2018. június 7., csütörtök

A sorsunk megpecsételődött

Ákost felvették a zeneiskolába, ütős tanszakra. Marimbázni fog, de lehet, hogy dobolni, majd kiderül.

Egyébként tök büszke vagyok rá, annyira kis cuki volt, ahogy állt ott a felvételi biztosság előtt, Pumukli-kócos fejjel, ingben, csokornyakkendőben, térdnadrágban, és cérnahangon, de kristálytisztán énekelte a Bodzavirágot.

Egyébként nyilván az egész felvételi bizottságot ismertem, többségüket gyerekkorunk óta, de szerintem nem azért vették fel, mert gondolom, más is, ez egy kisváros.

Ebben az évben 5 hely ürült meg összesen, a tanszakon, az egyik Ákosé lett.

Trükkösek voltak amúgy, mert átküldték, hogy felvételizzen furulyára is, mert oda könnyebb bejutni. És valóban, ott 25 helyet osztottak ki. Le is akartak csapni Ákosra, mondták, hogy a maximális 30 pontból adnak neki harmincegyet, meg beszéltették, annyira cukin és határozottan magyarázott a jövőbeli terveiről. (Mezőgazdász lesz, átveszi a birtokot a nagyitól, és ő folytatja majd a gazdálkodást).

Szóval volt izgalom vagy három napig, de mára kiderült, hogy Ákos a jók között is a legjobb volt, hát, én gyerekem, na.

Ez a kép meg még novemberben készült róla a csokifesztiválon.