2013. november 30., szombat

Ákos, a hatékony kommunikáció bajnoka

Hozza az oroszlános pléhdobozomat, amiben a gyöngyöket-gombokat tartom.
Ákos: - Anya, ezt neked adom.
Kalib: - Ó, köszönöm, de aranyos vagy!
Ákos: - De ezeket vedd ki belőle!
Kalib: - Mármint a gyöngyöket-gombokat?
Ákos: - Igen!
Kalib: - Szóval úgy érted, hogy ürítsem ki a dobozt, hogy a tiéd lehessen?
Ákos: - Hát igen.

2013. november 29., péntek

Ismét egy Besenyő Evetke

Borcsi: - Anya! A dalokban miért mindig a legjobb szavakat mondják el kétszer vagy egyszer?
Kalib: - Ö? Ezt a kérdést megtámogatnád egy példával?
Borcsi: - Igen!

2013. november 28., csütörtök

Ákos, a dumagép

Ákos a vécén ül, kakil. Én vele szemben ájuldozok guggolok, szórakoztatjuk egymást.
Ákos: - Anya, én nagyon erős vagyok ám- mondja kistányér méretűre nyitott szemekkel..
Kalib: - Tudom, kisfiam.
Ákos: - Mert én egy szamuráj vagyok. Isten szamurája.
Kalib: - Aham (Mármeg. Eddig Isten keresztes lovagja volt).
Ákos: - És nekem gyerekkoromban meghalt az anyukám
Kalib: - (röhögve) Na ne szórakozzál, én vagyok az anyukád, eléggé élek
Ákos: - Jó, de régen volt egy másik anyukám, még Japánban, az halt ki
Kalib: - Hát, kisfiam (bár ilyenkor mindig adni szoktam alá a lovat, mert kíváncsi vagyok, hogy milyen kacifántos történetet kerekít ki már megint), ezt a sztorit most nehezen tudom elhinni.
Ákos: - Jó, akkor készen vagyok. Töröld ki a popsimat!

2013. november 27., szerda

Kellett nekem megint beleütni az orromat

Szóval volt egy kérdőív, ami valakinek az egyetemi tanulmányait lenne hívatott segíteni. Gondoltam, kitöltöm, mert mindig kíváncsi vagyok. Bekérte a koromat, majd a következő ablakon feldobta, hogy menopauzás vagyok, így, kijelentőmódban (bár mindennek dacára éppen csendesen vérezgetek itten), legyek kedves bejelölni, hogy van-e hőhullámom, izzadásrohamom, szívdobogásom, vagy hangulatingadozásom. Hát utóbbi az lett hirtelen, mitagadás.

Majd az oldal alján a kérdőív bekérte a nememet is.

Sikerekben gazdag tanulóéveket kívánok a kérdőív összeállítójának.

2013. november 26., kedd

Érzed a különbséget!

Borcsi: - Anya, ebben a szettben úgy nézel ki, mint egy... hm... hogy is mondjam... Mint egy városi hölgy!
Kalib: - Hát ez alighanem összefüggésben áll azzal, hogy az vagyok...
Borcsi: - De nem úúúúgy! Hanem mint egy pesti hölgy!

Lázas munka szünetében (Kalib csetel)


http://sportgeza.hu/kuzdosport/2013/11/26/szeretore_vadaszott_lebenult_a_karatemester/

Szeretőt fogott, lebénult a karatemester
sportgeza.hu
A magyar bajnok a barátnőjét buktatta le, kerítésmászás közben fejre esett. Az orrával telefonált.


Kalib:
olvastad?
tízes skálán mennyire abszurd?
Más:
10
nálam
Kalib:
nálam is
Más:
nagyon durva
Kalib:
és az milyen már, hogy a végére beszúrják, a jobbik képviselőjeként indul
Más:
azt nem is értettem, miért kell
meg a rockzenekar reklámot
Kalib:
hát hogy milyen egy sokoldalú fazon
na most én elképzelem, ahogy az orrával kiveszi a farzsebéből a telefont
Más:
az orrával hogyan tudott tárcsázni?
ez komolyan érdekelne...
pont egyre gondoltunk
Kalib:
pisze-pisze
érintőképernyős
egy laza nyaksuhintással feloldja az érintőképernyőt
és tárcsáz, pik, pik
Más:
:)))))
Kalib:
ezen azóta vinnyogok a röhögéstől
Más:
számomra elképzelhetetlen
Kalib:
hát nekem a telefon elővétele a szürke zóna a történetben
Más:
az egész telefonálás
meg miért a barátnőjét hívta?
Kalib:
hát mert a szíve vele volt tele
és gondolom, őt hívta utoljára
könnyebb volt előszedni a számát
mint lenyomni a 112-t
Más:
a mentők nem 104?
Kalib:
összeérnek a számok, és ki tudja, mekkora az orra hegye
Más:
egyik barátnőmnél voltam múlt héten masszázson
ő így járt:
bement az istállóba (lovaik vannak)
rálépett a gereblyére
Kalib:

