Bréking: Borcsi álítólag megszerette az ovit

Én nem tudom, hogy csak a kislányok szokásos megfelelési kényszere vezette-e, vagy igazat szólt, de reggel, amikor egy anyuka megkérdezte a bölcsiben kis csacsogó Borcsitól, hogy szereti-e az óvodát, csípőből azt válaszolta, hogy igen. Szóval csak nekem üvölt reggelente, kamuból. Végül is nincs jobb szórakozás, mint húsdarálón átnyomni anyánk szívét minden reggel kétszer, hogy jó pépes legyen.
Aztán úton az ovi felé a kocsiban megbeszéltük, hogy válasszon: vagy lenyomjunk az "anya, de ugye értem jössz? Hát persze drágám" párbeszédet minden reggel százhuszonötször, vagy ordít. A kettő együtt nem megy, mert ha megígérem, hogy érte megyek, akkor minek bőg, ha viszont minden áron bőgni akar, akkor előtte ne fárasszon engem ezzel a játszmával, hanem bőgjön szépen, szavak nélkül. Végül a párbeszédet választotta, ami tök rendes tőle szerintem, mert az azért több variációs lehetőséget rejt magában, sokkal később fullad unalomba.