2019. március 16., szombat

A mindennapi rasszizmussal kapcsolatban

A minap felhívott telefonon Ákos tanítónője, (akit egyébként nagyon szeretünk), hogy nem tudja, van-e róla tudomásom, de Ákos (9 és fél) elkezdett barátkozni egy túlkoros, 15 éves, nyolcadikos fiúval, aki ráadásul dohányzik, és hát izé, cigány. Nevezzük Vargának.

Mondtam neki, hogy persze, hogy tudok róla, volt is már nálunk a gyerek, de hát igazából nincs vele semmi baj. Beszéltünk is róla a Pével, hogy azért még nem fogjuk eltiltani tőle Ákost, mert cigány, a dohányzást meg majd mondjuk Ákosnak, hogy ne merészelje, mert seggbe rúgjuk, de amíg ez az egyetlen, amit fel lehet hozni a Varga ellen, addig tőlem barátkozzanak.

Az osztályfőnök kissé elbizonytalanodott, elmesélte, hogy ez a gyerek enyhe értelmi fogyatékos, és örökbefogadott, mert születése után otthagyták a kórházban, és az iskolában sincs könnyű dolguk vele a tanárainak. Hát, mondom még pár okkal több, hogy ne legyünk vele köcsögök.

Úgyhogy elkezdett hozzánk járni a Varga, Ákossal nagyokat rollereztek meg labdáztak az udvarban, meg Nerf csatákat vívtak és alkalmanként a telefonjukat is bámulták. Legutóbbi ilyennél mosolyogva odaosontam, hogy megnézzem, mivel játszanak, és ha ilyen belső nézőpontú lövöldözős játék, akkor kicsavarjam a kezükből, de nem olyan volt a játék, hanem a Mikulás ugratott a rénszarvas szánjával a buckákon. Alig bírtam visszafojtani a röhögést.

Este hatkor szóltam a Vargának, hogy most már menjen haza, mert az Ákosnak tanulnia kell, erre bólintott, de addig nem volt hajlandó kilépni a kapun, amíg össze nem szedte az összes Nerf lövedéket, amit szétrambóztak a házban. Le voltam nyűgözve.

Tegnap meg éppen indultunk Ákossal a gördeszka pályára, amikor észrevette, hogy nézd már, itt lóg az előszobában a Varga kabátja, itt felejtette. Gondoltam, remek, két legyet ütünk egy csapásra, hazavisszük a gyerek kabátját (Ákos egyszer hazakísérte, nagyjából tudta, hogy hol lakik), és akkor már jól megnézem magamnak, hogy kik a szülei, és ha akar, csatlakozhat is hozzánk, és akkor rögtön lesz Ákosnak haver is a deszkapályán.

Elmentünk a házukhoz, ami egy társasház, a kapucsengőn vagy tíz névvel, Varga egy sem. Ez nem lesz egyszerű. Hamarosan kijött egy ember a szomszéd házból, és megkérdeztem, hogy hol lakik a Varga Dani, hová kell csöngetni. Megmutatta.

És akkor becsöngettünk, és ajtót nyitott nekünk a Varga anyukája, egyben a körmöspálcási kórház orvosigazgató-helyettese.
Aki egyébként már az én gyerekeimet is vizsgálta, és tök jó élmény volt mindig, mert nagyon kedves és természetes nő, orvosként meg roppant alapos és lelkiismeretes. Bemutatkoztunk, nagyon örült, hogy megkerült a kabát, beszélgettünk pár percig, utána kimentünk a pályára, ahol már ott várt minket a Varga.

Hát ennyi a sztori, ami tisztára olyan, mint egy indiai tanmese arról, hogy az előítélet csúnya dolog, és aki mentes tőle, elnyeri méltó jutalmát, vagy egy zen történet, hogy attól, hogy valamiről azt hisszük, hogy rossz, még kiderülhet, hogy nem is az.

Egyébként én megértem az osztályfőnököt, aki ijedtében nyomott nekünk egy alertet, okkal gondolhatta ugyanis, hogy nem fog nekünk tetszeni ez a barátság. Itt ugyanis teljesen konform utálni a cigányokat, tehát nyilván mi is utáljuk, ő csak jót akart. Viszont tökéletesen megértette, amikor elmagyaráztam neki hogy húsz éve számtalan cikkben vezettem le, hogy rasszistának lenni nem oké, és ha valakit azért utasítunk el csípőből, mert cigány, különben meg semmit sem tudunk felhozni ellene, az rasszizmus. Milyen ember lennék már, ha én meg suttyomban mégis ugyanezt csinálnám. Ráadásul pont most dolgozom az állami gondozott gyerek témán, mármint újságíróként, szóval én nem fogok gecizni egy három éves korában örökbefogadott gyerekkel, az tuti, mivel pontosan tudom, hogy milyen hatással van a babákra az anyátlanság.

Oké, belátom, csiklandozó érzés, hogy megmérettettem, és nem találtattam könnyűnek.

Amúgy meg egy teljesen aranyos gyerek ez a Varga, én bírom.

2019. március 1., péntek

Ákos, a lovag

Ákos ramen levest készít.

Kalib: - Mérd ki a vizet és töltsd bele a vízforralóba!
Ákos: - Megvan. (Bekapcsolja)  Mindjárt felforr. Addig táncoljunk!

(És valóban, már nyújtotta is a karját, és megpörgetett-forgatott. A zenét ő énekelte hozzá.)

Megfigyelés

Borcsi tévét néz, reklám megy.

B: - Anya, ez a nő pont olyan, mint te. A Tantum Verdéről énekel.
K: - Ilyeneket szoktam csinálni?
B: - Igen. Csak te a májkrémről. Vagy Ákos lábujjáról.