Megmondom, mi a nőnap

Hogy amíg a pasik a koncerten vannak, én megírom az eseményt (mert dolgozó nő vagyok), és közben süteményt sütök a lányom holnapi szülinapjára, (mert anya is vagyok).
Asszonysors.
Amúgy ez nem gond, én ezt bírom, nem panaszként mondom, csak úgy megemlítem, én szeretem az életünket, meg rózsát is kaptam az uramtól.
Mert tekintsen rám nőként a férjem, a megbízóm újságíróként, a gyerekem meg anyaként, és akkor minden oké.
Mondjuk szerintem kurvavicces, hogy itt állok a konyhában a pultra helyezett gép előtt kötényben, mellettem sül a parmezános pogácsa, és miközben várom, hogy felszabaduljon a tepsi az almás pitének, megírom a blogomat a cikkemet. Tisztára mint a tanítónő a tanyasi iskolában.

A gyerekek néha tényleg nagyon hülyék

Ülünk a konyhaasztalnál a Pével, eszünk. Megérkezik Ákos.

- Apa, mit csinálsz?

- Tücsköt herélek, de tényleg, szerinted mi a jóistent csinálok, kisfiam?

- Eszel????

A Tappancs mellékletek kiötlőjének a figyelmébe

Szívesen találkoznék azzal a betegagyú állattal, aki kifundálta, hogy az iskolában terjesztett Tappancs újság melléklete ebben a hónapban hopp, mi legyen? Hát gipszporral töltött lufi.

És ha már kibeszélgettük magunkat, utána letakaríthatná a finom gipszporral töltött kidurrant lufi maradványait, az ajtóról, a szőnyegről, meg a gyerek legójának apró darabjairól. Csütörtökön. A takarítónő meg szerdánként jár, baszki.

Megjegyzem, az előző ajándékért is imába foglaltuk már a nevét, ami a rágópapírral álcázott műcsótány volt egérfogóval. De tényleg, ekkora paraszt miért nem megy Tadzsikisztánba kecskét fejni?

Pató Pál úr

Versmondó verseny lesz az iskolában, úgy gyerekjáték, hogy a gyerek már tud olvasni, én meg tudom fejből a kiválasztott művet.
De az is megvolt, amikor év elején viszont mesemondó versenyt rendeztek. A kalács. Hát nem nyert díjat a Borcsi.

"A csülkös pacal hizlal? Nem. Csak ha megeszed"

Nos hát a fogyókúrám az nagyon jól megy, kívánságra elmondom a trükköt.

Nem kell annyit enni.

Hát, gondolom, ezzel sokat segítettem, úgyhogy leírom, hogy én most hogy csinálom, de azért megjegyezném Pankám, hogy volt olyan, hogy te fogytál 7 kilót, hát az nekem sokat jár a fejemben.

Tehát

reggelire egy szelet barna kenyeret eszem a szokásos fajtából, csak eddig három szeletet ettem. És letiltottam magam a kaja közbeni netezésről is, hogy az a 15-21 másodperc, amíg a kajálás tart, addig az legyen az egyetlen történés. És akkor arra az egy szelet kenyérre nem töpörtyűkrémet kell kenni, meg finom teavajat nagy szelet szalámikkal meg sajtokkal, hanem mondjuk sovány csirkesonkát natúr joghurttal. Utána jutalmul az ügy lezárásaként iszom kávét édesítőszerrel és tejjel, de azt mindig is úgy ittam. Ami azt illeti, előtte is iszom kávét, mármint reggel, anélkül ugyanis kevés esélyem lenne eljutni a napnak ebbe a szép szakába, ami a reggelivel telik. 

Ebédre általában valami salátát vagy főzeléket tolok valami könnyű feltéttel, mondjuk egy virslivel, vagy szelet husikával, ilyesmi. Hát ezzel sem tart sokáig végezni.Kávé.

