Parasztombre kiskertemből

Nyár

Cudar világot élünk

A gyerekeink számlatömböset játszanak.

Szilvás gombóc party

És az előkészületek a két kis kuktával:

Bónusz fotó (mert önfotót is tud az új telefonom, csak azért)

Borcsi komolyodik

Elkezdődött a nyári szünet

Alighanem nem fog beválni ez a "mind lazulunk" vonal. Reggel fél tízkor egy zacskó cukor szétszórt papírjai között találtam őket, amint bambán bámulják a tévét, közben Ákos a biztonság kedvéért szétszedte a körömollót, majd valahová elhányta a csavarját. De legalább pontosan tudom, hogy merre jártak, mert amihez csak hozzáértek, ragad.

Négyévesen tűsarkúban jár (bár fiú)

A mai napban elrejtettünk több szívemhez kapást is, az egyik például az volt, amikor megláttam Ákost a 11 centis tűsarkú cipőmben billegni.
Kalib: - Ákos fiam! Veszed le azt a cipőt azonnal!
Ákos: - Csak visszateszem a helyére... a lábammal utazok benne.

Besenyő Evetke szól

Borcsi: - Anyaaaaaa, mikor lesz négy óra, vagy fél öt, vagy hat óra?
Esetleg fél hat?

Ilyen szépet még sosem mondtak nekem

Nézzük a tévében szerelmesen összebújva Jamie vidéki konyháját.
Pé: - Jól van, jól van, kapsz te is talicskát.

Ákos négyéves, és bulizik

Ákos, a hivatalos 4. szülinapi fotón. Tulajdonképpen hosszan akartam írni a buliról, de sajnos teljesen kipurcantam.
Az volt a terv, hogy akkor most így nyáron jegeljük már az ovis kapcsolatokat, és csináljunk egy olyan bulit, ahová a szűk családot hívjuk meg, nagyszülők, unokatesók, meg Petőfi szomszédék, akik már-már úgyis családtagnak számítanak. Bár eleinte kicsit izgultam, hogy mi lesz ebből, nem fullad-e unalomba, vagy mittudomén, hülyeségektől parázok minden partyszervezés előtt, de a buli közepén azt vettem észre, hogy nézd már, mindenki tök jól van, a gyerekek játszanak, a felnőttek esznek-isznak, nevetgélnek.
Ezzel tulajdonképpen egyesítettük is családjainkat, mert ugye ez az esküvőnkön elmaradt, ott éppen öten voltunk összesen. Az én nővéremék meg a Pé tesójának a családja még sosem találkozott, holott egy városban élünk, és a sógorom meg a sógornőm is a körmöspálcási kórházban orvos. Szóval akár ismerhették volna is egymást, de mégsem.
A helyzet az, hogy szuper ötlet volt ez a buli így ebben a felállásban, én meg most megyek szépen fürdeni és aludni, mert hát mégiscsak tizenhatan voltunk, és a kaját meg a piát nem a pizzafutár hozta/hordta ki a kert végébe, hanem én voltam az.
Idén egyébként azzal sokkoltam, hogy nem valami furcsa kaját készítettem, hanem kifli-kolbász-uborka falatkákat, ami szerintem tök vicces volt, mert tőlem nagyon nem ezt szokták meg, vihihi.
Jó volt, na.

Update: úgy látszik, nem csak én purcantam ki, hanem mindenki, Ákos kilenckor még aludt, a Pé is csak olyantájban támolygott ki a hálóból, és még a Borcsi is fél nyolcig húzta.

A természet tévedéseivel kapcsolatban

Van egy fasza ligetszépe bokrom, már vagy egy méter magas, és tenyérnyi gyönyörű sárga virágok nyílnak rajta minden éjjel. Éjjel bazmeg, nappal meg, amikor látszik is belőle valami, kókadtan lógnak a hervadt sárga szütyők. De most ez tényleg mire volt jó?

Van még belőle másik három is, ha valakinek kell.

Balaton, a riviéra

Ákos szerint

Okos szamár szenved.

Ákos bocsánatot kèr veszekedés után

Aladár, sajnálom, én vagyok az okosabb, mert én már négy éves vagyok!

Darth Vader ácsol

Borcsi jàtszik

Kismalac: - azt mondom neked, hogy szalonna!
Anyakoca: - Kicsim, ez nagyon csùnya! Most kitagadlak téged szépen, és menyecske korodban sem jöhetsz vissza!

