2013. december 30., hétfő

Az Isteni Rectodelttel kapcsolatban

Ákos koma egyébként az éjjel szerencsésen túlesett egy kruppos rohamon. Úgy értem, azért szerencsésen, mert végül nem fulladt meg. Szerencsére ott aludt közöttünk, szerencsére volt még egy Rectodelt kúp, szerencsére időben szólt, hogy gáz van, úgyhogy még a szája se kékült el, már meg is oldódott a helyzet.
Mivel nehéz éjszakája volt szegénynek, reggel sokáig aludt, úgyhogy nem értünk el a gyerekdokihoz. Szerencsére volt itthon tartalékban egy Rectodelt recept, gondoltam, tudom én, mit kell csinálni: párologtass kamillát és tartsd kéznél a Rectodeltet. Ennyit tehet az ember A Nagy Kruppok idején. Próbálkoztam az egyik gyógyszertárban, a nő a fejét rázta, hát ez hiánycikk. Vissza kell menni a gyerekorvoshoz felíratni valami mást. Hú, mondom, ez érdekes, vajon nem adná-e ki az alternatív szert, ha már egyszer receptünk van róla, hogy ilyentájt mi a kruppal töltjük az éjszakáinkat. Nem.
Tovább mentem a másik gyógyszertárba (Ákost a hátamon cipeltem, ugyanis miután elhagytuk a játékbolt kirakatát, közölte, hogy neki annyira elfáradt a lába, hogy már görcsöl is, még meg is fogta a térdét és meg is tekergette párszor, mint a vénséges vén, rugalmasságukat vesztett bácsikák, szóval nagyhalál, a krupp neki semmi, de a gyaloglás, hát az irtógáz.). Gyógyszertár 2.-ben közölték, hogy Rectodelt csak rendelésre van. Nocsak. És mikorra? Hát, azt mondja, holnapra. És én hogy menjek neki az éjszakának egy kruppos gyerekkel gyógyszer nélkül? Jön a főnök úr, udvariasan köszön, majd elővezeti nekem, hogy a Rectodelt az drága, 6-7 ezer forint a 4 db. Mondom, tudom, mivel krupos a gyerek. Viszont mekkora szerencse, hogy nyilván ez egy ilyen egyedi probléma, az egész városban csak az én gyerekem kruppos, vagy hogy szokták ezt megoldani mások? Hogy nincs Rectodelt a városban, csak rendelésre? Majd holnap. Addig meg mi van?
Nos, válaszolja a főnök úr, valóban csak 3-4 havonta adnak el egy-egy dobozzal a Rectodeltből, ugyanis mindenkinek a magisztrális szert szokták felírni, ami 280 Ft. Megrendeljék a Rectodeltet nekem? Hát meg.
Na de ezzel az én problémám nem oldódott meg, ugyanis a magisztrális szert ők sem adják ki recept nélkül, jelen pillanatban ugyanúgy itt állok kruppgyógyszer nélkül, a megrendelőívet nem tudom feldugni a gyerek seggébe, ha fullad. Úgyhogy az lett, hogy elővezettem sógoromnak, a dokinak (bár most jut eszembe, a sógornőm is doki, duplán be vagyunk biztosítva, hej!) a szituációt, aki felhívta barátját, a gyerekgyógyászt, aki lediktálta a magisztrális szer receptjét, és elárulta a titkos beszerzési helyet,a hol van kikeverve, és nem kell rá holnapig várni: Kígyó Patika. És aznap a harmadik gyógyszertárban valóban sikerült is hozzájutnom a szerhez, ami, ahogy a gyerekszobából kiszűrődő hangokból hallom, ma este is meg fogja menteni a gyerekem életét, hát szuper. Mennyire cuki már, hogy sógorom, a doki karácsonyra egy 1923-as kiadású "Orvos a családban"-t kapott tőlünk szépen újraköttetve.
Ja, és mivel a Rectodeltet ugye nem tudják eladni, előre bekérték az árát, úgyhogy hiába van már gyógyszerem, 280-ért 6 db, holnap lesz újabb 4 db 6500-ért is. Most ezt nem szarrágásból mondom, meg ha egy szülő a gyerek gyógyszerének az árán nyafog, mindig megkérdezem tőle lélekben, hogy na és a kábeltévére mennyit költ havonta, csak most nekem tényleg kissé ambivalens érzelmeim vannak a gyógyszeriparral, meg a csúcskategóriás kruppgyógyszerükkel kapcsolatban.

