2017. április 27., csütörtök

OMG

- Bárcsak én is ilyen vékony lennék - mutat a fitness-ben az egyik lány a Borcsira.
- Igen, mondom, de ő azért ilyen vékony, mert még gyerek.
- Tényleg? Ja, igen - bök a Borcsi kezében lévő, negyedikes fogalmazás munkafüzetre.

Jézusom!

2017. április 6., csütörtök

Azért ez jellemző rám

Most, hogy szabadságon vagyok, és délután nem a gépet püföltem, hanem próbáltam mást csinálni, egyszer csak eszembe jutott, hogy nahát, hol lehet a Borcsi?
A Borcsi nagyrészt önjáró. Egyedül megy iskolába, zeneiskolába, mediballra, a gyülekezeti házba és a Nagyihoz, a papírboltba (törzsvevő), meg a közel lakó barátnőihez. Rend szerint, amikor elindul a délutáni programjára, én elmélyülten dolgozom, most mit csináljak, ilyenkor vagyok hatékony. És tökre nem érdekel, hogy bepakolta-e a szolfézs ellenőrzőjét, majd ott kiderül, ha nem, és akkor legközelebb jobban odafigyel. Tíz éves, az ő dolga.

Ma is szépen elment szolfézsra, aztán másfél óra múlva, mivel ma délután már nem munkára gondoltam, elkezdtem gondolkozni, hogy nem kéne-e már itthon lennie? De.
Próbáltam hívni telefonon, nem vette föl. Ráírtam Viberen, viccesen, hogy ne ijesszem halálra, persze én akkor már azt vizionáltam, hogy elrabolták, de elsőnek elvették a telefonját, azért nem veszi fel, és még jó, ha csak retteg, és nem vérbe fagyva fekszik az árokparton, vagy ilyesmi. Egyébként a szolfézsnak helyet adó objektum kettő perc sétára van az otthonunktól, itt a belvárosban, szóval mennyire lehet reális a dolog, az mindegy.

Akkor eszembe jutott, hogy biztos csatlakozott a fiúkhoz a kicsik épületében, és játszik, úgyhogy felhívtam a Pét, hogy nincs-e vele Borcsi. Nincs. De mondta a Pé, hogy mintha hablatyolt volna valami olyat, hogy ma becsatlakozik a konfisokhoz (konfirmációs előkészítő óra), mert érdekli a téma. Felhívtam Orsit, a lelkészt, mondta, hogy tök jó, hogy még élek, és nem kaptam infarktust az izgalomtól, de hát sajni a gyerek nála sincs. Akkor felhívtam a közelben lakó barátnőjét, aki mondta, hogy szolfézs után Borcsi a másik barátnővel indult el, akinek ez után szintén felhívtam az anyját. Ő meg közölte, hogy nincs otthon a gyerek, mert ilyenkor a szolfézsról egyenesen edzésre megy.

És akkor ebben a perben eszembe jutott, hogy jé, a Borcsi is.

Szóval ennyi bajjal jár, ha az ember kiszáll a mókuskerékből, felemeli a fejét, és rácsodálkozik az őt körülvevő világra. Hát abból semmi jó nem sül ki.
(A végén, mint egy fordított Répamese, felhívtam a történet összes szereplőjét, hogy ne aggódjanak meglett a gyerek, mármint izé, el se volt tűnve, csak egy kicsit szétszórt vagyok mostanában.)

Szabadságon vagyok

És tisztára úgy érzem magam, mint a Mézengúzban a Barry apja, akinek még este, otthon is járt a keze, mintha a mézet kavargatná, mert nem tudott leállni.

Mondjuk lehet, hogy nem a betűket püfölném, ha ki lehetne menni anélkül, hogy elfújna a szél a picsába, viszlát Kansas, viszlát Körmöspálcás!

2017. április 1., szombat

Ákos, a jól értesült kisgyerek (avagy nagy esemény minálunk)

Ákos: - Miért ebédel a Borcsi a Nagyinál?
Kalib: - Mert Aurél (a kutya) valószínűleg apuka lesz, és most lesz a nász.
Ákos: - Hú, tényleg? Akkor én is elmegyek a Nagyihoz! Apa! Kísérj el légyszi a Nagyihoz!
Pé: - Nagyihoz? Minek?
Ákos: - Hát, mert most lesz mindjárt Aurél násza.
Pé: - Micsoda?
Ákos: - Nász. Szex.
Kalib: - Nahát, kisfiam, hogy te milyen tájékozott vagy!
Ákos: - Igen, és azt tudtad, hogy ha megijesztik őket, akkor összeragadnak?

(Ákos jelenleg hét és fél éves, és úgy látszik, elég nyíltak vagyunk így elméleti kérdésekben :D )