A barátnőm nagymamája olyan volt, hogy bizonyos kor után már nem lépett ki a lakásból, csak amikor templomba ment. De nem is kért soha semmit a családtagjaitól, hanem, ha szeretett volna valamit, akkor jelezte, hogy akkor ő most indul, és elintézi. Például közölte, hogy levágja a haját. Amiből a barátnőmék tudták, hogy itt az ideje fodrászt hívni a nagymamának.
Jelenleg úgy állunk, hogy sikeresen összecsomagoltam a fél házat (a tekintélyes méretű étkező tele van dobozokkal, amik porcelánokat rejtenek, de csak az extrát, a mindennap használt porcelánokhoz még nem nyúltam. Innen tudtam meg, hogy porcelán mániám van.), a Pé viszont semmiféle jelét nem mutatja, hogy tervezne a közeljövőben bármit is csinálni az új házon, holott 36 nap múlva tiplizünk innen.
Szóval azt hiszem, hétfőn megyek, és leégetem az ajtófélfákról a barna rettenetet, aztán kimázolom fehérre, majd elmegyek a festékboltba, és kevertetek festéket a falakra. Meg veszek parkettát is, és ha nagyon felszívom magam, lerakom. Aztán utólag majd tárhatja szét nekem az ujjait a Pé, hogy mucikám, bízd csak rám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése