2011. március 26., szombat

A fesztiválszezont megnyitom (Medvehagyma Fesztivál, Balf)

Folytatjuk a télre felfüggesztett fesztiválturizmust, az idei szezont a Medvehagyma Fesztivál nyitotta Balfon. A medvehagyma az avokádó rokona abból a szempontból, hogy a tyúkszemtől a prosztatarákig minden gyógyítható vele, na jó, nem, viszont itt olvasható, hogy mi igen, aminek örülünk ugyan, de minket mégis az érdekelt a leginkább, hogy finom, és hogy van okunk kimenni az erdőbe, meg bulizni.

Elindultunk tehát Balfra, (halmozottan előnyös helyzetben vagyunk, mert Sopronból indultunk, ti. itt lakunk) pont az ellenkező irányba, a Löverek felé, mert a Pének volt még egy kis dolga előtte. Sebaj, addig majd mi nézünk Borcsival aranyhalakat a Fagus parkjában, és játszóterezünk a napsütésben. Külön jól esett, hogy Borcsi a megtisztelő "Munkás" megszólítást alkalmazta rám fennhangon, mostanában ugyanis az Egyiptom hercegében él. A többi gyereket legeltető anyuka és apuka fején nem mertem csekkolni a hatást, elmélyülten mászókáztam inkább, de azért ez a fejlemény egyfelől jó, mert legalább nem Gaston vagyok, másfelől azért mégse olyan jó munkásnak szólítva lenni, és elakadunk ott is, amikor a II. Ramszesz fiának a szerepét osztja rám, az ő neve ugyanis nem szerepel se a mesében, se a Bibliában. Úgyhogy ilyenkor Ramszeszfia vagyok.

Ezzel a kis kitérővel, és vagy egy óra késéssel meg is érkeztünk Balfra a focipályához, ahonnan az emberek már éppen visszafelé jöttek a medvehagyma szedésből (nem a focipályán nő a medvehagyma, hanem a mellette lévő erdőben, a gyülekező viszont ott volt), és ki-ki vérmérsékletétől, illetve önuralmától függően kiskosárnyi, illetve zsáknyi medvehagymákat cipelt magával. Mi egyrészt örvendeztünk a sikerüknek, bár reméltük, hogy nekünk is hagytak, másrészről viszont azért felmerült bennem, hogy mi a retkes lólábat kezdenek egy zsák medvehagymával, mert tartósítani nem annyira lehet, és hát elég karakteres ízű növény ahhoz, hogy 1-2 medvehagymás étel után az ember már ne kívánjon belőle többet, fityiszt mutatva inkább a sajgó prosztatájának, bár nem tudom, hogy van-e olyan, mivel csaj vagyok.
Szóval bevettük magunkat a rengetegbe, időnként lehajoltam egy-egy medvehagymaféle levélhez, letéptem, megszagoltam, és konstatáltam, hogy ez nem az, aztán biztos, ami biztos, megkérdeztem a Pét, hogy megismeri-e a medvehagymát, és végül megegyeztünk abban, hogy egyikünk sem. Kicsit úgy éreztem magam, mint a Szamár a Shrekben, amikor életmentésből kék virágot kell szednie, de színvak. Na nem baj, gondoltam, majdcsak lesz valami, ha meg nem, akkor jót sétáltunk a susnyásban.





De aztán a Pé talált egy medvehagyma mezőt, ameddig a szem ellát.




Úgyhogy szedtünk, teleszedtük a Borcsi kiskosarát, aztán visszamentünk a kocsihoz, és út közben felszedtem egy jópár medvehagymás receptet anélkül, hogy bárkivel is szóba álltam volna. Olyan ez, mint tai-chin, az óra közepén fél óra hosszán keresztül teázgatunk, és beszélgetünk a tai-chiről (irányítottan). Itt meg medvehagymát szedtünk, és a medvehagymáról beszélgettek az emberek, közelebbről hogy mit is fognak készíteni a zsákmányból. Aztán a balfi iskolában élesben is láttuk.

A medvehagyma olyan, mint a fokhagyma, mindenbe bele lehet tenni, kivéve a meggylevest. De rá lehet helyezni vajas kenyérre, bele lehet vagdosni salátába, sütni fasírtba, lángosba, pogácsába, lehet belőle krémlevest csinálni, ízesíteni lehet vele croissant-t, és a medvehagyma pesto-t is bemutatták, pedig azt hittem, hogy az az én találmányom.



Valamint azt is megtudtam, hogy a medvehagyma akkor már nem jó, ha kivirágzott, ehhez képest én tavaly pesti asszonykaként aranyárban vásároltam kivirágzott, bár bio minősítésű medvehagymát a Bosnyák piacon. Hja, könnyű itt az Alpokalján, itt terem, Zuglóban viszont sajnos nem elég savanyú hozzá a talaj, hogy csak egy kifogást említsek, miért nem. Úgyhogy vidáman megebédeltünk a medvehagymás kóstolóból, aztán hazahúztunk, mert a gyerekek már igen dörzsölték a szemüket.
Vacsorára meg főztem zöldbab főzeléket, természetesen fokhagyma helyett medvehagymát aprítottam és fonnyasztottam a rántásba, és elképesztően finom lett. Nem is csinálnám soha többet másképp, ha lenne medvehagymánk egész évben, de nincs.


A maradékból ki tudja mi lesz, de a Pé a lelkemre kötötte, hogy a pestót nem sinkófálhatom el. Pedig aszittem, hogy a tavalyi nem is ízlett neki, de megtaláltuk az elméletet: biztos a virágok miatt nem volt finom. Szerintem meg csak a hatása alatt van még az orgazmusgyanús reteklevél pestónak.