2012. április 28., szombat

Amelyben kiderül, hogy egyre jobban szeretem az otthonunkat

Eleinte kicsit lehangolt, hogy az aktuális házunkban sötét a konyha, most viszont már kit érdekel, ha a teraszon ülve is lehet spárgát pucolni, majd pedig a kerti romantika netovábbjaként a kútnál lehet megmosni, hogy a vizet rögtön a szomjas rukkolákra öntsem. Mi lesz itt még, ha a málna is megérik, Eldorádó?

A helyi sajátosságokkal kapcsolatban

Ma minden eddiginél jobban elszomorított, hogy nincsen már kisbabám. Elmentem ugyanis a piacra, és nem volt babakocsi, amire felakasszam a szajrét, ehelyett nekem kellett hazacipelni. Ez a két, egyelőre beazonosítatlan nevű cserepes, teraszonlógó hatalmas virággal együtt (virág+föld+cserép) azért erősen szívás kategória volt. Pedig milyen boldogok is voltunk régen, betettem a babakocsiba az éppen aktuális alibigyereket, eltoltam a piacra, és úgy vásároltam, mint Daenerys Pentosban, nem volt gondom a csomagokra.
Egyébként nekem nem derogál, simán elmegyek bevásárolni banyatankkal, mint a nyugdíjasok, de pillanatnyilag sajnos az sem állt rendelkezésre.
Mondtam már, hogy ebben a városban mindenkit az érdekel mindennél jobban, hogy mi mennyibe került? A piactól hazáig öt vadidegen kérdezte meg, hogy mennyiért vettem a növényeket, plusz három fő ugyan nem kérdezte meg, csak megállapította, hogy milyen szépek, biztos az áruk is az volt. Érdekes, ilyet én eddig még nem láttam.
Egyébként bekerült a szatyorba az évad első kiló spárgája, meg egy ódal szalonna is, többek közt. Estére viszont, így 2012 tavaszán, huszonhárom évvel a rendszerváltás után, kénytelen leszek megtanítani Ákosnak a következő kifejezést: hiánycikk. A szívószálra értjük.

2012. április 26., csütörtök

Az idő vasfogával kapcsolatban

Előbb-utóbb minden nő életében eljön az a nap, amikor nincs mese, fel kell kenni az alapozót. Az enyémben ma jött el. Most úgy érzem, hogy kaptam további tíz évet arra, hogy szép nő legyek*.

A testem másik, mármint az arcommal ellentétes végében pedig az a perc jött el, hogy menet közben lecsúszott a combfix. Pedig esküdni mertem volna, hogy híztam, de ezek szerint mégsem. Azért erősen reménykedtem, hogy elérem az autót, mielőtt a bokámra huppan a csipke a szilikoncsíkkal.


*ha reálisak akarunk lenni, nyugodtan mondhatjuk, hogy már csak a modern technika tart össze segít megőrizni a szépség és fiatalság látszatát, na jó, nincsen botoxfejem (bár igény az lenne rá), sem felvarrt hajam, viszont a cyborgosodásom kétségtelenül elkezdődött a fogászati implantokkal, és a melltartó, valamint a smink is mindennapos optikai tuningnak számít mifelénk. Sóhaj.

Már lehiggadtam

Egyébként minden rendben, azt leszámítva, hogy két és fél órán keresztül ültem (tyúkszem nőtt a seggemre) magas rangú kormánytisztviselők előadását hallgatva egy olyan témáról, amely ténylegesen majdnem hogy kevesebb embert érint, mint ahány főt a hallgatóság számlált az előadóteremben.Csak hát ezt nekem nem illik mondani.
De nem ez a legrosszabb. Hanem hogy ezt az eseményt meg kell írnom, csillogó szemű sikerjelentés műfajban.

2012. április 25., szerda

További lépések az organikus gazdaság irányába

Találtam két alaposan kicsírázott hagymát a kamrában kartondobozban. Adekvát válaszként nem, nem a komposztra vetettem, hanem  bedugtam a földbe. Ez normális? Mármint hogy minden csíráról a  kiskertem, meg a termés jut eszembe?
A gyömbér egyébként jól van, nem sír legalább is, vagy mit tudom én, nem vagyok én földikutya, hogy tudjam, mi megy a föld alatt.

2012. április 24., kedd

A keresőszavakkal kapcsolatban

Nézem a statisztikát, és egy kicsit most tanácstalan vagyok, mert a mai napon a legtöbbször, a "volt mint a fa de mivel a" kulcsszóval kerestek, és ami ennél is furcsább: találtak el a blogomra.
A többi keresés a Petrezselyem sziget, és változatai volt, célirányosan.