A macskagyerekkel kapcsolatban

Érdekes, a macska tudja, hogy én vagyok az anyuka, csak azt nem tudja, hogy nem vagyok macska. Ugyanis csak akkor boldog, ha az ölemben lehet, és olyankor elkezdi masszírozni a karomat és mellbimbót keres. Tisztára mint a Borcsi 6 évvel ezelőtt.
A gyerekek karjából nem akar szopni.

A várakozással kapcsolatban

Megjött az új telefonom, de ójaj, nem vethetem rá magam, mert előbb tölteni kell (vö. már áll a karácsonyfa, alatta ott van a sok új játék, de előtte meg kell enni a rántott halat). Ettől annyira frusztrált lettem, hogy gondoltam, most megcsinálom a régóta halogatott dolgokat. Aztán rájöttem, hogy én a telefonhívásokat szoktam halogatni, mert utálok telefonálni. Úgyhogy most meg vagyok lőve.

Egyébként meg azért utálok telefonálni, mert nem látom, hogy az ellenfél mikor csukja be a száját, és vár tőlem reakciót, a hirtelen beállt csöndtől pedig rettegek, úgyhogy folyamatosan kényszert érzek a pofázásra, ami nekem fárasztó és unalmas, szóval beszélgetés helyett beszélek, beszélek, de ahhoz meg minek a telefon?
Úgyhogy most elmegyek esküvői ruhát venni (nyilván nem az én esküvőmre, hanem ilyen esküvőn megjelenős csinos ruhát), meg távirányítós autót az Ákosnak.

Varrhatnék mondjuk fejet is a Fej Nélküli Babának, de ilyesmivel pepecselni most végképp nincs türelmem.
Fotó:

Elölről

 Hátulról

Nem röhög! Én ilyen babát tudok, na. 

Holnap fejet varrok

Amikor apró-pici, de rendkívül ronda öltésekkel az ügyesnek egyáltalán nem mondható ujjaimmal babát varrok Borcsinak, mert a Pé meg az Ákossal készített a műhelyben egy robotot fából, ezért kötelességemnek éreztem, hogy akkor mi is fakítsunk valami lányosat, akkor azért időnként felnyihogok, hogy mi lett belőlem, egy Burda-asszony, ahová* csak megyek, viszem magammal a kézimunkámat. De azért marhára örülök, hogy van kinek babát varrnom**.
A baba egyébként már majdnem készen van, csak nincs még feje, ami elég jól jött ki, mert nem tudom, hogy húztam volna keresztül a golyón a csipketrikót.


* tegnap például biciklizni. Mármint Borcsi biciklizett, én meg a nyakát fogva szaladtam mellette, hogy el ne dőljön, mert még nem tud biciklizni. Nem túl bátor gyerek, na. Én nagyon remélem, hogy a biciklizés olyan, mint ööö... a biciklizés, nem lehet elfelejteni, és holnap nem a nulláról kell elölről kezdeni mindent, mert nem olyan vicces dolog egy félig összevarrt rongybaba testtel az egyik, Borcsi nyakával meg a kezemben, tangapapucsban, 35 fokban fel-alá rohangálni a Kiskacsa utcában. Az utca lakói már hozzánk szoktak.
* *Borcsi egyébként ragaszkodik hozzá, hogy ő varrta a babát, és végül is igen, kitartóan öltögette a testét.

Szegény macska beteg lett

Lehet, hogy a macska azért sípol, mert fáj a hasa. Három napja hasmenése van, olyan vékonyra fogyott szegény, mint egy giliszta. Diétára fogtam, nem kap tejet, konzervet is csak ellenőrzött körülmények között: egy kanállal; amit meghagy, megy a kukába. Száraz kaját majszolhat, ha akar.
Meg adtam neki egy negyed Bolus Adstringenst, fél óra meló volt megetetni vele, de sikerült. Beletettem a gyógyszert a szájába, befogtam a pofáját. Békésen tűrte, majd amikor pár perc múlva elengedtem, kiköpte. Aztán beletekertem sonkába, kedvesen a szájába vette a falatot, lenyelte, majd egy elegáns mozdulattal a padlóra ejtette a tablettát. Aztán belefúrtam egy konzerv falatba, amit készségesen bekapott, és evett rá még három falatot, csak aztán köpte ki a bélfertőtlenítőt. Aztán végül, gondolom a sok nyáltól már nem maradt íze, így véletlenül lenyelte.
Természetesen továbbra is fosik, elkezdtem félni, hogy három hét után szerencsétlen ránkdöglik, mit mondok a gyerekeknek, hogy számolok el a lelkiismeretemmel, hogy egy macskát sem tudok életben tartani?  Jaj, jaj.