Más:
ami oldalról úgy fejbe és fülön vágta
Kalib:
hogy kifeküdt?
Más:
hogy eltört egy porc a fülében
és agyrázkódása lett
A gereblye balról támadt
jobbról
bocs
Kalib:
de durva
tisztára Pom-pom
Jobbról Támadó Trágyázógereblye
Más:
és ahogy elesett balra
ráesett valami fa akármire és eltört két bordája
egyébként  barátnőm neve: Pam
:D
Kalib:
Pam Pam
Más:
pontosan
Kalib:
baszki, a legjobb sztorikat az élet írja
Más:
a füle karfiol volt és véres, mikor találkoztunk
Kalib:
:D szegény
Más:
hatalmas seb rajta
még jó, hogy már tudott masszírozni
nem is vagyok önző, mi?
Kalib:
hát nem
és rövid haja, hogy kilátszott?
Más:
nem
hosszú
Kalib:
most képzeld el, ha táppénzre kellett volna mennie, még éhen is hal
na az lett volna a sztori negatív kicsúcsosodása
már ha létezik ilyen képzavar
feltehetem ezt a beszélgetést a blogomba?
név nélkül?
Más:
persze
nem olvas blogokat
Kalib:
remélem, a barátai sem

2013. november 25., hétfő

Ákos is szereti a szép papírokat

Ákos: - Papírt eszek!
Kalib: - Óóóóó. Tényleg a gyöngyházfényű stardream papíromat kell megenned?
Ákos: - Igen! Nagyon szeretem ezt a fajtát.

Mondhatod neki, csak a példa számít

Borcsi: - Anyaaaa, mit jelent az, hogy vérszemet kap?
Kalib: - Úgy felbátorodik, hogy a végén elszemtelenedik... Mondjuk ha sokat hisztiztek, és én hagyom, akkor vérszemet kaptok, és azt gondoljátok, hogy mindig lehet hisztizni.
Borcsi: Aha... Az Ákosnak vérszeme van.
(beszalad a szobába, és közli az öccsével): - Ákos, te vérszemet kaptál!

2013. november 22., péntek

Hálaalbum

Ezt az albumot egy tanfolyamon kezdtük el, mármint mindenki más papírból, díszítőelemekkel és fotókkal, természetesen. Csak a forma stimmelt nagyjából, az albumkötési technika, aztán ez lett belőle nekem végül.Egyébként nagyon érdekes volt látni, hogy hogyan lesz ugyanabból a koncepcióból 20 teljesen különböző album.


















2013. november 19., kedd

Azért jó is van

Pálcika típusú gyerekem, Borcsi szeptember óta kihízta két farmerét. A jó iskolai koszt!

