Éljen a nyár!

Úgy teszek, mint a szuperanyu, közben meg Borcsi a negyedik* táborban van már a nyáron, csóri Ákos meg egész nap a tévé előtt ül, hogy tudjak dolgozni, mire észbe kaptam, megivott hat Actimelt ("káj, hogy Bojcsinak nem jutott"). Szuper találmány ez a nyári szünet, oldd meg, bazmeg.

Mert ugye a Pének be kell menni, anyámra nem lőcsölhetem mindig a gyerekeket, én meg... majd megoldom.  

* mondjuk lovas tábor, nem nagyon bánja, sőt ezért nyaggat már két éve

Cukik

Ákos: - Szép a tájképed, Borcsi... Ez itt pontosan micsoda?
Borcsi: - Köszönöm! Fű.
Ákos: - Sejtettem.

A nyár az, amikor nyugalmi állapotban, a szobában is izzadunk, mint a ló

Konszolidált, kertvárosi kis utcánkban ma este alighanem én vagyok az utolsó ember, aki még nem itta magát óbégatós részegre.

Bréking

A mai naptól érdemes paradicsomot vásárolni. Már finom (is lehet). Gondoltam, szólok.

És nézzétek meg ezt, én csináltam.

Különlegesen működik

Borcsi: - Anya! Mi is az a biztosítás?
Kalib: - Most mondtam el.
B: - De nem hallottam, mert éppen pislogtam. És amikor pislogok, akkor nem hallok. Meg ha nyelek, akkor sem.

Kifli

Azt mutattam már, hogy sütöttem kiflit?

És most is azt sütök. Mondjuk sokkal egyszerűbb lett volna, ha már először kinyomtatom a receptet, és beteszem a Sütkikönyvbe. Mert így alig találtam meg másodszor is.
(Á, más is van mostanában, de az politika, úgyhogy inkább sütök).
Ja, meg hogy érik a paradicsom, meg a patisszon, meg a cukkini, meg a répa is jó már, és amikor ma kihúztam a földből egy répát és megcsapott az illata, akkor megvilágosodtam: az embernek nem azért van kertje, mert nem tudja, vagy nem akarja megvenni a kaját, hanem azért, hogy amíg az terem, legalább addig érezze, hogy milyen ízű kellene, hogy legyen a kaja. A paradicsomom például olyan ízű, hogy rögtön az jut róla eszembe, hogy szalonnázni kellene, mint gyerekkoromban, a lépcsőn ülve.

Az élet fontos kérdései

A kovász meg az öregtészta (azt se tudom, mi az) hidegen hagy, de azt a kérdést már nagyon régóta fel szeretném tenni a kenyeres FB csoportban, hogy és amikor dagasztják a kenyeret, akkor előtte lemossák-e a körömlakkjukat, vagy reszkíroznak, hogy belepattog. Csak nem merem. Papírkutya vagyok.

Nyaff

Én amúgy bírom az anyósomat, mert tök jókat lehet vele röhögni, meg vág az agya, mint a borotva, de az, hogy szerinte a borsófőzelékbe szerinte cukrot KELL tenni, és hiába mondom, hogy szerintem meg egyáltalán nem*, és rohadtul nem akarja tudomásul venni, hogy mi így szeretjük, cukor nélkül, mert higgyem el, hogy azt úgy KELL és az úgy sokkal jobb lesz, na attól azért falra mászok. Hogy nekem szerinte ugyanúgy KELL főznöm, ahogy ő, akkor is, ha egyébként nincs rá itthon különösebb igény. Váááá.
Mondjuk annak is lennének előnyei, ha rá hallgatnék, a cukorrépa termelők például meggazdagodnának, és a fogorvosoknak se lenne több bajuk a világon.
És ilyenkor mindig LD aranyköpését mondogatom magamban csendesen, hogy ő azért nem tud az ilyen anyósokra haragudni, mert nyilván ő is ilyen lesz majd. És alighanem én is.

* a borsó egyébként itt termett a kiskertemben, friss volt és szinte elviselhetetlenül édes magától is

Etetés

Még csak két napja vannak itthon, de máris úgy érzem, hogy ez a nyaram legjellemzőbb mozdulata.

Szerzemény

Ákos hazajött az unokatesóitól. Hozott haza egy kígyóbőrt meg két vízicsigát, amik Ákos szerint feleség. Meg férj.
Ebédfőzés közben pedig megharcolt a kecsegefejért, majd főzés után ádáz harcot vívott a csontjaival:

Csütörtök reggelire ciabattát

Eddig egyébként azt hittem, hogy a ciabatta egy bonyolult dolog, erre kiderül, hogy nettó öt perc munkával előállítható. Olívaolajba mártogatva, hmmm.

Én tényleg elnézem még a legdurvább helyesírási hibákat is

Jó, tudom, "Akik szeretnek kenyeret sütni", azok nem feltétlenül az Akadémia doktorai, de a következőn azért egy pillanatra fennakadt a szemem:

"S:O:S!!!!!! Lehet hogy buta vagyok, de 330gr víz az hány ml????? Köszönöm!!!!"

Ennél jobbakat csak a Fegyencedzés Fb csoportban lehet találni, hogyaszonygya:

"Fogyni szeretnék, van valakinek valami ötlete?"

És basszus, az önmérséklet bajnokának érzem magam ilyenkor, hogy nem oda kommentelem, hogy egyé' kevesebbet, hanem benneteket szórakoztatlak itt, kedves barátaim, de valahol csak ki kellett jönnie ennek is. 

Na, megvan

Így bizonyítványosztás után egy héttel megtaláltam a "pótlólapot", amin részletezik tantárgyanként a tanév során elért eredményt. Eszerint Borcsi "kiváló" volt mindenből, kivéve magyar nyelvből, amiből "jól teljesített".
Mégis, mi az a "Magyar nyelv" tantárgy elsőben? Az írás? Ööö, hát, erre mit mondjak, újságíró gyereke, oszt' a suszternek is mindig lyukas a cipője :D. Amúgy szerintem faszán tud írni, pont úgy, ahogy egy első osztályos. Rondán és hibásan, de ír. A másik, amiből csak "jó" lett az eredménye, az a magatartás, vihihi, muhaha.

Második osztályba léphet

Túl vagyunk az első tanéven, megvolt az évzáró meg a bizonyítványosztás. Jó, lelövöm gyorsan a poént, elsőben ugye nincs osztályzás, Borcsinak jeles lett a bizonyítványa, dicséretes jeles, én az ilyet nem értem, de volt a bizonyítványban egy dicsérő oklevél is. Meg kapott dicséretet, az osztályban egyedüliként még hittanból is, amin azóta vigyorgunk, mert mégiscsak két ateista szülő katolikus gyereke ő a református iskolában. De hát ugye ez szép, nincs előítélet, csak az előmenetel számít.

De igazából nem is a bizonyítvány az érdekes ebben. Jó, örülök, hogy jól sikerült (nem gyúrtunk kitűnőre, ellenkezik az elveimmel hajtani a gyereket, hét éves, basszus!), de mégiscsak vannak dolgok, amik ennél sokkal fontosabbak. Például, hogy megtanult Borcsi olvasni. Gondolom, nem kell részletezni, hogy ez nekem mennyire fontos. Kinyílt előtte a világ, már nem csak az az információ érhető el neki, amit mások hajlandók elmondani neki, vagy kikagylózik (tök vicces, hogy még a fülecskéjében is kagyló alakú fülbevaló van, anyukámtól kapta szülinapjára), hanem könyvekből, újságokból, internetről, vagy akárhonnan, saját erőből is képes információt szerezni. Szerencsére nem csak tud, de szeret is olvasni, ami pedig a minőségi időtöltésben is ugrásszerű fejlődést jelent. Hogy mást ne mondjak, mostantól, ha délután nem tud aludni, semmi baj, csendben kijön és olvas. Örömmel elfoglalja magát a könyvekkel. A legnagyobb örömöt pedig jelenleg egy új könyvvel szerezhetünk neki, már kiolvasta a gyerekkori kedvencemet, a Coffi, Pocak, Paprikát, és most egy új szerzeményen nevetgél, amit Nagy Natália (alias Besenyő Evetke) írt, A Nap szülinapja a címe, és a szerző személyesen neki dedikálta a kecskeméti könyvhéten. Ezt kérte a jó bizonyítványáért, hát lehet erre nemet mondani?

Az írás is egyre jobban megy neki, kaptak a nyárra a tanító nénitől egy-egy naplót, amibe Borcsi lelkesen beleírja minden este a nap fontos eseményeit. Jelenleg ott tartunk, hogy amit szeretne, azt le is tudja írni, vagyis eljutottunk arra a szintre, ahol már érdemes foglalkozni akár a helyesírással is, ami ugye nekem szintén elég fontos, na. Nem gyötröm vele, de kijavítom és elmagyarázom a dolgokat, és közben mindig nagyon megdicsérem, hogy milyen ügyes. És ezt nagyon komolyan gondolom. Azt gondolom ugyanis erről az első évről az iskolában, hogy iszonyatos munkát végeztek el ezek a kicsi gyerekek. Az, hogy megtanultak írni, olvasni, és - nem kevésbé fontos - számolni, olyan, mintha egy felnőtt egy év alatt két idegen nyelvet sajátított volna el. Mondjuk a japánt és a bolgárt, nem holmi egyszerű, latin betűs franciát vagy németet, tévedés ne essék. 

És ami legalább ilyen fontos, sikerült beilleszkednie élete legfontosabb csapatába, az általános iskolai osztályba. Megvan a helye, a barátai, a kapcsolatai, tudja kivel hányadán áll. Sokféle gyerek jár az osztályba, és mindenkivel van valamilyen kapcsolata. Vannak barátnői, barátai, játszótársai, mondanom sem kell, főleg a nagyszájú, "rossz fiúkkal" szokott röhögni, most erre mit mondjak, ők a szórakoztatóbbak, szerintem igaza van. Amúgy ez főleg földrajzi kérdés, mert az említett fiúk által bezárt háromszög közepébe ültették a Borcsit, így aztán rajta keresztül telefonálnak mindig, így ha akarná se tudná kivonni magát a dologból. 

Szóval mindent egybevetve úgy gondolom, hogy jól sikerült az első év az iskolában, jól választottunk intézményt, pedagógust, és ez reméljük, megfelelő alap lesz a továbbiakra - már eleve az élmény, hogy iskolába járni jó, nagy kaland, izgalmas kihívás, az élet legjobb bulija. Mi pedig nagyon, nagyon büszkék vagyunk Borcsira, hogy ilyen jól megállta a helyét.

A nap felfedezése

Vettem a DM-ben körömlakk száradást gyorsító körömlakkot. És lássatok csodát, tényleg gyorsítja a körömlakk száradását.
Astor amúgy, a zöld feliratos.

A siker titka, az

Egyébként ha rapid sikerélményre van szükségetek, csatlakozzatok a FB-n a kenyeres csoporthoz (Akik szeretnek kenyeret sütni, ezen a néven fut, uramisten!), és töltsetek fel valami kajafotót. Na jó, azért legyen benne élesztő, vagy ilyesmi, bár néhányan a bukszusaik fotóját osztják meg, köcsög trollok.

Szültem két gyereket. Termelek a kertemben kőkemény munkával szartól a mikulásig paradicsomtól a szamócáig mindenfélét, és szebbnél szebb scrapbook albumokat alkotok. És egy kicsit írni is tudok. De mindez, lájkokban mérve, nem teljesítmény. A lángos! Amit fél kezemet  a seggembe dugva, öt perc alatt összedobtam, az a teljesítmény. Öt perc alatt 31 lájk, öcsém.

Na jó, megmutatom:

Nagyon béna kép, az történt, hogy Ákos nyújtotta a lángosokat, és gyorsan kellett fotóznom, nem volt időm shabby chic hátteret berendezni, pedig akkor mennyi lájk lett volna, húúúú. 

A mai napról röviden (amúgy jó volt)

Ma kimentem a piacra, nem volt egy szem szamóca se, pedig most akartam eltenni a mélyhűtőbe. Gratulálok a dívány.hu-nak az infóhoz, hogy most kezdődik az eperszezon. Leszedtem itthon a maradék fél kiló szamócát, leégtem, megettük. Közben a gyerekekkel kipucoltattam a medencét, megmutattam a mozdulatot, végig kell húzni a rongyot a medence falán, szerintem ez mindenkinek megy, nekik is. Tényleg ment. A medencét feltöltöttük.
Átültettem pár virágot, mert kit érdekel a ligetszépe, ha agyonnyomja a levendulát, felszedtem a fokhagyma felét (leégtem), a többit a Pé szedi fel holnap, mert megérett.
Délután elmentünk a strandra, megcsípte a lábujjamat egy darázs, nem volt jó, de annyira nem is szörnyű. Ákos lábujját is megcsípte egy darázs, napalmot rájuk, ő sem sírt. Kicsit leégtünk.
Na jó, annyira azért nem.
Ja, és találkoztatok már a legfőbb megbízótokkal a strandon, úgy, hogy a testeteket csak egy háromszög melltartós bikini fedte? Hát igazán felemelő élmény volt.

A címadással kapcsolatban

Engem egyébként eléggé fel tud baszni agyilag, hogy azt, hogy "Előfordult az elmúlt egy évben, hogy nem jutott pénz megvásárolni az alapvető élelmiszereket" úgy fordítják, hogy "a gyermekek fele éhezik".
Nem. Ez azt jelenti, hogy előfordult, hogy kényszerűen ki kellett hagyni a heti betevő teszkózást, és az otthoni készletekből kellett feltalálnia magát a háziasszonynak.
Vannak Magyarországon gyerekek, nem is kevesen, akik éheznek. De az ő családjukban nem "előfordult", hogy nem tudták megvenni az alapvető élelmiszereket, hanem rendszeresen és iszonyatosan nagy fejtörést okoz, hogy mi kerüljön az asztalra.
Ne tévesszük már össze a "ma nincs csokis keksz"-et a "hátha van még egy kanál zsír meg liszt a kamrában"-nal!

Enci albuma

Ez pedig eddigi főművem, Az Album. Nagyon szerettem készíteni, egy shabby chic album egy igazi finom, fiatal hölgyről és a szeretteiről.

Na jó, akkor megmutatom

Tanév végi lapdömping, meghívók és köszönőkártyák. Én csináltam ám mindet.

Ezeket például Luca baba keresztelőjére

Ez valamelyik tanítónénié lesz

Az órát is bírom rajta, meg alatta a barna szöszmöszt, 

...de a steampunk szitakötő hődomborítva, szerintem verhetetlen

Ez meg itten sima fehér lapból készült, na jó, a háttér nem, de a páva meg a címkék igen

Ez meg az új domborító mappám műve

Ez is sima fehér rajzlapból lett, ilyenkor én ámulok a legjobban

Ez meg kérem zörög, a pausz mögött mindenféle flitterek meg izék vannak, cuki

Hát hirtelen ennyi, a többit már odaadtam valakinek.