2015. április 29., szerda

A nap, amikor Kalib fehér blúzban, blézerben, farmerban és túrabakancsban ment vizsgázni

A mai napon megtörtént az aranykalászos gazda vizsga, még sikerült is, azt mondták. A bizonyítványt viszont keddig tart majd nekik kiállítani.

Szóval az úgy volt, hogy odamentünk, és bár 3 hónapon át, amíg a tanfolyam tartott, egyetlen szem csapadék sem hullott (bizony, én most már nem locsolok, hanem vizet juttatok ki, és nem azt mondom, hogy esik az eső, hanem csapadék hull. Még egy lépés, és nem megnézek, hanem megtekintek, ha így haladunk.), na szóval zuhogott az eső. Hurrá. Na most az aranykalászos vizsga az csak kisebb részben tanteremben, de főként, a feladatok pontszámát tekintve 70 százalékban szabadtéren történik. Az iskolába ugyanis nem fér be a traktor.

Először is a tanáraink gratuláltak, hogy milyen remek vizsgabizottságot delegált hozzánk az agrárkamara és a minisztérium, szívük mint a vaj, és különben is, összehordtunk 3 asztalnyi elemózsiát, úgyhogy úgy éreztük, okkal bízhatunk a jóindulatukban. Más választásunk úgysem volt.
A vizsga a felismerési feladatokkal kezdődött. A szója derce, a szenázs, a tyúkhúr, a marhacsüd, a cikta juh ugye mindenkinek megvan? Na most ilyenekből volt olyan két A4-es oldalnyi, de ez oké volt, ment. Mondtam már, hogy elég jó vagyok marha testtájakból? Na.

És akkor autóba vágtuk magunkat, és kipenderültünk a tangazdaságba. Jó, jó, az eső esett ugyan, de nem azért leszünk aranykalászos gazdák, hogy az outfitet sirassuk ilyen kényes helyzetben. Minden esetre a fodros blúzomat és a blézeremet pulcsira és vespás túramellényre cseréltem, a farmer meg a túrabakancs megfelelő volt alul. Sikeresen kihúztam a magvetés fólia alá tételt, vicces volt vizsgán, pontszámért bemutatni azt, amit egyébként is minden tavasszal megcsinálok magamtól a kiskertemben. A másik műveltető feladatom pedig a betárolandó gabona, jelen esetben árpa nedvességtartalmának megállapítása volt. Na most nekem nem a nedvességtartalom, hanem a gabona faj megállapításával volt főleg bajom. Én, tisztelt bíróság, készültem, tényleg. Tudtam, hogy az 1-es a rozs, a kettes az árpa, de ezeken a vödrökön nem volt szám. De én erre az esetre is felkészültem, napokkal ezelőtt itthon kitettem az asztalra egy marék árpagyöngyöt (vö. gersli), hogy szokjam a látványt. Na most a vödörben tuti nem zab volt, de nem is búza és rozs sem, marad tehát az árpa, de ez sajnos egyáltalán nem úgy nézett ki, mint otthon. Ennek ilyen héja volt. Megkérdeztem a tanárt, hogy ez itt árpa-e, mondta, hogy az, úgyhogy ez az akadály is elhárult, sikeresen beállítottam a gépet és mértem.

A következő feladat a tárcsás borona részeinek ismertetése, valamint napi és időszakos feladatai voltak. A tanár meg direkt belekérdezett, nem mintha nem tudná, hogy én 3 hónap alatt szívtam fel magam nulláról aranykalászos szintre, amit szerintem minimum méltányolnia kellett volna. Most nem azért, de én is tudnám őt az MTI archívum használatával szívatni, és tutira csak vakarná a fejét, ha vicces-okos cikket kéne írnia 1700 karakterben, szóval ennyit a más szakmából érkezők basztatásáról. Következő feladatként pedig meg kellett állapítanom mérlegeléssel, hogy melyik tojást milyen állat tojta. Na most ezzel az volt a baj, hogy csak kifújt héjak voltak, úgyhogy maradt a ránézés, de az egészen jól sikerült, mert tojást azt pont láttam már, pulykát is meg ludat (nem liba, kérem, lúd), meg volt ott egy subler is, amit lányos zavaromban fordítva fogtam meg, de szólt a tanár, hogy nem úgy kell, mire röhögni kezdtem, hogy némá, tényleg.