A táplálkozási szokásaimmal kapcsolatban

Remélem, hogy a rukkolának tényleg csupa pozitív élettani hatása van, mert az elmúlt napokban ipari mennyiséget ettem belőle, és ez így is marad egész nyáron, hacsak nem jön ránk a rukkolavakond.

Ákosduma

Kakilnim kell!

2012. április 23., hétfő

Amelyben tanúi lehetünk, ahogy az agyamra megy a kert téma

Még húsvétkor vásároltam egy darab gyömbért. Azóta ott hevert a (véletlenül) mediterrán stílusban berendezett átadópulton az olívaolajos design butella, a bazsalikomnövény, a citromok, meg a fa mozsár mellett. Gondoltam, jónézazki ittenn, minek bántani, úgyis eláll jó sokáig. Tudom, mert a karácsonyit valamikor februárban vágtam apróra és szárítottam ki a cserépkályha mellett, nem volt még semmi baja. Az illata viszont úgy beleégett anyám tudatába, hogy akkortájt még a tarjára is gyömbért szórt.
Na szóval, ott csücsült békésen a gyömbérem a pulton, néha kicsit arrébb böktem, ha szükség volt a helyre, egyébként ügyet se vetettem rá, inkább annak örvendeztem, hogy tíz centivel arrébb milyen bámulatosan helyre rázódott a három éve haldokló broméliám a kissé inkább sötét, mint világos konyhámban, nahát.
Aztán a gyömbér gyerek egyszer csak kirügyezett, vagy mi az ott rajta. Én meg teljesen összezavarodtam, hogy akkor ezzel most mit kell csinálni, letörni-e, mert mérgező, mint a krumpli csírája, avagy örülni, mert az a legjobb része, mint a spárga virága. Tudom, hogy gugli barátunk jó haver, és mindig segít, de nekünk, Pééknek a családi jelmondatunk hogy Winter is coming Egyedül (ejtsd: egyegyüüüüüüüül!!!!), úgyhogy megpróbáltam kitalálni IQ-ból, hogy mi legyen. Gondoltam, nem reszkírozom, hogy kiirtom a családot egy jól sikerült, ámde mérgező gyömbérrügyes levessel, a kidobástól meg ódzkodom, ahhoz túl sok bennem a sváb, illetve "gyarapodunk, ha beledöglünk is" magyar paraszt vér. Nem tudom, melyik az erősebb, de mindegy is, mert kézen fogva borzasztanak el mindenféle buta könnyelműségtől és pazarlástól.
És akkor eszembe jutott! Hogyan csináljunk egy gyömbérből több gyömbért, sőt, még az esetleg mérgező rügyet se kelljen kidobni, mert hátha nem is mérgező, hanem finom, és akkor micsoda lúzerség lenne már?!
Hát elültettem. Behelyeztem egy cserép hahóti virágföldbe, úgyhogy most várunk, és közben remélem, hogy a gyömbér tulajdonképpen valóban növény, vagyis ültetésre szaporodik, nem úgy, mint a tarhonya, vagy ilyesmi.
Természetesen nem az egészet, csak a kirügyezett darabot tettem ám földbe. Mondtam már, hogy buzog bennem a sváb/magyar paraszt vér? A többit megesszük.

2012. április 21., szombat

A betakarítással kapcsolatban

Elfelejtettem jégsalátát venni, ezért helyette rukkola került máma a giroszba.
Na honnan vettem a rukkolát, na honnan?
Bizony!

Szóval a mai vacsorafőzés úgy kezdődött, hogy "Menj ki a kertbe egy tállal a hónod alatt, és szedj három marék rukkolát." Vagyis csak egyet, a másik kettőt meg örömében leszedte a Pé meg a Borcsi.
Hm, finom rukkola terem a kertünkben.
Bizony!
És ha akarjuk, mostantól akár minden nap szedhetünk pár marék rukkolát a vacsorához. Vagy a reggelihez. Vagy amikor csak akarunk, mert van a kertben rukkolánk, bibibí.

(egyébiránt kikelt a sárgarépa és a metélőpetrezselyem, a spenótnak is van már levele, a retek szerintem pár hét múlva kész, úgyhogy a helyére megy majd a borsó. Ha mondjuk a hagymaduggatásról lemondok, akkor már csak a nagy szemű paradicsomnak, meg az ipari mennyiségű eperpalántának kell helyet biztosítani ásás által juhéj.)

Szerintem már a Szigetre gyúr

Ma reggel meg látom, hogy a hasmenős-hányós időszak folyományaként Ákos ágya összerókázódott az éjszaka.

Kalib: - Ákoska, kisfiam, fölébredtél, amikor rókáztál az éjjel?
Ákos: - Ühüm!
Kalib: - És miért nem szóltál?
Ákos: - Mert nagyon álmos voltam!
Kalib: - És megfordítottad a párnát, és mint aki jól végezte dolgát, tovább aludtál?
Ákos: - Ühüm!

Egyébként az éjszakai szobatisztasága is nyilván egycsapásra elmúlt, ám a valódi csavart a történetben az jelenti, hogy az este meg csőtörés volt nálunk, és ezt a helyzetet vezetékes víz nélkül kellett megoldanom. Magic.

2012. április 20., péntek

Pedig milyen szépen indult

Miközben itt tréfálkozom, rám telefonáltak a bölcsiből.
Úgyhogy most nevetgélés helyett abban reménykedem, hogy nem vírus, hanem a tegnap esti parmezános rántotta-eper kombó váltotta ki Ákos aktuális hányós hasmenését.

A kialakult helyzetekkel kapcsolatban

A kiskertemben pedig az a helyzet állt elő, hogy mivel tetszőleges pontokra mindenféle virágmagokat szórtam random, pillanatnyilag gőzöm sincs, hogy ami a földből aktuálisan kikel, azt ki kell-e gyomlálni, vagy ott kell hagyni, és szeretgetni kell-e inkább.

A(z imaginárius) cipős szekrényemben pedig az a helyzet alakult ki az elmúlt öt évben, és ez nem független attól, hogy éppen erre az időszakra tehető a megszaporodásunk családalapításunk, hogy számos (számtalan) példánnyal rendelkezem mindenféle színű és stílusú utcai és sportos cipőkből, valamint flip-floppokból és flitteres szandálokból, munkába felvehető elegáns darab viszont gyakorlatilag nincs. Na jó, egy van, de azt meg sajnálom munkába felvenni.

A személyes érintettséggel kapcsolatban

Mindazonáltal klasszisokkal érdekesebb egy képviselő-testületi ülés úgy, hogy a város, amelynek dolgozom, egyben a lakóhelyemül is szolgál.

Az elengedéssel kapcsolatban

Egy életem,
Egy halálom,
Kiteszem a 
Paradicsom.

Szóval míg más a gyermekei felnövésén töpreng, és én is morfondírozhatnék azon, hogy Ákos nem sokára ovis lesz, meg szobatiszta és cumitlan (szájjal alvó, by Borka :))), nekem meg nem lesz több babafejem, véget ért a kisgyermekes (védett) időszak, brühühü, a Borcsi meg lassan suliba megy, szóval ehelyett azon töröm a fejem, hogy ki kéne ültetni a paradicsom palántáimat, mert nem érzik már jól magukat a joghurtos dobozokban. Kinőtték a drágák.
Jaj, jaj, nem túl korai még? Megfelelően neveltem-e őket, hogy simán vegyék az akadályokat, vagy belepistulnak az első megmérettetésbe? Elég önbizalmuk lett, hogy megoldják a problémáikat? Meg fognak élni a segítségem nélkül, el tudják majd látni magukat?
Még jó, hogy paradicsompalántát minden évben lehet nevelni, így mire a kölkek kirepülnek, már rutinos elengedő leszek. 

2012. április 19., csütörtök

2012. április 18., szerda

Hullámok (a fejem fölött, nem pedig a lábujjamat nyaldossák)

Kerestem bébiszittert, hogy vigyázzon a gyerekeimre, amíg én pilatesen vagyok.
Most olyan bébiszittert keresek, aki tud szerkeszteni, kitakarítja a fürdőszobát, és elmosogat, valamint vigyáz a gyerekeimre, amíg én pilatesen vagyok.
Valószínűleg ilyet nem fogok találni.
Alighanem csodálatos, pótolhatatlan és nélkülözhetetlen vagyok.

Hogy is van ez ügynökügyben?

Nem vagyok egy Nyáry Krisztián, de megpróbálom nagyon egyszerűen és érthetően elmondani, hogy miért kommunikációs öngól ez a maszatolás ügynökügyben. Levezetem.

A múltfeltárás ugyebár megint elmarad, mert a kétharmados többség elkaszálta a törvényjavaslatot.
Miért kaszálta el a törvényjavaslatot?
Mert védik egymást, magukat, nyakig benne vannak mind.
Ezek itt mind ügynökök voltak.

Ha pedig mégsem volt mindenki ügynök, akkor miért nem áldozzák be a pár volt ügynököt, hogy magát a kormánypártot tisztára mossák? Csak nem azért, mert túl nagy lenne az áldozat? Csak nem azért, mert Tudjuk ki, nem mondjuk ki a nevét* is ügynök volt? Hmmm?

