2014. október 30., csütörtök

Macska kezd beszokni

A macska szobatiszta, rendeltetésszerűen használja a macskaalmot, amiből arra következtetek, hogy vagy egy őstehetség, vagy szobaállat volt mindig is. Csak beintett az eredeti gazdájának, mert 1.) nem szedte ki a szőrébe tapadt bogáncsot, minek az ilyennek macska, 2.) nem adott neki eleget enni.
A mai napon a fél kilós macska apránként elfogyasztott egy 415 dkg-os macskakonzervet. Ügyes. Valamint aprólékos munkával kiszedtem a szőréből azt a beletapadt gyomnövényt, ami minden zokniba beleáll, kimosni se lehet, viszont szúr.
És még szereti a tejet is, de sajnos fosik tőle, úgyhogy nem kap többet.
Mit is akartam még? Ja, allergiás vagyok rá.
A gyerekek meg változatlanul boldogok.

2014. október 29., szerda

Az a baj, hogy gyereket is így nevelek

Ma dél körül Ákos szerzett valahonnan egy macskát. Az úgy volt, hogy egyszer csak ott volt a jószág a karjában, amikor a 110 centijével peckesen, elégedett fejjel belépkedett a kapun. Így.

Tulajdonképpen nem is tudom, mit képzeltem, mivel ezért indult el otthonról. Hogy ő most szerez egy macskát. Meghallotta, hogy éppen vernyog odakint egy, kimentünk az utcára, és amíg én az árkot egyengettem, hogy lefolyjon a csapadékvíz, ő megfogta az állatot.
Én meg nyilván, mert az anyák már csak olyanok, hogy reflexből etetnek, adtam a jószágnak virslit. Öt karikát. Aztán még ötöt, majd még. Ez egy totál éhenkórász jószág. Meg dorombol. Elképesztően kis cuki. Gyönyörű szürke cirmos, kis formás, kedves állatka, olyan közepes, alighanem kölyök még, idén születhetett. Nem hülye, mint Masni, és nem fosik, mint Jess.
Na jó, előre szaladtam, de hogy tartsuk az időrendet, délben még égre-földre esküdöztem, hogy itt több állat nem lesz, este hazaküldjük az anyukájához. Na jó, a szünet végén küldjük haza, mert addig remekül el lesz vele az Ákos. Aztán délután vettem neki egy alutasakos macskakaját. Persze befalta az egészet.
Aztán hazajött Borcsi, és készített neki egy darab tűzifából és Ákos kinőtt kisgatyájából egy kaparófát :D.
Aztán hazajött a Pé is. Mondom neki, nézd már, macska. Ákos rohan lélekszakadva és könyörög, tartsuk meg, tartsuk meg. Elkezdtem neki magyarázni, hogy az nem egészen úgy van, ezt a cicát nyilván valaki hazavárja, ne bőgjél, a gazdája most pont így bőg otthon, hogy hol a jószág.
Erre Mátyás királyian kitaláltuk a bölcs megoldást, bár alighanem még a Dalai Láma is elismerően hunyorítana az ötletre: nyissuk ki a kaput, vigyük ki rajta a macskát, és hagyjuk, hogy hazamenjen az anyukájához. Így is történt. Borcsi ölbe kapta az állatot, kivittük a kapun a kis dorombolót, letettük. A macska kedvesen végigdörgölőzött mindenki bokáján, hm. Mondtam, akkor szevasz, macsek, mi bemegyünk. A macska pedig úgy látszik, éppen idejét érezte, hogy leszakadjon a mamáról, mert békésen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, bejött velünk együtt. Hogy ő most akkor már itt lakik, most mi van?
Hát így lett, hogy már megint van egy macskánk.
Aztán jött a Pé kérdése: indoor, vagy outdoor katze? Hát, mondom, ez nem is kérdés, hogy outdoor, ofkorsz.
Na, egy szó, mint száz, fél órával később már azt fontolgattuk, hogy macskaalom híján mit tegyünk a sebtében szaróládának kinevezett ikeás dobozba, á, jó lesz a homok, ami nem ment rá a dália gumókra.
Jelen pillanatban ott tartunk, hogy szép kis szürke cicánk, aminek eddig csak hülye neveket sikerült kitalálni (Dorombi Simi) itt cirkál valahol a házban, benéz minden sarokba és szekrénybe, felfedezi mintegy a terepet. Vagyis bocsánat, a Pé ölében dorombol behunyt szemmel, boldogan.
Hát, így jártam már megint a macskával.

Ui: egyébként azért kell bent laknia, mert most, hogy tél jön, és a gyerekek kevés időt töltenek kint, soha nem látnánk a macskát, ha nem jöhetne be, és különben is, belefagyna a táljába a táp. Na.

2014. október 19., vasárnap

További steampunk cucc

És most, hogy Zenóbia elárulta a bounty pite receptjét, amiért nem lehetünk elég hálásak, és amely posztban a naplójáról is ír, én meg megmutatom a jegyzetfüzetemet, (amibe munka dolgokat írok, de) amit én csináltam.








Van leírás is, ha valaki kedvet kapna csinálni egy ilyesmit.

2014. október 17., péntek

Csak engem zavarnak a vécépapírgurigából készült tárgyak?

Szóval.
Amikor az oviban  vécépapír gurigát kérnek be, vagy valaki felajánl valakinek egy rahedlivel, akkor mégis, mire gondolnak? Mi az a szituáció, amiben valaki konstatálja, hogy némá, kifogyott a vécépapír, akkor én ezt most megfogom és kicserélem. És milyen volt akkor a keze éppen?

Emellett szeretek nem gondolni arra sem, hogy milyen lehet a higiénia szintje egy bőrkesztyűben belül, amit ugye soha az életben nem mos ki az ember, viszont mindig beledugja a BKV-s, pénzes, akármis kezét. Blöá.

2014. október 15., szerda

Találós kérdés

Ákos az ölemben ül, úgy tesz fel találós kérdéseket:

- Két lába van, nadrág van rajta, oposszum színű az orra, a szája belül sebes, és itt vagyok az öledben. Mi az? 

Borcsi áradozik

"Olyan szépet írt, hogy rögtön repes lett tőle a szívem. Még most is gombóc van a torkomon."

2014. október 14., kedd

Közkívánatra

Ákos tegnap a mászókáról fejjel lefelé lógásból arccal beleesett a marosi homokba. Azt mondta, az nagyon rossz volt.

Ákos ma fejre állt a bébimotorral az oviban, leütötte a homlokát, az orrát, az állát, és kicsit felszakadt belül a szája. Fogai, szemei épek maradtak. Azóta oposszumnak hívjuk.
Eleinte eléggé zokon vette a dolgot, (mármint nem azt, hogy oposszumnak hívom, hanem a balesetet), és csak az ölemben volt hajlandó helyet változtatni, de aztán találkozott az iskola udvarán a barátjával, és pár perc múlva már vidáman dobálták egymást féltéglákkal.