Majd pedig a kocsiban visszaöltöztem fodros blúzba és blézerbe, és visszavágtattunk az iskolába a szóbeli vizsgára. Ó, azt elfelejtettem mondani, hogy a vizsgabizottsággal mégiscsak jelentkezett egy kis baj. Hát ezek jó zsaru-rossz zsarut játszottak. Mondanom sem kell, hogy a szóbeli vizsgán a rossz zsaruhoz osztottak be. Na most ez azért probléma, mert az volt a terv, hogy én a tételsorokat gondosan ráhelyeztem a telefonomra, hogy majd onnan kiírom a lényeget és az alapján adom majd elő, amit kell, mert azt mondták, hogy ezt lehet, sőt egyenesen biztattak is rá.  Rossz zsaru viszont sajnos nem így gondolta, nála nem lehetett se puskázni, se sugdolózni. De végül is ez mindegy is volt, mert a tanfolyami anyagok közül én elsőként a tételsorunkat veszítettem el, ezért egy másikat telepítettem a telefonomra a netről, amiben pont nem szerepeltek a kihúzott tételeim, hogyaszongya: az állatszállítás szabályai, illetve kereskedelem témakörből a piac. A növénytermesztés az oké volt, mert abból kaptunk egy táblázatot. A rozsot húztam, az adatokat kimásoltam a táblázatból, amíg a többiek a tételeket húzták, például hogy hány millió csírát kell elvetni egy hektárra, ez kb. hány kiló vetőmagot jelent, és mikor vetünk, mikor aratunk. A többit meg hozzárizsáztam. Mondjuk pont nem a táblázatban szereplő adatokat tudta a vizsgáztató, de akkor én azt már pont leszartam, csak legyünk már túl rajta. Annyira nem is volt kínos, sokkal rosszabb is lehetett volna.

A végén a tanár megkérdezte, hogy mi a foglalkozásom és hol dolgozom, mondtam neki, mire egy perces néma csönddel adóztak a döbbenetüknek, majd amikor magukhoz tértek, megérdeklődték, hogy akkor végül is mi a retkes bránert keresek én egy aranykalászos gazda tanfolyamon. Mondtam, hogy ha úgy vesszük, akkor az új földtörvény rótta rám ezt a kötelezettséget, úgyhogy lesznek szívesek méltányolni az igyekezetemet, hogy bejártam az órákra, ilyenek.

És amikor vége lett, az egyik vizsgabiztossal ittam pálinkát, nem kellett sokáig kínálgatni, az ötlet az enyém volt. Aztán jött a hír, hogy mindenki átment a vizsgán. Most pedig iszom még egy pálinkát, és részemről a dolognak vége. Paraszt lettem hivatalosan is, de nyugodtan elfelejthetjük máris.

Ja, és még annyi, hogy aranykalászos gazda tanfolyam: 265 ezer, túl lenni rajta: priceless.

2015. április 28., kedd

Még egy nap, de addig!

Megmondom mi jön most. Holnap aranykalászos gazda vizsga, de előtte, ma délután kettőtől négyig megtanítanak minket traktort vezetni, ekét beállítani, tárcsás boronát és kombájnra kukoricavágó adaptert szerelni, meg még a Lajta vetőgép használatára is ezen kívül agytumort operálni, valamint működő atomerőművet összeállítani lego kockákból.
Na most ebből két dolgot szűrtem le:
1. alighanem a vizsgát is hasonlóan komolyan veszik majd
2. ha az 1. nem teljesül, akkor az esélyegyenlőség jegyében követelni fogom a gazdasszonyképzést, és hogy a gazdasszony végzettség is feltétele legyen a földbirtoklásnak. Ugyanis olyan nincs, hogy nekem tudnom kell tárcsás boronát szerelni, a pasiknak meg nem kell tudni szamócalekvárt befőzni, mert az is hozzátartozik a gazdasághoz, szerintem.

2015. április 24., péntek

Érdekes felfedezés

Nocsak. Amíg a tojás méretindexéről, meg a szopós malac tartásáról olvasok, csupa érdeklődés vagyok, most meg itt a kereslet, kínálat, piac, marketingterv témakör, és érzem, hogy kapcsol ki az agyam és csukódik a szemem lefelé. Lehet, hogy tudat alatt mégis egy boldog, egyszerű parasztlány vagyok?

Na, addig is, amíg nem tudok ide már értelmes dolgokat írni, olvassátok inkább Primillát. Főleg ha gyereketek van.
http://divany.hu/kolyok/2015/04/23/masmilyen_tanar_kene_a_mai_digitalis_kolykok_melle/

2015. április 22., szerda

Még egy hét

Az aranykalászos vizsgával (ez is milyen név már, mintha 1954-ben lennénk) azt csinálom most, hogy az ártatlan és jószándékú ismerőseimet riogatom vele: "Van földetek? Hát, akkor jobb ha belenyugszol, hogy neked is meg kell majd csinálni, muszáj lesz!"
Ez egyébként színtiszta jószolgálatiság. Hogy tudják, mire számítsanak.

