2012. december 17., hétfő

Vajra átszámítva

A karácsonyi készülődés pillanatnyilag 65 dekán áll. Ha lekenem a stollent, 70 lesz, és még sehol sincs a bejgli.

Még gyorsan a karácsonyi üdvözlet előtt

Ezúton kérem meg minden kedves barátunkat, hogy többen már ne váljanak el. De tényleg!

2012. december 14., péntek

A kultúrák keveredésével kapcsolatban globalizált világunkban

És az mekkora volt már, amikor az arab szomszédasszonyunk hálát adott Allahnak, hogy sikerült beszerezni a vágyott játékot a fiának karácsonyra. Azért azt ő is érezte, hogy ez egy kicsit meredek, és magyarázatként hozzátette, hogy náluk a Mikulás jön karácsonykor. Hát így már tényleg sokkal jobb.

2012. december 12., szerda

A morgács és a menstruáció hatéves szinten

A mai ködös decemberi reggelen beavattam Borcsit (6) a női szervezet működésének a rejtelmeibe. Gondoltam, adós vagyok neki egy titokkal, miután nem voltam hajlandó elárulni, hogy mi az a morgács.

Szóval az úgy volt, hogy lassan már este tíz előtt nem tudjuk őket ágyba parancsolni, márpedig ez szerintem elég kemény egy 3 és egy 6 évesnél, akiknek reggel hétkor kelni kell. Kirohangálnak, pisilni kell, kakilni kell, mit néztek, mit csináltok - és már semmi sem használt, nem és nem aludtak el, hanem jöttek, jöttek mindig. Gondoltam, megoldásként beszaratom őket érintőlegesen, akkor hátha elcsitulnak. Közöltem velük, hogy ott ül a ház tetején a morgács, és csak én tudom kordában tartani, de már nem sokáig akarom. Ennyit mondtam, nem többet, titokzatos voltam nagyon, hát erre csönd lett. Kicsit elröhögcséltem magamban, hogy mit gondolhatnak, mi lehet az a morgács, mennyire lódult meg a fantáziájuk, kíváncsi voltam nagyon. Reggel jött is a folytatás, bizonyosságot akartak, megérdeklődték, hogy mi is az. Ákos szerint biztos valami szörnyeteg, de mondtam, hogy nem. Csak ott ül, de nem jó dolog, az tuti. És senkinek sem fogad szót, csak nekem, akkora király vagyok.
Aztán elküldtem (elkönyörögtem) Borcsit pisilni, és azzal jött ki, hogy az ovis barátnőjének már vérzett a puncija. Elmeséltem neki a húgyúti fertőzés mibenlétét, és véletlenül azt is mondtam, hogy az nagyon fáj, de aztán megnyugtatásul hozzátettem, hogy szerencsére van olyan puncivérzés is, ami nem fáj. Hát hurrá, vállveregetés, meg minden, ügyes vagyok nagyon, egyetlen mentségem, hogy még csak reggel fél nyolc volt, víz meg sehol, mert csőtörés van a mi utcánkban. Vagyis volt víz, ott hömpölygött a ház előtt, csak a csapból nem folyt pont. Na és akkor bánatomban elmeséltem, hogy időnként a méhünk ledobja a nyálkahártyáját, ami vérrel távozik, de ettől nem kell megijedni, mert betesz az ember a bugyijába egy betétet, vagy egy tampont dug a hüvelyébe, és ennyi, majd elmúlik. Kívánságára meg is mutattam neki egy tampont, majd tisztáztuk, hogy melyik lyukba kell tenni. Elöl pisil, hátul kakil, középen szül vagy menstruál, pont.
Mondjuk ezen a vérzés dolgon egy kicsit elkámpicsorodott, ő nem akar vérezni. Mondtam, igaza van, ki akar, de hát ez az élet rendje, és akkor jött a petefészkekből vándorló pete-mese, aminek valahol azért ki kell jönni, meg a duma, hogy örüljél inkább, mert ez azt jelenti, hogy készen áll a tested arra, hogy kisbabád legyen. Persze nem lesz, csak amikor már nagyon szeretnétek a férjeddel. És akkor itt lestoppoltam a sztorit, mert ura vagyok a tetteimnek, és azt gondolom, hogy a szex misztériumába még nem vezetem be a hatéves gyerekemet. Remélem, nem jut a téma a morgács sorsára, nem forrong a kis agyában a kérdés reggelig, mert arra még nincs okos, és korának megfelelő válaszom, hogy elmagyarázzam, hogy az akaráson kívül mit is kell még tenni azért a kisbabáért. Bár azt hiszem, még abban a korban van, hogy simán elhiszi, hogy csak akarnia kell. Végül is így neveljük.
Hát így ment ez nálunk.

2012. december 10., hétfő

A családi életünkkel kapcsolatban

Tök jól tudjuk hagyni egymást dolgozni a Pével, nekem a szemem se rebben, amikor vasárnap délután munkaügyben Pestre utazik, ő meg holnap délután* hazajön, hogy el tudjak menni egy sajttájra. Király.

(amúgy van családi életünk, meg minden, szombaton is voltunk négyesben a koripályán, ahol is Ákos öt perc után közölte, hogy neki elég volt, így inkább elmentem vele puccos sajtot venni, meg koncertre, amíg ők Borcsival koriztak, másnapra be is lázasodott a Borcsi, hát szuper.)

