2014. február 23., vasárnap

Új Kajablog

Mai perverz elfoglaltság: áttöltögetni ide egyenként a régi Kajablog receptjeit. Mert most véletlen működik a Blogter. Úgyhogy most már megint lesz kajablogom, asszem.

Na jó, ma kapáltam is, meg megírtam egy portréinterjút. Mármint nem én kérdeztem, hanem én válaszoltam, de nem a magam nevében, tényleg igazi fantáziadús melóm van.

És a legújabb játékom

Nos, hát csuda egy hétvégénk volt, elzarándokoltunk az esztergomi scrapperparadicsomba, a Krokiba. Ez egy szuper scrapbook klub volt, és nagyon kíváncsi voltam, mert én még soha nem voltam olyan helyen, ahol meg lehet nézni, meg lehet fogni az ilyen scrapbook-os cuccokat, mindig csak webshop-ból vásárolok. Jó, tök sok cuccom van már, igen profik, és eléggé el tudom képzelni, hogy mi hogy néz ki, de akkor is, ilyen mennyiségben én még soha. Szóval mint amikor egy filmrajongó elmehet egy forgatásra, olyan ez.


És mivel Kroki amúgy a Sizzix hivatalos magyarországi márkaképviselete, a délutáni program az volt, hogy mindenki vághatott a vágógépekkel, és minden felbontott vágósablont lehetett használni, és Kroki Mariann egy csomó papírt is adott, szóval ez meg már olyan, mint amikor a Trónok harca rajongó elmehet a Trónok harca forgatásra, és be is állhat, mondjuk a Jaime Lannister csajának fegyverhordozójának a szerepébe, vagy valami.
Na de tovább is van, mert hogy én oda úgy mentem, hogy veszek is egy ilyen vágógépet, mert valamirevaló scrapper nem lehet meg vágógép nélkül, úgyhogy mostantól az enyém egy csoda Sizzix masina, itt lakik a scrapbookos kincses komódomon. Imádom.

És akkor egy fotó a klubról, körülöttem a sok scrapbook papír, előttem a Sizzix-em, mellettem meg büszkeségünk, Erika barátnőm. Ja, a képen én vagyok az, aki sötétkék fölsőben áll.

                                        (A fotót a klub vezetője, Hámos Bea készítette)

Ez nem reklámpost. Ez egy lelkesedős post.


2014. február 19., szerda

Kruppos gyerekek szüleinek

Ákos reggel köhögött egy kuvaszosat, a Pével be is szartunk rögtön, ezt a hangot ugyanis rend szerint az éjszakai befulladás követi. Megismerjük, marha rutinos krupposgyerekes szülők vagyunk. Ilyenkor kezdem el adni Ákosnak a köptetőt, meg kamillát párologtatni, meg mittomén, mi mindent csinálni a ráolvasástól a hidegben sétáltatásig, és főleg ilyenkor helyezem kézközelbe a Rectodelt kúpot, mert az összes kapálózásunk ellenére persze, hogy befullad végül. Így aztán eleve köztünk alszik az éjjel, na jó, nem alszik, mi sem alszunk, hanem hallgatjuk ugrásra készen, hogy mikor kell neki betolni a kúpot. Rendes gyerek, általában szól, amikor idő van.

Most viszont nekem reményeim vannak. A helyzet az, hogy vettünk egy inhaláló szerkezetet, meg hozzá sok ampulla sóoldatot. Ákos koma reggel vidáman elszipákolt egy ampullával, ami pont jó volt arra, hogy az oviban egyáltalán ne köhögjön, legalább is az óvónő szerint. Aztán délután még megtömtem őt köptetővel és elszipákoltattunk vele egy újabb ampulla sópárát, úgyhogy szerencsétlen köhög, (persze, hogy köhög, nemrég adtam neki köptetőt. Tisztelt bíróság, én tudom, hogy délután 3 után már nem kéne, de még mindig jobb, ha köhög, mint ha megfullad), de legalább már nem ugatva. Ez már egy egészen reményteli köhögés, olyan ejnye-bejnye, kuc-kucféle, és nem olyan, amitől az ember gyomra ökölbe szorul, hogy jajistenem, a gyerekem.

Úgyhogy kedves kruppos gyerekes szülők, holnap beszámolok róla, hogy használ-e valamit az inhaláló szerkezet, és ha igen, akkor nagyon jók vagyunk, vegyen mindenki olyat, mert az ára az kb. annyi volt, mint egy doboz Rectodelté. De majd még szólok, hogy mi van, addig senki se szaladjon az Aldiba.


2014. február 16., vasárnap

Újra a kertben.