És amíg nem derül ki, nem járulnak hozzá az urak, hogy kiderüljön, hogy ki volt ügynök, addig sajnos ezt fogja gondolni a nép. A néplélek már csak ilyen. Márpedig sajnos a Fidesz szavazói érzékenyek erre a kérdésre. Mi lesz ebből, mi lesz ebből?


*nem Voldemortra gondoltam


2012. április 16., hétfő

Egy gyönyörű mondat

Medgyessy D-209 Péterről:
"Jellemző, hogy a joviális alkalmatlanságával az ország bizalmát kivívó miniszterelnöknek mégsem emiatt kellett távoznia, de még csak azért sem, mert egyedüli miniszterelnökként teljesítette a választási ígéreteit, amivel csődbe vitte az országot, hanem azért, mert saját tanácsadója, az akkori ifjúsági és sportminiszter egy óvatlan pillanatban hátbadöfte."

Teljes cikk, az is szép.

Amint az oroszlán elnyújtózik

Most, hogy már a Poji is fel tud öltözni, és kezet tud mosni egyedül, ráadásul csaknem szobatiszta, arra gondoltam, hogy megtanítom a gyerekeimet pizzát rendelni, és akkor visszaállhat az élet a régi jó kerékvágásba, és végre kiélhetem a természetes lustaságomat. Csak sajnos vasárnap reggel rájöttem, hogy basszus, félmunkát végeztem, mert kávét főzni még egyik se tud.

Szmájli, szmájli, szmájli. A gyiviseknek további szmájlik. 

2012. április 15., vasárnap

A termékfotózással kapcsolatban

Most pedig bánatomban ékszereket vásárolok magamnak. Egyébiránt megkérném a Meska alkotóit, hogy legyenek szívesek a nyakláncokat nyakon, illetve a termékeket modellen fotózni, mint pl. Oui, mert egy konyhapultra hányt gyöngykupacból nehezen képzelem el, hogy a gégémig, a mellemig, vagy a köldökömig ér-e majd a sor. Valamint ha az egyik képen lila a nyaklánc, akkor ragaszkodjanak a fényviszonyokhoz, mert ha a következő képen meg rózsaszín, esetleg zöld lesz, akkor összezavarodom, és nem vásárolok. Pedig most nagyon-nagyon szeretnék.

2012. április 10., kedd

A cseresznyevirágokkal kapcsolatban

Sok rossz dolog történt mostanában, azért is vagyok ilyen szűkszavú. Most csak egyet említek: elvitte a fagy a cseresznyét. Mínusz nyolc fok éjféltől hajnalig, semmi sem maradt a virágokból.
Mondjuk ez még (remélem) nem egy lejátszott meccs. De vannak sajnos olyanok is.

2012. április 9., hétfő

Szorgos kedd jön

Lehet, hogy csak a tulipán meg az abrosz állapota mondatja velem, de részemről nem olyan nagy baj, hogy vége az ünnepnek.

És együtt énekelt kicsi és nagy

Borcsi: - János bácsi testét kukacok eszik...
Ákos: - János bácsi kukacot eszik...

2012. április 5., csütörtök

Én is egy féreg vagyok

Tartozom egy vallomással. Nem a gyerekeimre költöm a családi pótlékot és a gyest.
Igaz, nem is a kocsmába megyek vele, de akkor is egy féreg vagyok, megérdemlem, hogy Erzsébet utalványként hozza a postás, hogy csak a CBA-ban tudjam majd beváltani a köztársasági elnök pezsgőjére pelenkára.
Mert az OTP-nél alighanem hiába próbálkozom majd, nem biztos, hogy az Erzsébet utalványt beszámítja a lakástörlesztésem fejében. Pedig milyen jó rendszer volt ez eddig, 4-én megjött a két állami ellátás a számlámra, és még aznap el is vitte a cica bank. Nem kellett vele törődnöm egyáltalán. Alighanem eztán nem így lesz, hanem kitalálunk majd valami mást. Nekünk kényelmetlenség. De mi van azokkal, akiknek emiatt ugrik a ház?
Jó, mondjuk (csak) emiatt nem fog, de akkor is, miért gondolják, hogy akinek jár valami állami ellátás, pl. családipótlék, az azonnal a játékgépbe dobja az utolsó fillérig?  Ezek szerint a gyereket nevelők mind csalók? És ilyenekre bízzák a jövő nemzedékét? Miért nem veszik mindjárt állami gondozásba az összes újszülöttet, az lenne a tiszta munka!