2013. november 13., szerda

Tetvek, bazmeg, tetvek

Hát hurrá, ez is megvolt, tetves lett a gyerek.
Mondjuk én már hetek óta gyanakodom, mert vakarta nagyon a fejét, de gondoltam, biztos a sampon miatt. Aztán hiába mostuk másik samponnal, csak nem szűnt, úgyhogy reggelente, frizurakészítés közben mindig átlapozgattam a haját, semmi, semmi, semmi, jól van akkor. Csakhogy kiderült, azért nem látok a hajában semmit, mert halvány gőzöm sincs, hogy mit kell keresni. Én vígan szökdécselő kis fekete bogárkákat kerestem, hát az nem volt egy sem. Aztán szólt az iskolai védőnő, hogy hoppá, átvizsgálta az osztályt, mert az egyik kisgyerekben talált az anyja, és jó lenne, ha én is kezdenék valamit a gyerekkel, mert mintha látott volna ott valamit, egy serkét. Beállítottam a gyereket az olvasólámpa alá, hát uramfia, mit látok! Egy serkenyáj legelészik a gyerekem szőke hajszálain. Egy kicsit még hezitáltam, most mi legyen, de aztán este megláttam a jószágot is, az anyaállatot, vagy valami hasonlót a Borcsi hajában. Tetvénél fogva odavonszoltam a gyereket az olvasólámpa alá, hát onnantól kezdve nem volt kétséges, hogy karantén van, meg tetűirtás. Fél óra alatt kikupáltam magam a témában barátom Edit és a gugli segítségével, ma már mindent tudok a tetvekről és a kiirtásukról, kérdezzetek nyugodtan. Azt is tudom, hogy van olyan, hogy elektromos tetűirtó szerkezet, amit venni fogok, mert két flakon tetűirtó az ára, és tuti a hatás.
Másnap kézen fogtam a gyereket, és sajtópofával kértem a gyógyszertárban Hedrint, ami színtelen, szagtalan olaj, vegyszermentes, viszont hát olaj. Ezt kell ráfújni a hajra végig, teljes hosszában, majd egy óra múlva lemosni. Na most ennek folyományaként jelenleg nem lehet megközelíteni a gyerekszobát, mert a szórófejes flakonból jó sok olaj landolt a szoba bejárata előtti parkettán, vagyis aki arra jár, az tutira seggre vágja magát. A Pé Grill Ciffel próbálta felszedni a parkettáról az anyagot, hát büdös az már van, más nem változott.
Az olaj lemosása egy élmény volt, hullottak a kádba döglött a tetűállatok, mint a nemtommi. Azt nem írhatom ide, ami kikívánkozik, mert hát mégis. Majd fél délután a kislányom gyönyörű szőke, selymes, derékig érő haját fésülgettem, csak nem sörtekefével százszor, hanem fém tetűfésűvel kb. ezerszer, öt szálanként, hogy lejöjjenek a serkék. Egész jól állunk, a szék fekete műbőr bevonatán ott figyeltek Pé Borbála összegyűjtött serkéi, hát tetemes mennyiség volt. Beszéltem az iskolai védőnővel, azt mondta, nincs karantén, még az ÁNTSZ se tilthatja el a gyereket az iskolától, neki oda joga van járni akár tetvesen is, de köszöni, hogy kedves voltam leirtani a gyerek fejét, meg hogy még vissza is jeleztem neki, hogy megtörtént, hát ez igazán cuki.
Ma pedig sokválasztékos frizurával demonstráltuk az iskolában a kristálytiszta, élősdimentes fejbőrt.
Természetesen szóltunk az óvodában is, hogy figyeljék, ha a gyerekek vakaródznának, mert itthon alert volt. Ákos és a mi fejünkben egyébként nem találtunk semmit, iskolai cucc lehetett ez, ami Borcsiba költözött. Az óvónő is megköszönte, hogy szóltam. Én hülyén néztem rá, hát mondom ha himlő van otthon, akkor is szólunk az oviban, nem? Mire felvilágosított, hogy hát nem annyira, mert a tetvességet a szülők szégyennek élik meg. Na ekkor kezdtem még hülyébben nézni, mi van? Holnap meg már az influenza lesz a szégyen, meg a bárányhimlő? Elbujdosunk, vagy suttyomban mégis elküldjük a gyereket az óvodába fertőzötten, hátha nem veszi észre az óvónő, csak ki ne derüljön, mert szégyelljük, viszont vígan végigfertőzünk mindenkit?
Tetű barátaink egyébként rendkívül demokratikus állatok, abszolút távol áll tőlük a diszkrimináció, sokan példát is vehetnének róluk. Nem válogatnak, szeretik a szőkéket, feketéket, barnákat, lilákat és zöldeket, csak a kopaszokat nem, mondjuk ebben is egyetértünk amúgy. Meg a büdöseket se  nagyon, sokkal inkább a tisztákat, valamint nem tudnak harmóniában élni a környezetükkel, mert kiszipolyozzák azt. Hát egyre kevésbé értem, hogy miért haragszanak rájuk az emberek, és egyre jobban bánom, hogy én meg kiirtottam őket, amikor ezek annyira hasonlítanak ránk, emberekre.
A kis filozófiai kitérő után megjegyzem, hogy egy héttel az első kezelés után mindenképpen ismételni kell a procedúrát, különben a megmaradt serkék kikelnek, elszaporodnak, és kezdhetjük az egész hadjáratot elölről.
Jelenleg a hisztérikus mindent mosás - ecettel öblítés állapotában vagyok.

