2015. június 7., vasárnap

A nyertes pályamű

Hát, Borcsi végül csak megnyerte ezt a triplán szopó országos versenyt, országost, érted!


A feladat egyébként az volt, hogy rajzolja le azt a szituációt, amikor Ábrahám megérkezik Egyiptomba a feleségével, de valamiért behazudja, hogy a nő nem is a felesége, mire a fáraó (öcsém, tiszta népmesei, hát nyilván ott a fáraó testközelben, mint a király meg a lánya, holott rendes halandó soha a büdös életben nem láthatott közelről még egy ételkóstolót sem, ez meg itt még el is veszi a nejét, na mindegy), szóval a fáraó elveszi az Ábrahám feleségét, mert azt hiszi, hogy a lánya, és ad érte jószágot meg szolgát. 

Megvannak az egyiptomi hieroglifák, a magaslat, ahogy a kék hajú csaj megközelíti a fáraót, a háttérben a piramisok, és kedvencem, a teve púpjain a szőrök? Na, ezért a kifejező, mindent elmondó ábrázolásért lett első a versenyen a Borcsi. 

Az osztályfőnökkel egyébként azon röhögcséltünk, hogy sokan, az ország minden tájáról megérkeztek a gyerekek festékfújókkal meg egy fél kreatív bolt árukészletével, Borcsi meg a hóna alá csapott tolltartójával, hogy majd ő színes ceruzával lerajzolja, amit kell, és tessék :D. 

Mondjuk attól eltekintve, hogy nagyon büszke vagyok rá, azért csak meg kell, hogy jegyezzem, hogy először is fel vagyok háborodva, hogy nevezési díj volt egy iskolai versenyen. Aztán meg azon is fel vagyok háborodva, hogy a döntő napján be kellett fizetni megint pénzt, hogy a versenyzők kapjanak ebédet. De főleg azon vagyok felháborodva, hogy az első díj egy mappa volt és egy csomag színes ceruza. Egy országos verseny döntőjén, ahol nevezési díjat szedtek, és ahol 3 fordulóban kellett alkotni és A3-as méretű pályaműveket postázni, oldd meg. Erre a fődíjként kapja meg, amivel én eleve útnak indítottam a döntőre, hogy legyen mivel alkotnia. És ezt egy egyházi iskola szervezte. Hát, menjenek már a picsába el. 

Mondjuk ezt a gyereknek nem mondjuk, hanem dicsérjük nagyon az ügyességéért meg a tehetségéért. Nem tudom, hogy honnan van ez neki, most már egészen bizonyos, hogy vizuálisan túlszárnyalt engem. 


2015. június 5., péntek

Na, mégis okos az Ákos

Borcsi: - Anyaaa, milyen vastag a köldökzsinór?
Ákos: - Hát, mint a köldök!

Ennyi.

2015. június 4., csütörtök

Mindig ez a lazaság már!

Reggeli készülődés közben a Pé a szeme sarkából rám sandított, és mondta, hogy jó lenne, ha én is felöltöznék már végre, és indulnánk.
Mondtam neki, hogy én már fel vagyok öltözve.
Most tehetek én róla, hogy a pizsamáim pont úgy néznek ki, mint a nyári nadrágok meg a pólók?

Amúgy nyaranta, úgy 30 fok felett tényleg hajlamos vagyok lelazulni, bár amióta egyáltalán nem járok be sehova, és elmarad a sminkelés, sokkal vállalhatóbb a reggeli fejem. Kitaláltam ugyanis a szempillaspirál+szájfény kombót, mint napi smink, és ezt már reggel is képes vagyok magamra kenni.

Hát így.

2015. június 1., hétfő

A gyerekek néha tényleg nagyon kis oktalan jószágok

Mondom Ákosnak, szaladjon, hozzon két dobókockát, hogy gyakoroljuk a pöttyökkel az összeadást.
Ezeket találta, szerinte megteszik:



Hát nem tom. Lehet, hogy még nem érett meg a helyzet az összeadásra :D.