Anya puszedlit süt

Egy tíz fokú gasztrosznob skálán hol helyezkedik el az, hogy ugyan nincs itthon mézeskalács fűszerkeverék a húsvéti nyúl alakú puszedlihez (nyuszedli), viszont egyenként az összes hozzávalóval rendelkezem a saját kezűleg tartósított gyömbértől a csillagánizson át a kardamomig?

Húsvéti ööööö... készülődés minálunk

Jelenleg az van, hogy mind a két gyerekem beteg, lázas, plusz az anyám is, a Pé nem tud szabadságot kivenni, nekem meg holnap azért már muszáj lenne bemennem dolgozni.
Jelenleg az van, hogy az anyósomat rángatom ide 80 kilométerről, hogy vigyázzon a gyerekeimre. Ettől akár Sopronban is maradhattunk volna, úgy se lenne sokkal nehezebb a logisztika. Egyébként anyósom már a hét elején is itt volt, csak megkegyelmeztem neki hazaengedtem, mert az volt a terv, hogy ma itthon tudok maradni a Pojival, a Borcsit meg úgyis elviszi a jó sósapuka, pénteken meg már megy a Poji bölcsibe, és amíg én dolgozom, az anyám érte megy. Na most ennek a tervnek szépen sorban beintett mindenki, csak az az ásítósárkányos esemény tartja magát masszívan, amelyikre kénytelen leszek elmenni holnap. Na mindegy, legalább így közelről és ráérősen figyelhetem a gyerekeimet, a Poji ma például megkérdezte, hogy anya, neked miért kör a fejed? Szerintem a glóriára gondolt amúgy fölötte.  Borcsi meg smink gyanánt szép kis ibolyákat pingált az arcára kétfelől, de csak miután letöröltette velem az indás motívumot, amire azért már én is összecsaptam a kezem, mondom, az orrcimpámat még én se festem, gyerekem.
Korábban már megtárgyaltuk Borcsi tündérkeresztanyjával, hogy a betegségek felérnek egy újraindítással a kisgyerekeknél. A jelek szerint Ákos ebből a nyavalyából úgy fog kijönni, hogy szobatiszta, de legalább is a kaki már napok óta üzembiztosan a vécében vagy a biliben landol (a pisi még nem, de kezdetnek ez se rossz), valamint megtanulta kifújni az orrát. Az egyébként másnál is törvényszerű, hogy a gyerek akkor kezdni el cuki hangon csipogni, hogy anya, kakilni kell, amikor az anyja éppen eszik? Én az utóbbi négy napban gyakorlatilag valamennyi étkezésem közepén bilit készítettem, popsit bontottam és törölgettem.  Nem baj, csak legyen értelme.
Valamint el tud énekelni  a Poji legalább tizenöt műdalt, sajnos ebből egyik sem különösebben értékes a világ zeneirodalmi felhozatalának a tükrében, hanem inkább mese főcímzenék, úgy mint Tűzoltó Sam, Szirénázó szupercsapat (ejtsd: hiénázó hupejcapat), pedig esküszöm, nem zárom be a vécébe, amikor a Borcsinak népdalokat meg áriákat énekelek (mondjuk az Éj királynőjéét inkább csak fütyülöm), úgy az együtt töltött napi hat órából ötben.
Hát idén így készülünk mi a húsvétra. Mindegy, úgyis hóvihar lesz, nekünk meg nincs egy bokrunk se, amibe eldughatnánk a tojásokat (pontosabban Lego Friends-et, illetve futóbiciklit). A szent málnabokromról a szemét is leveszi!
Ja, és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ki fog kelni a petrezselyem is, meg a spenót is, szóval végül is minden, csak kéne még ásni, mert teli a polc maggal, khm.

2012. április 3., kedd

Körmöspálcási krónika (Játékboltban)

Avagy azért itt sem minden fenékig tejfel.

(Kereskedő): - Segíthetek?
(Kalib): - Lego Friends-et keresek...
(Kereskedő) - Majd olyan jó két hét múlva.
(Kalib): - Szóval csak húsvét után...
(Kereskedő): - Hát majd megveszi a locsolópízbű!
(Kalib): - Ó, köszönöm. Lány.

2012. április 1., vasárnap

Egy tény és egy kérdés

Minden zárt ajtók mögött zajló tanácskozáson van legalább egy ember, akinek azonnal huzatot kap a dereka, amint ki akarják nyitni az ablakot.

A hónapos retek azért hónapos, mert vetéstől számított egy hónap alatt kész van, vagy mert vetés után egy hónappal kel ki? Én az előbbit hittem, de az utóbbi látszik bebizonyosodni.