Szerénység

Ákos a Wall-e-t nézi. Egyszer csak rábök egy bolygóra: - Szaturnusz.

Kalib: - Ákos, honnan tudod, hogy az a Szaturnusz?
Ákos: - Mert van gyűrűje.
Kalib: - Te egy nagyon okos kisfiú vagy. Tudós Ákos!
Ákos: - Á, nem. Sima Ákos. Csak tudom.

2013. december 22., vasárnap

Még van hová fejlődni

Nézem a négy és fél éves Ákost, amint a kanapén fetreng, popsija az égnek mered, térdei a füle mellett, merengek. Vajon mi lehet a fejében?
Kalib: - Ákos, téged már komolyan lehet venni?
Ákos: - Igen... engem komolyan meg lehet venni!

Ö, sejtettem.

2013. december 21., szombat

A bejglimmel kapcsolatban

Kalib:
most meg kezdődik a bejgli sütés meg a takarítás
és ez még csak a teszt bejgli
mert új a recept
élesben majd hétfőn

Más:
te még tesztbejglit is készítesz?
vicces
(...)

Kalib
(...)
a tesztbejgli egyébként praktikus dolog
a múlt héten a Petőfi szomszédék a kezembe nyomtak egy tepsi lasagnét
szombaton, ebédre
hú, mondom, soha jobbkor, köszi
de ugye a tepsijüket nem stoppolhatom a végtelenségig így karácsonykor
üresen meg milyen tré má visszaadni
úgyhogy rajtuk teszteljük a bejglit
gondolom, kardamomos-diósat nem nagyon szoktak enni


Más:
jófej vagy

Kalib:
ami azt illeti, ebbena városban nincs is kardamom :(
a Pé hozta a culinarisból

---

Pár óra múlva

Más:
és hogy sikerült a bejgli?

Kalib:
még fől a bele

Más:
deszééépen írtad

Kalib:
kezdek kicsit besokallni a szimultán sütés-takarítástól
kurvanagy ez a ház
ilyenkor

Más:
elhiszem

Kalib:
a máktöltelék már faszán összeállt
minden van benne
http://divany.hu/alapkonyha/2012/12/19/karacsonyra_bejgli_de_jo_legyen_am/

Más:
én nem fogok sütni
jó munkát
jó készülődést
pussz
cuba libre

Kalib:
egészségedre

Más:
már ilyen vagyok :D

Kalib:
na most már akkor én is felbontok egy üveg bort
éppen a mogyorós-aszalt sárgabarackos csillagokat milkázom össze
szar meló
de ezt is el kell végezni valakinek

Más:
én szívesen csinálnám...

Kalib:
élvezem
(...)
te miért nem sütsz?

Más:
mert nem jó a sütőm
és egy gázszerelő sem tudta bevállalni ünnepek előtt

Kalib:
hát az szar :(
és akkor hogy oldod meg?

Más:
sütés nélküli sütikkel

Kalib:
télleg? az király
trüfligolyók?
(...)

a bejglim meg, baszki
hát az úgy néz ki, mint aki most jött meg a Don-kanyarból

Más:
:D
mi baj a bejglivel?
kirepedt?

Kalib:
hát az, hogy kirepedt, az nem kifejezés
egyrészt összenőttek
egy domborzati térképre hajaz leginkább
3D-ben
ott van benne a Mariana-árok, meg a Grand kanyon is
a töltelék meg Etnaként csordogál kifelé, jelenleg még fortyog is

Más:
a comcédnak jó lesz
vagy a lasagne finom volt?
ciki ezt odaadni?
annyira gáz?

Kalib:
igen, annyira gáz
télleg nagyon hányadékul néz ki
de majd leszórom porcukorral

Más:
az megmenti?

Kalib:
nem
beadom, oszt elszaladok
vagy azt állítom, hogy ellopták a tepsijüket
betörtek hozzánk, és elvitték

Más:
jó vicc

Kalib:
vaaaaaagy
azt mondom, hogy kitettem hűlni, és megcsipkedték a kacsák

Más:
vagy a lovak

Kalib:
csak akkor azt is be kell hazudnom, hogy tegnap óta lettek kacsáink
vagy lovaink
vagy bármilyen állat
szerzek egy imaginárius hörcsögöt
aki akkor fog kimúlni, amikor a gyerekek hazaérnek
tőlük...

