2014. március 31., hétfő

A hétvégénkkel kapcsolatban

Egyébként meg tényleg tökéletes volt a hétvégénk, el is telt gyorsan. Szombaton elmentünk Borcsival a scrapbook klubba, mert volt gyerekfelügyelet, és amíg az anyukák kicsodálkozták magukat egymás dolgain, meg alkottak, meg röhigcséltek, a gyerekek békésen játszottak meg alkottak, jópofa volt nagyon. Tulajdonképpen én pont erre gondoltam, amikor Borcsit vártam, hogy milyen király lesz már, amikor majd a kislányommal mehetek ilyen programokra, mert akkor még nem tudtam, hogy a gyerekek nyígnak meg elfáradnak, meg hisztisek meg éhesek meg pisilni kell. Erre a Borcsi tök olyan lett, amilyet még tapasztalatlan fejjel megálmodtam, a gyerek, akinek oké az, ami van éppen.

Aztán ha már Pesten voltunk, és pont felavatták, négyes metróztunk is, meséltem is Borcsinak, hogy tízen akárhány évvel ezelőtt, amikor a pasimnak végre kinézett egy állás a metrónál, de csak nem akart elkezdődni, az LD még azon poénkodott, hogy biztos úgy értették, hogy a 4-es metrónál adnak neki munkát. Akkor ezen kicsattanóan kacagtunk, annyira távoli és elképzelhetetlen volt a dolog (ugye az volt az 1. Fidesz-kormány ideje, amikor megvonták az állami garanciát, és leállt az egész folyamat), most meg, 12 évvel és (összesen) négy gyerekkel később, itt a 4-es metró, és mi utazunk rajta, hát eléggé "ezt is megérhettük" érzés volt. Persze nekünk célunk volt, nem csak úgy koptattuk a járművet a vakvilágba, nekünk el kellett jutnunk az Árpád-hídtól a Rayherbe, mert kifogyóban a papírkészletem, a Rákóczi téren meg pont van egy megálló. Szóval mentünk a vadiúj metróval, már ez is jó érzés, ugye egyáltalán, hogy van, de főleg hogy vadiúj, mert eddig csak szétfingott metrón utaztunk. 
Ez meg elég futurisztikus, 3 megállót néztünk meg. Hát beton. Sok a beton, de most azt azért mindjárt gondoltam, hogy nem alabástrom lesz. A peronok szerintem elég kicsik, de azért elfértünk, és további érdekesség, hogy úgy van megcsinálva a tér, hogy a szintek egybe vannak nyitva, nem igazán van plafon. Szóval három emelet betont lát maga előtt/fölött az ember, elég monumentális, mondjuk én nem vagyok híve annak, hogy az ilyen dolgokat szépség alapján ítéljünk meg, a metró csak menjen, meg ne füstöljön. Én mindig röhögök a legújabb divat szerint kialakított fürdőszobákon is, milyen ciki lesz az már 3 év múlva, oszt nézhetik a bambuszmintás* csempét nyugdíjas korukig, köztudottan 2010-ből. Szóval jó lesz így a 4-es metró, mert megy. Aztán a Keletinél le kellett szállni, mert ott a vége, mondjuk ha még egy kicsit odafúrnak, akár meg is érkezett volna a zuglói kis lakásomhoz, hát lesz ott felfordulás a 2. ütemben. 
A Keletinél szerintem nagyon király teret alakítottak ki, egyáltalán nem értek egyet az Index vonatkozó cikkével, ami szerint nem lett jó. Szerintem egy profin tagolt, érdekes, sok ülőhellyel ellátott, kellemes placc lett ott, tényleg jó volt ott ácsorogni kicsit. Eleve egy profi ötlet volt, hogy a pályaudvarral szemben megszűnt az az út, meg az a tetőkert is jópofa nagyon, szóval nekem tetszik. 

És akkor még szombaton fagyiztunk is, mármint a gyerekek, mert én azért már mégsem, nem azért fogytam le, hogy most meg visszahízzak mindent. 
Vasárnap meg elmentünk a bolhapiacra, a Pé vett egy csomó öreg lámpát, amiket majd felújít puccosra, én meg kaptam ilyen régi falmintázó hengert, amivel nyilván scrapbook oldalakat fogok hengerelni, hehe.