2015. április 21., kedd

Már tejfogtömés is volt, bizony

Betömték Ákos fogát. Kettőt is. Mivel neki még nincs más, egyenesen következik, hogy tejfogak voltak.
A dolog úgy kezdődött, hogy időnként panaszkodott, hogy fáj a foga. Én időnként belenéztem a szájába, hogy vajon mitől fájhat a foga, de sosem láttam semmi gyanúsat. Aztán amikor már többször is fájt, ugyanott a foga, akkor elkezdtem figyelmesebben szemlélődni a szájában, és akkor egyszer csak ott volt a lyuk.
Nyilvánvaló, egy lyukas tejfog pont annyira tud fájni, mint egy maradandó fog, és a helyzet ugyanúgy el tud fajulni, ebben nem igazán van különbség a felnőttek és a gyerekek között. Éppen ezért nem bazíroznék a "tejfog, úgyis kiesik" megoldásra, és nem csak az előbb vázolt okok miatt, hanem mert féltem a maradandó fogait, amik egészséges, káros baktériumoktól mentes környezetben fognak jól kifejlődni. Nem beszélve arról, hogy a rossz fog szerintem az ápolatlanság csimborasszója, részemről legalább olyan negatív a megítélése, mint a csapzott hajnak vagy a gennyes pattanásokkal borított, kezeletlen bőrnek.
Nincs ezen mit gondolkozni: ha az embernek fáj a foga, el kell menni a fogorvoshoz, ennyi.
Mielőtt itt a végletekig csigáznám a hangulatot, rögtön le is lövöm a poént: a beavatkozáson túl vagyunk, és kimondottan euforikus élmény volt.
A gyereket előre felkészítettük, hogy mi vár rá, már amennyire felkészítésnek mondható az, "hogy kisfiam, hű, milyen szuper programunk lesz délután, megyünk a jó fogdokor nénihez. Egyrészt liftezhetsz a székében, másrészt pedig megjavítja a fogadat, aztaaaaaa, de szuper lesz"! Innentől kezdve a gyerek annyira kíváncsi lett a dologra, hogy alighanem keserves könnyekre fakadt volna csalódottságában, ha valami miatt elmarad az izgalmas program.
Oké, én nem voltam olyan kis hős, igazából nagyon-nagyon örültem, hogy más irányú, halaszthatatlan elfoglaltságom, úgy is, mint aranykalászos tanfolyam miatt apa vállalta a feladatot. Végül mégis odaértem, meg érdekelt is, hogy mi fog történni, hogy fog történni.
A fogorvos persze régi ismerőse a Pének, tudtuk, hogy végtelen kedvességre és türelemre számíthatunk tőle. A gyerek, amint belépett az ajtón, magabiztosan megcélozta a széket, és lelkesen elkezdte volna nyomogatni a gombokat is, amit - láss csodát - valóban megengedett neki a doktornő, természetesen kontrollált körülmények között. Mindent végigkérdezett, mi mire jó, mindent kézbe foghatott, megismerkedhetett a lámpával, a fúrókkal, a vágókkal, a tömőanyaggal, a tamponnal, az öblítő csappal, mindennel. Amikor ez megvolt, békésen kitátotta a száját, és kezdődhetett a kezelés.
Bizonyos szempontból felmentésként éltem meg, hogy kiderült, a lyukat a fogak elhelyezkedéséből adódó feszültség okozta, és nem az én gyermekétkeztetési szokásaim.
A doktornő még arra is odafigyelt, hogy egy kimondottan műszaki érdeklődésű ötévessel dolgozik, így a keze "jelzőkészülékké" és "tesztlaborrá" alakult, előbbi arra az esetre, ha fájna valami, utóbbi pedig a tömőanyag megkötésének idejét lőtte be. A gyerek tehát nem "elszenvedője" volt a kezelésnek, hanem tevékeny részese, a fogorvos fontos segítője, és nem azt várták tőle, hogy hős legyen, hanem feladatot adtak neki, amit ügyesen el kellett végeznie.
Aztán Borcsi is beült a székbe, szerintem ő is nagyon csalódott lett volna, ha ebből a buliból kimarad. Kiderült, hogy az ő fogaival minden oké, csak nem egészen jó a harapása, úgyhogy megyünk majd fogszabályzó orvoshoz, amint letettem az aranykalászos vizsgámat és lesz időm ilyesmire.
Végül pedig még apró ajándékot és egy Bátorságoklevelet is kaptak, amit nem igazán értettek - miért is kellett volna bátornak lenni, amikor ez itt nem a hullámvasút, hanem egy érdekes délutáni program volt csak.
Mi azért nagyon büszkék vagyunk Ákosra, de inkább nem hangsúlyozzuk, nehogy gyanút fogjon, és felmerüljön benne, hogy ez valami különleges esemény volt, amitől mások félni szoktak.
Körbekérdeztem a barátnőimet, hogy nekik milyen tapasztalataik voltak gyermekfogorvos terén, és akinek volt, az szinte csak pozitív élményekről számolt be. Ez vagy azt jelentheti, hogy azok a szakemberek, akik gyermekfogorvoslásra vállalkoznak, elképesztően profik, és nagyon értenek a kicsik nyelvén. Vagy pedig azt, hogy sajnos csak azok a szülők viszik el a tejfogú gyereküket fogorvoshoz, akik maguk sem félnek a fúró hangjától, és ettől a gyerek is mindjárt bátrabb lesz. Ha az utóbbi igaz, akkor bizony a gyermek fogai szempontjából sokkal több múlik rajtunk, szülőkön, mint hogy adunk-e 33 százalék cukortartalmú gabonapelyhet frissen facsart narancslével a gyereknek reggelire, vagy sem.