Na most ezzel a táplálékkal úgy három óra tájban már fel akarok fordulni az éhségtől, akkor betolok egy almát. Ez az édesség az életemben mostanában, a munkahelyemen meg aggódva kérdezi mindig a gyártásvezető, hogy ugye hoztam magammal almát? Hoztam.

Munka után összeszedem a gyerekeket, akkor már nagyon éhes vagyok megint, és akkor megint rituálisan megeszek valamit, ami a reggelihez hasonlít leginkább Ez után jutalomból kapok egy pohár vörösbort a vérképem miatt, meg hogy érezzem, ennyi volt a kajálás, de nem hiába. És akkor még valamikor az este folyamán lecsusszan egy alma, és ha végképp éhen akarok halni, akkor megeszem pár szem mogyorót is, de inkább nem, hanem éhezem, és örülök, hogy fogyok. 

Meg iszom sok vizet.

Hát ennyi. Rengeteg előnye van egyébként ennek a fogyókúrának, például elég sok pénzt megspórolok, mert ez egy olyan fogyókúra, ami nem igényel drága és speciális alapanyagokat, ellenkezőleg. Meg a mínusz 6 kiló 4 hét alatt is az előnyök közé tartozik. 

Ja, meg járok flabélosra is, ami vicces, mert ugye nettó seggrázatás, de nagyon szeretem, mert masszíroz meg energetizál, és amióta fogyókúrázom, úgy érzem, hogy nagyon sok energiám van. Ma például még a kocsit is kitakarítottam meg lemostam, na olyat se csináltam még életemben.

Úgyhogy a fogyókúrám lényege nagyjából annyi, hogy visszafogtam a szénhidrátot, visszafogtam a zsírokat, meg a fehérjét is, szóval végül is mindent visszafogtam, nem eszem, ha nem muszáj. Viszont reggelit, ebédet meg vacsorát igen, csak nagyon keveset. Nasi nincs, bekapok egy falatot nincs, egy süti még belefér sincs. Ja, belefér, csak akkor azt ne nevezzük fogyókúrának, hanem kiskapunak meg önbecsapásnak. 

Na, ez olyan komolyan hangzik, mint egy vakbélgyulladás, már magamon is röhögök, be is fejezem gyorsan az észosztást, mert tudom én, hogy az úgy van, hogy az ember néha hiába próbálkozik, ha beledöglik se moccan a súlya egy dekát se, máskor meg igen. Népi megfigyelésem szerint a január-február-márciusi időszak kiválóan alkalmas a fogyókúrára, hogy mást ne mondjak, Borcsi születése után is akkor fogytam vissza a szép 58 kilós versenysúlyomra. Na ez most már nem cél, legyünk kicsit reálisak, de a 62, az jó lenne a 168 centis magasságomhoz, és már nincs is távol. 

Profisodunk, profisodunk???

Kedves Feleim, ma megkaptam az első fizetős megrendelést egy scrapbook elkészítésére, esküvői ajándék lesz a menyasszonynak a testvérétől. 

Bár ha jobban belegondolok, inkább az első olyan pénzes megrendelés ez, amit el is fogadok, mert az ezelőttieket passzoltam, ááá, nem vagyok én olyan jó még. Mondjuk egy pillanatra most is felmerült, hogy miért nem a kedves megrendelő készíti el a testvére ajándékát, végül is rajztanár, meg van áldva vizuálisan, biztos gyorsan belejönne. De aztán rájöttem, hogy nézd már, ha egy rajztanárnak tetszenek az albumaim, és rendelést ad, hát, akkor biztos nagyon ügyes vagyok.Csak nehéz így gondolni az embernek a játékára. A legózásért se adnak pénzt sosem, meg a fogócskáért sem.

Szóval izgi. És még jókor is jön, mert addigra pont megszűnik az egyik munkám, és felszabadul egy csomó időm. Alighanem ennek így köllött lennie. 

Majd biztos megmutatom, ha készen lesz. Május végén gyertek vissza megnézni.  

A fogyókúrám meg úgy áll, hogy mínusz 6 kilogramm.

Új Kajablog

Mai perverz elfoglaltság: áttöltögetni ide egyenként a régi Kajablog receptjeit. Mert most véletlen működik a Blogter. Úgyhogy most már megint lesz kajablogom, asszem.

Na jó, ma kapáltam is, meg megírtam egy portréinterjút. Mármint nem én kérdeztem, hanem én válaszoltam, de nem a magam nevében, tényleg igazi fantáziadús melóm van.

És a legújabb játékom

Nos, hát csuda egy hétvégénk volt, elzarándokoltunk az esztergomi scrapperparadicsomba, a Krokiba. Ez egy szuper scrapbook klub volt, és nagyon kíváncsi voltam, mert én még soha nem voltam olyan helyen, ahol meg lehet nézni, meg lehet fogni az ilyen scrapbook-os cuccokat, mindig csak webshop-ból vásárolok. Jó, tök sok cuccom van már, igen profik, és eléggé el tudom képzelni, hogy mi hogy néz ki, de akkor is, ilyen mennyiségben én még soha. Szóval mint amikor egy filmrajongó elmehet egy forgatásra, olyan ez.

És mivel Kroki amúgy a Sizzix hivatalos magyarországi márkaképviselete, a délutáni program az volt, hogy mindenki vághatott a vágógépekkel, és minden felbontott vágósablont lehetett használni, és Kroki Mariann egy csomó papírt is adott, szóval ez meg már olyan, mint amikor a Trónok harca rajongó elmehet a Trónok harca forgatásra, és be is állhat, mondjuk a Jaime Lannister csajának fegyverhordozójának a szerepébe, vagy valami.

Na de tovább is van, mert hogy én oda úgy mentem, hogy veszek is egy ilyen vágógépet, mert valamirevaló scrapper nem lehet meg vágógép nélkül, úgyhogy mostantól az enyém egy csoda Sizzix masina, itt lakik a scrapbookos kincses komódomon. Imádom.

És akkor egy fotó a klubról, körülöttem a sok scrapbook papír, előttem a Sizzix-em, mellettem meg büszkeségünk, Erika barátnőm. Ja, a képen én vagyok az, aki sötétkék fölsőben áll.

                                        (A fotót a klub vezetője, Hámos Bea készítette)

Ez nem reklámpost. Ez egy lelkesedős post.

A tegnapihoz

Á, felejtsétek el.

Kruppos gyerekek szüleinek

Ákos reggel köhögött egy kuvaszosat, a Pével be is szartunk rögtön, ezt a hangot ugyanis rend szerint az éjszakai befulladás követi. Megismerjük, marha rutinos krupposgyerekes szülők vagyunk. Ilyenkor kezdem el adni Ákosnak a köptetőt, meg kamillát párologtatni, meg mittomén, mi mindent csinálni a ráolvasástól a hidegben sétáltatásig, és főleg ilyenkor helyezem kézközelbe a Rectodelt kúpot, mert az összes kapálózásunk ellenére persze, hogy befullad végül. Így aztán eleve köztünk alszik az éjjel, na jó, nem alszik, mi sem alszunk, hanem hallgatjuk ugrásra készen, hogy mikor kell neki betolni a kúpot. Rendes gyerek, általában szól, amikor idő van.

Most viszont nekem reményeim vannak. A helyzet az, hogy vettünk egy inhaláló szerkezetet, meg hozzá sok ampulla sóoldatot. Ákos koma reggel vidáman elszipákolt egy ampullával, ami pont jó volt arra, hogy az oviban egyáltalán ne köhögjön, legalább is az óvónő szerint. Aztán délután még megtömtem őt köptetővel és elszipákoltattunk vele egy újabb ampulla sópárát, úgyhogy szerencsétlen köhög, (persze, hogy köhög, nemrég adtam neki köptetőt. Tisztelt bíróság, én tudom, hogy délután 3 után már nem kéne, de még mindig jobb, ha köhög, mint ha megfullad), de legalább már nem ugatva. Ez már egy egészen reményteli köhögés, olyan ejnye-bejnye, kuc-kucféle, és nem olyan, amitől az ember gyomra ökölbe szorul, hogy jajistenem, a gyerekem.

Úgyhogy kedves kruppos gyerekes szülők, holnap beszámolok róla, hogy használ-e valamit az inhaláló szerkezet, és ha igen, akkor nagyon jók vagyunk, vegyen mindenki olyat, mert az ára az kb. annyi volt, mint egy doboz Rectodelté. De majd még szólok, hogy mi van, addig senki se szaladjon az Aldiba.

Újra a kertben.

Nos a kerti szezont a magam részéről a mai nappal megnyitom. Egész nap kint voltunk, sütött a nap, rendbe tettem a kis virágoskertemet. Ami nagyjából úgy nézett ki, hogy kikapáltam az összefüggő gazréteget, kihúzogattam a gyökereket, és közben nagyon vigyáztam, hogy el ne vágjam a lépten-nyomon előbújó hagymás növényeket. Ha ezek mind kinyílnak, itt virágtenger lesz! A krókusz meg már ki is nyílt.
És ezen kívül még kitépkedtem olyan fél kilométer menta gyökeret. Érdekes, két éve azon izgultam, hogy a csoffadt, aldis mentatő legalább a gyerek szülinapjáig túléljen, hogy tudjunk mojitot csinálni belőle. Aztán kiültettem, most meg úgy elfoglalta a területet, hogy mindent kiszorított. Enyhén invazív fajta, de nem baj, mert ebből lesz a mentaszörp (ami a téli mojito alapanyaga, cukorszirup, menta és citrom, három az egyben).
És rügyeznek a rózsák is. Csak szólok.

Borcsi felvilágosul

Hasznos dolog az olvasni tudás, most már mindent megtudhat a könyvekből, amire csak kíváncsi. 

Könnyekig meghatva

Van-e annál meghatóbb cukiság, mint amikor barkochbában még mindig rám gondol először a hét éves kislányom?

A húsz éves jogosítványom ünnepére

Tegnap beparkoltam farral, a járdával párhuzamosan*. Kiválóan sikerült, korrigálni se kellett egyszer sem. Akkora szupervumennek éreztem magam, hogy a föld fölött lebegtem fél méterrel.
Aztán ma megint beparkoltam ugyanúgy. Asszem kezdek rákapni az ízére.

* lusta voltam gyalogolni, hely meg csak az az egy volt a közelben, ez vitt rá.

Borcsi a szemhéj szót keresi

Mibe van bedobozolva a szemünk? Bekerítve?

A fogyókúrám állásával kapcsolatban

Most az van, hogy ismét kényelmes, egész napos viselésre alkalmas az a farmerom (38-as méret), amit tavaly le kellett cserélni, mert a fenti tulajdonságát sajnos elveszítette.
A módszerem még mindig a nem igazán evés. Szeretnék szólni, hogy az oldalas is hizlal, meg a töpörtyűkrém is, mert teli van zsírral, hiába színpaleó, úgyhogy Szendi Gábor tőlem nyugodtan bekaphatja, meg Norbi is a szénhidrátcsökkentett süteményeivel, mert annyira azért csak nem sikerült lecsökkentenie azt a szénhidrátot. Igen, a Norbi süti mellett se mozdult a súlyom egy dekát se, éhesnek meg ugyanúgy éhes voltam, mint most, csak akkor zokon vettem, mert nem az volt a koncepció, hogy éhezem, most meg az. De már nem zavar.
Legfőképpen azért nem zavar, mert heti másfél kilót veszítek a súlyomból.
Ja, és még járok falbélosra is, amit ha egy filmben látnék, elborzadva kiáltanám, hogy megérett a világ a pusztulásra, mert csak áll az ember, és a gép rázatja lefelé a háját. A valóságban azonban az van, hogy szerintem receptre kéne mindenkinek felírni a testtudatosság-növelés érdekében, ugyanis itt világosan érzi az ember, hogy mennyire máshol hat a dolog, ha egy kicsit előre dől, vagy behúzza a fenekét, vagy behajlítja a térdét. Enélkül nem is lenne szabad elkezdeni tornázni. Valamint a flabélosra szánt tíz perc az valóban tíz perc, mert nem kell átöltözni, meg megvárni, hogy elkezdődjön az óra, meg lezuhanyozni, meg új sminket dobni, meg ilyenek, csak leveszi az ember a cipőjét és felugrik a gépre, időnként pózt vált, majd hazamegy. Mondjuk előbb visszaveszi a cipőjét.

A nap bénázása

Az mennyire gáz, hogy megkérdezték, melyik csoportba jár Ákos az óvodában, én meg marhára nem tudtam megmondani.

Jó, azt nyilván tudom, hogy hol van a csoportszoba, meg ki az óvónéni, szóval odatalálok, meg minden, de a neve... hát az idén kimaradt. De én már annyi ideje hordom a gyerekeimet hol egyik, hol másik bölcsődébe, óvodába meg iskolába, és minden évben másik csoportba persze, hogy tök elvesztettem a fonalat. 

A jelük még úgy nagyjából megvan, bár Borcsinál ez már szerencsére nem játszik. Ír, olvas, számol. 

Modern korunkban

Mégiscsak van alapja a "megeszed büdös kölke az ételt, Afrikában bezzeg éheznek" típusú kifakadásnak. Rákerestem a google képek között az "eszik" szóra, az összes képen szép fehér europid kisgyerek finnyázta az előtte lévő ételt unottan. Aztán rákerestem az "éhezik" szóra, és az összes képen csontsovány afrikaiak kucorogtak szomorúan.
Hát erről ennyit.

Borcsi fenyeget

Két percet kaptok, hogy meglágyuljon a szívetek!

Nagy sóhajtás

Hosszas és mindenre kiterjedő empirikus kutatásaim eredményeként elmondható, hogy kizárólag attól az ételtől lehet fogyni, amit az ember nem eszik meg. Úristen, milyen éhes vagyok!
De nem baj, mert közben arra is rájöttem, hogy végül is amikor még szép, vékony, 36-os konfekcióméretű lány voltam, akkor is gyakran voltam éhes, bár akkor nem az önmegtartóztatás miatt, hanem mert így jött ki a lépés. Mit tudom én, este nem sikerül hazajutni vacsorázni, mert fontos találkozóm volt mondjuk valamelyik moziban, ilyesmi, nassolni meg nem álltam neki, mert én enni szeretek, nem hülyeségekkel pótolni az evést. Vagy rohantam, elképesztő mennyi dolga tud lenni az embernek, amíg nincsenek gyerekei. Mondjuk nyilván aztán is nagyon elfoglalt az ember, csak éppen fordítva, ez egy olyan elfoglaltság, amikor nem tud csinálni semmit*. Úgyhogy unalmában eszik.
Igaz, régen dohányoztam is, ami azért vékonyan tartja az embert, de ha ez az ára, akkor ott egy meg a fene az egészet, maradok inkább negyvenes.
Szóval az a terv, hogy visszaszoktatom magam arra, hogy nem gond, ha éhes vagyok. Ez van, semmi különös.
Meg arra is rájöttem, hogy én régen alapból vigyáztam az alakomra, sosem ettem édességet, sem zsíros dolgokat, meg péksüteményeket, (mondjuk azt most sem), viszont sok salátát, ilyesmit. Akkor ez fel sem tűnt, de most így visszagondolva, tényleg.
Amúgy csak annyi történt, hogy nem jön rám az a farmer, amit még Ákos születése után is tudtam hordani.

*mármint semmi olyat, amit magától is csinálna. Főzni, meg mesét olvasni, meg szőnyegen ülve legózni persze akkor is lehet, de mondjuk én még soha nem hívtam fel senkit, hogy te figyelj már, menjünk már el holnap legózni, főzni, vagy mesét olvasni, na.