És akkor délután még fagyiztunk (én nem), meg bringáztunk a kresz parkban, Ákossal együtt nyomtam a szép új bringámmal, ami nem új, hanem régi, olyan, mintha a Saint Tropez-i csendőrből lépett volna ki, menta színű és Peugeot márkájú, a Pétől kaptam karira, most meg szerelt rá ládát, hogy abban hordhassam a tulipánokat :D.
Ja, és még a kertben is kapirgáltam kicsit, elvetettük a gyerekekkel a spenótot, már alig várom, hogy kikeljen itt végre valami. Bár ha belegondolok, végül is kint van már a petrezselyem, pesztóképes vagyok. 

És akkor a jövő hétvégén meg választás. 


* amúgy semmi bajom a bambuszmintával, csak nem tudtam nem észrevenni, hogy divat. Volt 4 éve.

Ismét a külső megjelenéssel kapcsolatban

Az idei divattal kapcsolatban ismét az lesz a kérdés, hogy hol találjuk meg azt a kétmillió tökéletes lábú lányt, akin jól mutatnak a ruhák. Vagy idén is virsli-, meg gázpalack lábakat nézünk, hurrá, alig várom már.
Amúgy mégis csak jó hely ez az óvoda, az egyik anyuka ma megjegyezte, hogy annyit fogytam, mintha kicseréltek volna. Ehhez képest hétvégén amikor mondtam a klubban, hogy 8 kiló ugrott a minap, mi volt a reakció? - És mi láttunk téged előtte?
Hátööö, igen. Az igaz barát, akinek mindenképpen jó vagyok :D

2014. március 24., hétfő

Tim Burton fanság van itthon

Amúgy szerintem nagyon cool, hogy az incifinci gyerekeim Tim Burton filmeket néznek, és röhögnek a poénokon, vágják az összeset.
Na jó, nyilván nem az Álmosvölgy legendáját nézik, hanem a Charlie és a csokigyárat meg az Alice csodaországbant, de akkor is vagány.

2014. március 23., vasárnap

A hétvége dióhéjban

Úristen, úristen, jön a rossz idő, én meg elvetettem az uborkát.
Amúgy a hétvégén már majdnem egészen rendbe tettük a kertet, a Pé füvet nyírt, én kapáltam, gyomláltam, uborkát vetettem, még jó, hogy még nincs kész a föld, így nem tudtam elvetni a cukkinit meg a tököt meg a paradicsomot, pedig szívesen megcsináltam volna azt is, annyira várom már a nyarat. De legalább is április 7-ét. Azt sokkal jobban.  Amúgy meg virágzik a szamóca, csak szólok.
Meg a muskátlit is előhoztam a telelőhelyről, mi lesz, ha most meg elfagy nekem szegény?
Ja, és kitaláltuk, hogy veszünk egy házat, mondjuk azt még nem tudjuk, hogyan, de majd kitaláljuk azt is.

2014. március 22., szombat

Fontos, hogy pontosan fejezzük ki magunkat

Borcsi mutatja Ákos rajzát.

B: - Ugye milyen szépen kiegészítettem?
Á: - Szóval te vagy a bűnös!
B: - Csak kipingáltam.
Á: (töprengve) - Mi az a pinga?
Á: - Anyaaa, a Borcsi belepin..., belefir..., belerajzolt a rajzomba.

2014. március 17., hétfő

Bringás album, satöbbi

Na jó, ha már semmi nincs, még egy recept sem, kaptok egy kis albumot. Én csináltam (naná!), és arról szól, hogy a nyáron Borcsi és Ákos is megtanult biciklizni rendesen, kétkerekűvel. Meg rollerezni is.
Minimál dizájn van ma. Egyébként két este alatt raktam össze, jó játék volt.

Ez itt a borító, senki se gondolta volna. 

Ezen a képen egyben látszik, hogy semmi különös

Szerencsére jó sok ilyen címke volt, úgyhogy lehetett magyarázni, mi van. Az utókornak.