(Ez a poszt a Díványon is megjelent, és a drága kommentelők abba kötöttek bele, hogy minekazolyannakgyerek, aki nem maga viszi el a kölykét fogorvoshoz. Azt már nehezen tudta megmagyarázni, hogy mégis mi a baj azzal, ha a gyereket az apja viszi el.)

Sültkrumpli

Kalib: - Ákos, mit kérsz vacsorára?
Ákos: - Egyforma krumplit!
K: - Mi annak a rendes neve?
Á: - Egyenletes burgonya!

:D :D :D

2015. április 13., hétfő

Jobbik 2015 = Fidesz 1994

Na megosztom az elméletemet a Jobbikról.
Szerintem pont azt csinálják, amit annak idején, 1994 után a Fidesz: vesznek egy politikai fordulatot arrafelé, amire a nagyszámú igény mutatkozik. Becsusszannak a politikai vákuumba.
Mire volt igény 1994-ben? A széthullott MDF helyett egy másik jobboldali erőre. Orbán rájött, megcsinálta, megnyerte.
És most mire van igény? Egy mérsékelt pártra, ami még nem járatta le magát lopással. Mert hát nácikra szavazni azért mégis, milyen izé már, de ezekre a tolvajokra, ezekre meg semmiképp! Inkább elhiszik, ha mondják, hogy ezek a jobbikosok nem is olyanok. De nem ám!
Vonáéknak már csak le kell másolniuk, amit Orbánék csináltak. Erre jó a kis vizsla.
Hogy hiteles-e? Már hogy lenne hiteles!
Hogy elhiszik-e az emberek? Ugyan kérem, az emberek politikai memóriája nagyjából fél évre visszamenőleg működik, de akkor már a maximumot mondtam! A többség el fogja felejteni a náci karlendítéseket, a cigánybűnözőzést (hacsak igény nem mutatkozik rá, és fenn nem tartják annak kielégítésére), és ha eleget sulykolják, hogy itt ők az egyetlen tiszta kezű, kormányzóképes párt, 2018-ban meg fogják szavazni őket.
Ahogy 98-ban Orbánékat is. Négy év elég volt nekik, hogy elhitessék magukról: a full liberális, az egyházakat kiröhögő, fülbevalós fiatalokból tweed zakós, istenhazacsaládban hívő, konzervatív bácsikákká váltak. De most tényleg, komolyan, istibizi, az ördögit neki!
Hogy ők maguk, mármint a nácik ezt komolyan gondolják-e? Ó, a legkomolyabban. A hatalom nagyon jó dolog, nagyon lehet akarni. Bármi áron, minden áron. Láttunk már hasonlót, nem?
És különben is, a cél szentesíti az eszközt. Ki mondta ezt? Csak nem egy politikus?

Ha azt hinném, hogy irányíthatom a dolgokat...

Jön az Ákos pánikfejjel:
Ákos: - Ma nem volt szeretgetééééés!!!
Kalib: - Dehogy nem, kisfiam, az előbb is itt dajkáltalak a fotelben.
Á: - Na figyelj. Megmondom neked, hogy mi a különbség a szeretgetés és a dajkálás között. Ha az öledbe veszel, az dajkálás. Ha pedig én kérem, és úgy bújunk össze, akkor az a szeretgetés!

2015. április 12., vasárnap

Nyakunkon a vizsga

Onnan tudom, hogy komolyan rászántam magam a tanulásra, hogy az előbb kiteregettem, aztán sütöttem egy sütit, most meg blogolok.

2015. április 3., péntek

Nagyiszáj

Háttérben szól a rádió, evangélikus istentiszteletet közvetítenek:
...Mert ma van a keresztény világ legfájdalmasabb napja...
Anyám: Jesszusom, mi történt?
Én: Ma cirka kétezer éve feszítették keresztre Jézust.
Anyám: Jaaaa, akkor jó.