2013. december 17., kedd

De miért pont én?

Amikor a családom heti 56 darab zokniját teregetem, majd gyűjtöm be, na akkor mindig felerősödik bennem érzés, hogy félmunkát végeztek a feministák.

2013. december 16., hétfő

Ilyen is csak velünk történhet meg

Jelenleg egyetlen akadály áll a mézeskalács szaggatásunk útjába: a délelőtt begyúrt tészta a teraszon pihentetés alatt belefagyott a tálba. Na jó, csak belekövült, de a lényeget tekintve ez azt hiszem, nem nagy különbség.

Munka hadának

Nem elég, hogy a körmöspálcási távhő rendszerhasználati díjának elszámolásával* kell foglalkoznom, de még a tápkábel is állandóan kicsúszik a gépemből. Így nem lehet dolgozni!

* igen, pontosan olyan érdekes, mint amilyennek első ránézésre látszik

2013. december 15., vasárnap

Advent, zenével

Szóval voltunk már megint koncerten Borcsival. A körmöspálcási zeneiskola (művész)tanárainak a szokásos adventi hangversenye volt, amire nem nagyon gondoltam volna, hogy el kéne menni, főleg azért, mert az egész adventi koncertsorozat itt ingyenes, és csak ez az egy esemény belépős, ami milyen már, de aztán mégis kedvem szottyant, Borcsi meg lelkesen bólogatott, hogy hogyne, jön velem. Le a kalappal, annyira jól bírta a kis incifinci gyerekem, végig, két órán át. Jó, slágerek voltak főleg, mert azért bármilyen kulturált népek vagyunk mi, körmöspálcásiak, Penderecki számokkal nem lehet megtölteni nézőkkel a színháztermet, hiába a lengyel-magyar barátság, Úgyhogy a szokásos Bach, Vivaldi, Beethowen, meg ilyesmi ment, de jó volt. Főleg mert viszonylag sok volt a gyerek, hadd szokják, hadd szeressék meg, biztosra mentek. Nem baj az. De azért volt néhány csemege is.
Hát én nem akarok itt műértő szerepben tetszelegni, mert azon még én is elröhögném magam, de nekem úgy tűnt, hogy pár kivételtől eltekintve remek előadásokat láthattunk. Az egész olyan ünnepi volt, minőségi, megtervezett, kitalált és profi módon kivitelezett. Voltak benne felemelő pillanatok, meg viccesek, meg vagányak is. A zeneiskola igazgatónője konferált, de olyan profin, hogy tátva maradt a szám. Szabadon beszélve olyan nagyívű gondolatot vezetett le a köszöntőjében, olyan szépen artikulálva, hogy csak pislogtam. Egyébként rajta, és a többi fellépőn is látszott, hogy itt követelmény az igényes megjelenés. Jó, utoljára szerintem 18 éve jártam körmöspálcási komolyzenei eseményen, akkoriban a csellós csajok a nadrágba bújtatott lábuk közé kapták a hangszerüket, úgy húzták. Most viszont már nagy, nehéz, hosszú fekete selyemszoknyában léptek a színpadra, és nem az igyekezet látszott a külsejükön, hanem az, hogy nem csak zeneileg, de vizuálisan is oké, amit csinálnak. Szépek, stílusosak voltak. Remek este volt.
Ettől pedig én elkezdtem látni a szép jövőt, mármint hogy Borcsival mi milyen frankón el tudunk majd menni kettesben mindenféle koncertekre. Alig vártam, hogy akkora legyen már, hogy alkalmas legyen az Alma együttesénél élvezhetőbb zene befogadására, és ez már igazából a második alkalom volt, amikor várakozáson felül teljesített.
Alighanem öregszem, vagy mi, de én már nem annyira sajnálom a kihagyott Morcheeba meg Rutkai Bori koncerteket (na jó, utóbbira nyilván fogunk menni), mert jól van ez így. Sőt, ha úgy vesszük, az a klasszik "zenei élmény", amikor az ember kicsi szíve beleremeg a muzsikába, hát az nekem némileg fokozottabb mostanában, mint amikor üvöltő, dohányzó emberek között álltam, pedig nekem azért sok minden megvolt, hogy mást ne mondjak, 11 év Sziget, ugye értitek?