* mert egyébként szokás szerint este fél nyolc előtt nem szokott hazaérni.

2012. december 6., csütörtök

Winter is coming

Reméltem, hogy soha többé nem jönnek vissza azok az idők, amikor öngyújtóval a zsebemben járkálok, aztán mégis. Nem a dohányzásra szoktam vissza szerencsére, hanem befagyott a kocsin a zár, és az öngyújtóval melegítem fel a kulcsot, hogy el tudjam benne fordítani.
Mert ugyebár az én szervezetem az összes gombelemet leszippantja fél nap alatt, így természetesen nem működik a távirányító, bár nem tudom, hogy befagyott zárat ki lehet-e nyitni távirányítóval.

Na és most megyek, és felkészülök a télre. Téli gumi van, nyeles kefe hósöprésre van, gondolom ilyen jégoldó kell még meg fagyálló ablakmosó folyadék, vadmálna illatú, láttam a teszkó újságban. És kell még kesztyűs jégkaparó, meg egy gyalogsági ásó, biztos ami biztos. A visszapillantó tükrökre meg biztos horgolok* valami muffot, mert az állati kellemetlen, amikor lefagynak, és semmit se lehet bennük látni. Azt mivel lehet megoldani, hogy a hátsó ajtók ne fagyjanak be, és a gyerekek be tudjanak szállni reggel? Elég fontos lenne.

* hát ez nem valószínű

2012. december 4., kedd

Virgin mulled vine

Rákaptunk a Pével a forralt borra, minden este csinálok. De nem kell izgulni, nincs benne alkohol, mert mindig elszólít a kötelesség, miközben készítem, és csak olyan fél óra múlva jut eszembe újra, hogy jesszus, a bor meg forr. Méz viszont sajnos van benne, nem lesz ennek jó vége.

2012. december 1., szombat

További képtelen balesetek az adventi dekorral kapcsolatban

Lassan utána kéne nézni, hogy mit jelent az, amikor az embernek a kezén* sebesülnek meg az ujjai sorra. A következő történt. Nekiálltam megcsinálni az adventi koszorút, de mivel már rutinos vagyok, és tudom, hogy az fáj, vettem koszorúalapot, hogy ne az én ujjamat égesse szét a ragasztópisztoly, és szurkálja össze a fenyőtű, miközben megpróbálom a szalmaalapra felapplikálni a fenyőágakat. Ragasztópisztolyra mindazonáltal szükség volt a sima dekoráláshoz is, csak ez a kurva ház még akkor épült, amikor az ember maximum porszívót dugott a konnektorba, ezért szobánként van egy, na jó, kettő. És hát a ragasztópisztoly kábele, hát az nem egy porszívóé, már hosszúságilag. Szóval nem egészen ért el a szerkezet a jobb kezemig, ezért a ballal bénáztam, próbáltam rányomni a gyertyatalpra a forró ragasztót (mert miért is lenne elég hosszú a tüske, hogy ragasztás nélkül is stabilan álljon a gyertya?), de hát bal kézzel nem vagyok valami ügyes, ezért aztán először is százfokos cucc a gyertyatalp helyett rácsorgott a jobb kezem mutató és középső ujjára. Marhára fájt, meg égetett, ezért gondoltam, bekapom, nyállal hűtöm mintegy. De sajnos nem találtam el a számat, ami nem olyan nagy baj abból a szempontból, hogy így legalább nem a nyelvemet égettem szanaszét, hanem viszont a felső ajkamat. És amikor megpróbáltam leszedni róla a nagy nehezen kihűlt, konkrétan odakötött ragasztót, akkor sajnos vele jött egy réteg bőr is, ami viszont már baj, de majd lekenem alapozóval meg rúzzsal.

Úgyhogy pillanatnyilag a jobb kezemen két ujjam multisérült, a mutató ujjamon ugye ott tátong a seb, amit a kocsiajtó rácsapásakor szereztem, meg az ujjbegyen a friss égés, a középső ujjamon meg a múltkor behatolt a köröm alá valami kemény, és felsértette, plusz most megégett az ujjbegyem is.

Mondjuk annyira nem szomorkodom, mert amikor elkészült az adventi koszorú, kimentünk a körmöspálcási adventi vásárba, és megittunk fejenként nyolc deci forralt bort. A hatodik után már kitartóan ugráltam Tom White és zenekara koncertjére, gondolom, így Komár László halála után komoly piaci rés nyílt, konjunktúrájuk van, vagy mit tudom én.

A koszorú pedig a következőképpen néz ki (a lila szöszmöszt a boltban vettem, a tobozokat meg nyáron gyűjtöttük a soproni hegyekben). A mögötte lévő dekor karifa utánzatok ötletét meg innen szedtem.

Mondjuk így most úgy néz ki, hogy nem érte meg, de ha szépen bevilágítottam volna, és nem csak úgy előkapom a telefonomat a farzsebemből és rákattintok egyet, biztos jobban nézne ki. Szerintem szíp, a véremet adtam érte (a számon a seb meg még mindig nedvedzik kicsit, úgy tudom, a szegfűszeg fertőtlenít, azért iszom most is forralt bort rá.

*A lábujjak ugye már megvoltak Sopronban, az a gyökértelenség.