És szerencsésen megérkeztünk az első fotós oldalhoz, itt éppen Borcsi mutatja be, hogy tud bringázni. A tanulás folyamatáról sajnos nem készült fotó, mert futottam mellette, bal kezemben egy félkész rongybabával, jobb kezemben meg Borcsi nyakával (jó fogás esett rajta hátulról).

A kommentkártyát miltonkapoccsal rögzítettem, ami lánykori nevén jancsiszög, úgyhogy kiforgatható a fotó alól. Magic.

Itt már kapunk egy kis Ákost is

Kihúzható kommentkártyák mind a két oldalon. Szöveg, magyarázat.

És ö, visszatolható

Ákos rollerezik, mert tud. Idő közben a markolatot persze lefejtette a rolleremről (igen, ezzel jártam dolgozni a Magyar Hírlapba annak idején, nem röhög), frankón össze lehetett csukni egy mozdulattal, amikor felszálltam vele a villamosra. 

Kétkeréken bandázók

És itt is kihúzható kommentkártyán mesélem el a sztorit.

Ez az album egyébként az éppen készülő 2013-as családi fotóalbumunk bringás melléklete. Na jó, mutatok az albumból még egy képet, amit kajáltak nagyon a scrapper társak, de most már aztán elég legyen.







2014. március 15., szombat

Borcsi és a lényeglátás

Írom a márc. 15-i tudósítást, ctrlC - ctrlV a beszédekből. Odajön a Borcsi, bámulja a monitoromat, próbálja elolvasni.
Kalib: - Á, Borcsi, hagyjad, ezt ne olvasd el, ez politika, ebben semmi okos nincs.
Borcsi: - Nem csoda, hogy aláhúzta.

2014. március 12., szerda

További fogyókúrás poszt

Velem meg az van, hogy amióta elveszítettem a hájamat, legalább is a nagy részét, azóta folyamatosan fázom. Még mindig télikabátban meg csizmában járok például, na jó, kis szoknyához, és nem érzem túlzásnak.
Meg még az is furcsa, (bár ha jobban belegondolok, a szigetelés nélküli lét és a fázás közötti összefüggésben nincs semmi furcsa), hogy a kutya se veszi észre, hogy fogytam hét kilót. Amikor mondom, hogy fogyókúrázom és kopog a szemem az éhségtől, mindig megkérdezik, hogy "na és fogytál"? Á, nem bazmeg, csak lötyögnek rajtam az egy számmal kisebb ruhák. De nem kell észrevenni, meg megdicsérni, meg hangot adni neki, hogy a derekam mint a darázsé, olyan lett, á, szarni bele. 
Bár alighanem erre meg az lehet a magyarázat, mármint hogy nem vesznek észre 7 kiló mínuszt, hogy félkövér koromban is nagyon ügyesen és csinosan tudtam rejtegetni, ami nem odavaló, muffin topot, detektívsegget*, miegymást. Szerencsére tokám még nem volt. 
Mondtam én, hogy nagyon optimista lelkialkatú vagyok.
Na, még fogyókúrázok egy kicsit, mert tök jól megy, aztán abbahagyom.   

* a detektívsegg az, amikor akkora a segged, hogy úgy érzed, követ valaki. 

Ákos olvas, vagy valami hasonló

Erős a gyanúnk, hogy Ákos tud olvasni. Ákos 4 és fél éves.
Ő ugyan tagadja, de időnként lebukik. Valószínűleg egyébként nem ismeri a betűket, viszont felismeri a szavakat, amiket már látott, mondjuk egyszer. Amúgy svédül is tud, pl. a Pettson és Findus címeit simán felismeri, pedig még csak egyszer látták az epizódokat, és mindegyik főcím ugyanaz. Mégis tudja, amikor felvillan a cím, hogy melyik mese jön, és azt ő már látta. Érdekes.
Egyébként nyilván nem tanítjuk olvasni, meg ilyenek, lustábbak vagyunk mi annál, és bízunk a gyerekek normális fejlődési ütemében, a fejlesztésben viszont (egészséges gyerekeknél) nem.