Update: csapataink győzelemre állnak, már az első irtás után is teljesen tiszta volt a feje, de azért megismételtük az eljárást egy hét múlva, biztos ami biztos, meg amúgy is melegen ajánlott. Azt sajnos Paranittal abszolváltuk, amitől gusztustalan, lemosthatatlanul zsíros lett a haja, nyolcszor samponoztam tegnap, de még mindig nem az igazi. Úgyhogy fejtetűre Hedrin, azt tanácsolom, csak takarjátok le a szék alatt a parkettát.


2013. november 7., csütörtök

Szerepek

Tegnap még Gaby Solis voltam, bárhová beléptem, rögtön szabadkozni kellett, hogy nem vagyok beteg, csak nincs rajtam smink. Ma viszont kaptam anyukámtól egy konyhai robotgépet, öcsém, egy atomerőmű, azóta Jamie Oliver vagyok, nincs kétség.
Mondjuk a tormadarálás így sem volt egészen fájdalommentes.

2013. november 4., hétfő

Próba, szerencse

Azt ugye már tudjuk, hogy a balzsamecet, hiába van spriccelőfejes üvegben, nem alkalmas arra, hogy csempéről leoldja a vízkövet. Most azonban kipróbáljuk, hogy a vörösborecet egri cabernet-ből lehozza-e a kávéfőző fűtőszáláról a vízkövet.
Nem.
(a sima ecetet már elhasználtam öblítőnek)

Új haverom

A csőszegecselő. Nélkülözhetetlen játszótárs.


Az ott alatta, az a cucc, amit megcsőszegecseltem, az megvan? Most nem azért, de az egy fehér papír volt, most meg egy állat kommentkártya, bámulatos, hogy mire képesek ezek a tinta- és pecsétgyárosok. 

2013. november 3., vasárnap

A test gondozásával kapcsolatban

Fiatal koromban mindig őzike* akartam lenni, mert az őzikéknek reggel nem kell mosakodni, meg öltözködni, meg fél órán át tollászkodni, sminkelni a tükör előtt, meg bepakolni a pénztárca-BKV bérlet-kulcstelefon háromszöget az aktuális táskába, meg lábat szőrteleníteni, ilyenek.
Néha most is őzike szeretnék lenni, hogy ne kelljen négyünk ruháit megvásárolni, mosni, teregetni, hajtogatni. Mennyivel békésebb lenne az utódgondozás, ha abból állna, hogy csendben legelésznek mellettem a kölykök! Azt hiszem, az embernek azért olyan nehéz anyának lenni, mert egy kisbaba olyan, mintha kettő testünk lenne, pedig egynek a gondozásával is el tud menni a fél nap**, hátha még szoptatni-pelenkázni is kell egy másikat, hát nem mondanám, hogy a szellemi produkció csimborasszója, ám fizikailag elég kimerítő. A test.
De nem panaszkodom, csak onnan jutott eszembe, hogy egyedül vagyok itthon, nem kell ebédet főznöm, gondoltam, befejezem a tegnapi scrapbook tanfolyamon elkezdett albumomat, de aztán eszembe jutott, hogy lejárt a mosógép, meg le kell szedni az előző ruhát, hogy ezt ki tudjam teregetni, meg be kell csomagolni a gyerekeknek a szünet után a tisztasági csomag-tornazsák-iskolatáska satöbbit, szóval a scrapbookozás az ugrott.
Mondjuk ha tovább fecsegek, a teregetés is.

*Aztán amikor felhagytam az őzikeséggel, akkor mindig nagyi akartam lenni, pirospozsgás, nagy mellű, fehér kontyos, vanília illatú. És sütit sütünk az unokákkal, akik már mind szobatiszták, tudnak járni és beszélni, valamint nem pofáznak állandóan vissza.
** Van persze a minimál program, de ez most a hajmosásos-szőrtelenítéses-manikűrös verzió, és ne felejtsük el azt az időt sem, amit a különböző drogériákban töltünk a testápoló szerek megvásárlásával, meg a fodrász-kozmetikus-sorolhatnám mi mindenre szánt időt, bah!