Nos a kerti szezont a magam részéről a mai nappal megnyitom. Egész nap kint voltunk, sütött a nap, rendbe tettem a kis virágoskertemet. Ami nagyjából úgy nézett ki, hogy kikapáltam az összefüggő gazréteget, kihúzogattam a gyökereket, és közben nagyon vigyáztam, hogy el ne vágjam a lépten-nyomon előbújó hagymás növényeket. Ha ezek mind kinyílnak, itt virágtenger lesz! A krókusz meg már ki is nyílt.
És ezen kívül még kitépkedtem olyan fél kilométer menta gyökeret. Érdekes, két éve azon izgultam, hogy a csoffadt, aldis mentatő legalább a gyerek szülinapjáig túléljen, hogy tudjunk mojitot csinálni belőle. Aztán kiültettem, most meg úgy elfoglalta a területet, hogy mindent kiszorított. Enyhén invazív fajta, de nem baj, mert ebből lesz a mentaszörp (ami a téli mojito alapanyaga, cukorszirup, menta és citrom, három az egyben).
És rügyeznek a rózsák is. Csak szólok.

2014. február 15., szombat

Borcsi felvilágosul

Hasznos dolog az olvasni tudás, most már mindent megtudhat a könyvekből, amire csak kíváncsi. 


2014. február 11., kedd

Könnyekig meghatva

Van-e annál meghatóbb cukiság, mint amikor barkochbában még mindig rám gondol először a hét éves kislányom?

A húsz éves jogosítványom ünnepére

Tegnap beparkoltam farral, a járdával párhuzamosan*. Kiválóan sikerült, korrigálni se kellett egyszer sem. Akkora szupervumennek éreztem magam, hogy a föld fölött lebegtem fél méterrel.
Aztán ma megint beparkoltam ugyanúgy. Asszem kezdek rákapni az ízére.

* lusta voltam gyalogolni, hely meg csak az az egy volt a közelben, ez vitt rá.

2014. február 6., csütörtök

Borcsi a szemhéj szót keresi

Mibe van bedobozolva a szemünk? Bekerítve?

A fogyókúrám állásával kapcsolatban

Most az van, hogy ismét kényelmes, egész napos viselésre alkalmas az a farmerom (38-as méret), amit tavaly le kellett cserélni, mert a fenti tulajdonságát sajnos elveszítette.
A módszerem még mindig a nem igazán evés. Szeretnék szólni, hogy az oldalas is hizlal, meg a töpörtyűkrém is, mert teli van zsírral, hiába színpaleó, úgyhogy Szendi Gábor tőlem nyugodtan bekaphatja, meg Norbi is a szénhidrátcsökkentett süteményeivel, mert annyira azért csak nem sikerült lecsökkentenie azt a szénhidrátot. Igen, a Norbi süti mellett se mozdult a súlyom egy dekát se, éhesnek meg ugyanúgy éhes voltam, mint most, csak akkor zokon vettem, mert nem az volt a koncepció, hogy éhezem, most meg az. De már nem zavar.
Legfőképpen azért nem zavar, mert heti másfél kilót veszítek a súlyomból.
Ja, és még járok falbélosra is, amit ha egy filmben látnék, elborzadva kiáltanám, hogy megérett a világ a pusztulásra, mert csak áll az ember, és a gép rázatja lefelé a háját. A valóságban azonban az van, hogy szerintem receptre kéne mindenkinek felírni a testtudatosság-növelés érdekében, ugyanis itt világosan érzi az ember, hogy mennyire máshol hat a dolog, ha egy kicsit előre dől, vagy behúzza a fenekét, vagy behajlítja a térdét. Enélkül nem is lenne szabad elkezdeni tornázni. Valamint a flabélosra szánt tíz perc az valóban tíz perc, mert nem kell átöltözni, meg megvárni, hogy elkezdődjön az óra, meg lezuhanyozni, meg új sminket dobni, meg ilyenek, csak leveszi az ember a cipőjét és felugrik a gépre, időnként pózt vált, majd hazamegy. Mondjuk előbb visszaveszi a cipőjét.

2014. február 4., kedd

A nap bénázása

Az mennyire gáz, hogy megkérdezték, melyik csoportba jár Ákos az óvodában, én meg marhára nem tudtam megmondani.
Jó, azt nyilván tudom, hogy hol van a csoportszoba, meg ki az óvónéni, szóval odatalálok, meg minden, de a neve... hát az idén kimaradt. De én már annyi ideje hordom a gyerekeimet hol egyik, hol másik bölcsődébe, óvodába meg iskolába, és minden évben másik csoportba persze, hogy tök elvesztettem a fonalat. 
A jelük még úgy nagyjából megvan, bár Borcsinál ez már szerencsére nem játszik. Ír, olvas, számol. 

2014. február 3., hétfő

Modern korunkban

Mégiscsak van alapja a "megeszed büdös kölke az ételt, Afrikában bezzeg éheznek" típusú kifakadásnak. Rákerestem a google képek között az "eszik" szóra, az összes képen szép fehér europid kisgyerek finnyázta az előtte lévő ételt unottan. Aztán rákerestem az "éhezik" szóra, és az összes képen csontsovány afrikaiak kucorogtak szomorúan.
Hát erről ennyit.