2014. március 8., szombat

Megmondom, mi a nőnap

Hogy amíg a pasik a koncerten vannak, én megírom az eseményt (mert dolgozó nő vagyok), és közben süteményt sütök a lányom holnapi szülinapjára, (mert anya is vagyok).
Asszonysors.
Amúgy ez nem gond, én ezt bírom, nem panaszként mondom, csak úgy megemlítem, én szeretem az életünket, meg rózsát is kaptam az uramtól.
Mert tekintsen rám nőként a férjem, a megbízóm újságíróként, a gyerekem meg anyaként, és akkor minden oké.
Mondjuk szerintem kurvavicces, hogy itt állok a konyhában a pultra helyezett gép előtt kötényben, mellettem sül a parmezános pogácsa, és miközben várom, hogy felszabaduljon a tepsi az almás pitének, megírom a blogomat a cikkemet. Tisztára mint a tanítónő a tanyasi iskolában.

2014. március 7., péntek

A gyerekek néha tényleg nagyon hülyék

Ülünk a konyhaasztalnál a Pével, eszünk. Megérkezik Ákos.
- Apa, mit csinálsz?
- Tücsköt herélek, de tényleg, szerinted mi a jóistent csinálok, kisfiam?
- Eszel????

2014. március 6., csütörtök

A Tappancs mellékletek kiötlőjének a figyelmébe

Szívesen találkoznék azzal a betegagyú állattal, aki kifundálta, hogy az iskolában terjesztett Tappancs újság melléklete ebben a hónapban hopp, mi legyen? Hát gipszporral töltött lufi.
És ha már kibeszélgettük magunkat, utána letakaríthatná a finom gipszporral töltött kidurrant lufi maradványait, az ajtóról, a szőnyegről, meg a gyerek legójának apró darabjairól. Csütörtökön. A takarítónő meg szerdánként jár, baszki.

Megjegyzem, az előző ajándékért is imába foglaltuk már a nevét, ami a rágópapírral álcázott műcsótány volt egérfogóval. De tényleg, ekkora paraszt miért nem megy Tadzsikisztánba kecskét fejni?

Pató Pál úr

Versmondó verseny lesz az iskolában, úgy gyerekjáték, hogy a gyerek már tud olvasni, én meg tudom fejből a kiválasztott művet.
De az is megvolt, amikor év elején viszont mesemondó versenyt rendeztek. A kalács. Hát nem nyert díjat a Borcsi.

2014. március 3., hétfő

"A csülkös pacal hizlal? Nem. Csak ha megeszed"

Nos hát a fogyókúrám az nagyon jól megy, kívánságra elmondom a trükköt.

Nem kell annyit enni.

Hát, gondolom, ezzel sokat segítettem, úgyhogy leírom, hogy én most hogy csinálom, de azért megjegyezném Pankám, hogy volt olyan, hogy te fogytál 7 kilót, hát az nekem sokat jár a fejemben.

Tehát
reggelire egy szelet barna kenyeret eszem a szokásos fajtából, csak eddig három szeletet ettem. És letiltottam magam a kaja közbeni netezésről is, hogy az a 15-21 másodperc, amíg a kajálás tart, addig az legyen az egyetlen történés. És akkor arra az egy szelet kenyérre nem töpörtyűkrémet kell kenni, meg finom teavajat nagy szelet szalámikkal meg sajtokkal, hanem mondjuk sovány csirkesonkát natúr joghurttal. Utána jutalmul az ügy lezárásaként iszom kávét édesítőszerrel és tejjel, de azt mindig is úgy ittam. Ami azt illeti, előtte is iszom kávét, mármint reggel, anélkül ugyanis kevés esélyem lenne eljutni a napnak ebbe a szép szakába, ami a reggelivel telik. 

Ebédre általában valami salátát vagy főzeléket tolok valami könnyű feltéttel, mondjuk egy virslivel, vagy szelet husikával, ilyesmi. Hát ezzel sem tart sokáig végezni.Kávé.

