszal az éjszakát félbe hagyni egészen más, mint télen korán kelni. Jó volt, na.

A húsvét hátralévő részében nem történt semmi különös, viszont lenyírtam a füvet, ami dicséretes.
Emellett egyre többet foglalkozom a gondolattal, hogy nézd már, de jó, hogy nem sokára átköltözünk az új házba, de se tűzhelyem, se függönyeim, de még csillárjaim sincsenek, habár utóbbit szerintem meg fogja oldani a Pé termékfejlesztésileg, remélem. És még valamikor a barna ajtófélfákat is át kell festeni fehérre, remélem, a hobbi hőlégfúvóm elég izmos lesz leégetni róla a régi mázolmányt.