Na most ezzel a táplálékkal úgy három óra tájban már fel akarok fordulni az éhségtől, akkor betolok egy almát. Ez az édesség az életemben mostanában, a munkahelyemen meg aggódva kérdezi mindig a gyártásvezető, hogy ugye hoztam magammal almát? Hoztam.

Munka után összeszedem a gyerekeket, akkor már nagyon éhes vagyok megint, és akkor megint rituálisan megeszek valamit, ami a reggelihez hasonlít leginkább Ez után jutalomból kapok egy pohár vörösbort a vérképem miatt, meg hogy érezzem, ennyi volt a kajálás, de nem hiába. És akkor még valamikor az este folyamán lecsusszan egy alma, és ha végképp éhen akarok halni, akkor megeszem pár szem mogyorót is, de inkább nem, hanem éhezem, és örülök, hogy fogyok. 

Meg iszom sok vizet.
Hát ennyi. Rengeteg előnye van egyébként ennek a fogyókúrának, például elég sok pénzt megspórolok, mert ez egy olyan fogyókúra, ami nem igényel drága és speciális alapanyagokat, ellenkezőleg. Meg a mínusz 6 kiló 4 hét alatt is az előnyök közé tartozik. 

Ja, meg járok flabélosra is, ami vicces, mert ugye nettó seggrázatás, de nagyon szeretem, mert masszíroz meg energetizál, és amióta fogyókúrázom, úgy érzem, hogy nagyon sok energiám van. Ma például még a kocsit is kitakarítottam meg lemostam, na olyat se csináltam még életemben.

Úgyhogy a fogyókúrám lényege nagyjából annyi, hogy visszafogtam a szénhidrátot, visszafogtam a zsírokat, meg a fehérjét is, szóval végül is mindent visszafogtam, nem eszem, ha nem muszáj. Viszont reggelit, ebédet meg vacsorát igen, csak nagyon keveset. Nasi nincs, bekapok egy falatot nincs, egy süti még belefér sincs. Ja, belefér, csak akkor azt ne nevezzük fogyókúrának, hanem kiskapunak meg önbecsapásnak. 
Na, ez olyan komolyan hangzik, mint egy vakbélgyulladás, már magamon is röhögök, be is fejezem gyorsan az észosztást, mert tudom én, hogy az úgy van, hogy az ember néha hiába próbálkozik, ha beledöglik se moccan a súlya egy dekát se, máskor meg igen. Népi megfigyelésem szerint a január-február-márciusi időszak kiválóan alkalmas a fogyókúrára, hogy mást ne mondjak, Borcsi születése után is akkor fogytam vissza a szép 58 kilós versenysúlyomra. Na ez most már nem cél, legyünk kicsit reálisak, de a 62, az jó lenne a 168 centis magasságomhoz, és már nincs is távol. 

2014. március 1., szombat

Profisodunk, profisodunk???

Kedves Feleim, ma megkaptam az első fizetős megrendelést egy scrapbook elkészítésére, esküvői ajándék lesz a menyasszonynak a testvérétől. 
Bár ha jobban belegondolok, inkább az első olyan pénzes megrendelés ez, amit el is fogadok, mert az ezelőttieket passzoltam, ááá, nem vagyok én olyan jó még. Mondjuk egy pillanatra most is felmerült, hogy miért nem a kedves megrendelő készíti el a testvére ajándékát, végül is rajztanár, meg van áldva vizuálisan, biztos gyorsan belejönne. De aztán rájöttem, hogy nézd már, ha egy rajztanárnak tetszenek az albumaim, és rendelést ad, hát, akkor biztos nagyon ügyes vagyok.Csak nehéz így gondolni az embernek a játékára. A legózásért se adnak pénzt sosem, meg a fogócskáért sem.
Szóval izgi. És még jókor is jön, mert addigra pont megszűnik az egyik munkám, és felszabadul egy csomó időm. Alighanem ennek így köllött lennie. 
Majd biztos megmutatom, ha készen lesz. Május végén gyertek vissza megnézni.  

A fogyókúrám meg úgy áll, hogy mínusz 6 kilogramm.