2013. december 13., péntek

Játszanak

Ákos: - Nahát Szifonka, ma van a születésnapod!
Borcsi: - Igen. Úgyhogy ne is hívj engem többé Szifonkának. Szifon vagyok, a nagylány!

Nem jól van ez így

Az, hogy mekkora biznisz az elkeseredettségirodalom, arról sokat tudna mesélni a Csernus, az Oravecz Nóra, de főként a Müller Péter. Az már csak egy kicsit tud felidegesíteni, hogy ezeknek mindig karácsony előtt jelenik meg könyvük, véletlenül sem mondjuk március tizenkettedikén*, de nyilván csak azért, hogy visszarántsák a karácsonyi öngyilkosokat, és nem pedig azért, mert ilyenkor boldog-boldogtalan megvásárol minden szart.
Hanem viszont hogy a selfie-ket trendi cuccnak állítják be mostanság, holott csak arról van szó, hogy az atomjaira szakadt társadalomban gyakorlatilag nincs körülöttünk egy élő ember, aki ránk tudná tartani a kameráját/telefonját, na az már tényleg rohadtul szánalmas.

* adózzunk Eta zsenialitásának.

2013. december 11., szerda

Fontos az alapos felkészülés

Most, hogy bevágtam két csirkés szendvicset, elég erősnek érzem magam, hogy ilyeneken éljek - gondolta Kalib, és becsukta az új paleolit szakácskönyvét.

2013. december 4., szerda

Némi pofátlansággal fűszerezve

Pé: - Már megint megittad az italomat!
Kalib: - Azt hittem, nekem csináltad!
Pé: - Miután megittad az italomat, azt hitted, hogy neked csináltam még egyet?
Kalib: - Hát...? Akkor hozzál nekem egy pohár vizet... Ahelyett, amit már megittam... kétszer.

2013. december 2., hétfő

Megint a konyhai robotgépről

Az imént megdaráltam 25 deka Segafredo kávét az új konyhai robotgépem segítségével. Amikor odatekertem és zúzott... Forest Gump érezhette így magát, mikor alátették a fűnyírós traktort.

Egyébként amióta megvan a robotgép, kb. minden főzéskor használom, és nem túlzok. Na jó, sajtos tésztához nem.

2013. december 1., vasárnap

Kreatív anyu karácsonyra készül

Kreatív anyu korán reggel meglegelteti a gyerekeit az előző este kreatívan elkészített adventi kalendáriumból, besöpri az elismeréseket, majd kisasztalhoz ülteti őket, hogy kreatívan kifessék üvegfestékkel a zsákmányt. Csak előbb ötletesen, tűvel kiszurkálja a kissé beszáradt csücsköket, használhatóvá teszi őket mintegy.
Kreatív anyu kreatívan kitalálja, hogy mi legyen az ebéd, felteszi főni, majd kézen fogja a vonatkozó gyereket, és elhalad a templomba*. Majd kreatívan lepasszolja a gyerekét a nagyanyjának, és még annál is sokkal kreatívabban, az utolsó szál ragasztórúd felhasználásával összeállítja az adventi koszorút a már korábban kreatívan beszerzett és megfestett alkatrészekből, hogyaszongya, aranytoboz, aranymogyoró, lila pöszmösz helyett marabutoll, mert a pöszmösz eltűnt és nem találtam, bár a kettő szerintem ugyanaz.
Aztán kreatívan nekiálltam sütit sütni, mert különben engem kirúgnak itthonról  milyen már az advent vasárnap süti nélkül.
Délután pedig kreatívan elkészítettem a gyerekek óvó-és tanítónőjének a karácsonyi képeslapot, puccos lett, mint állat, holnap fotózom kreatívan.
Én nem tom, anyám sose csinált se adventi kalendáriumot, se adventi koszorút. Alighanem ez arra vezethető vissza, hogy nem volt konyhai robotgépe, se automata mosógépe, ellenben voltak állatok**, amiket el kellett látni. Internet sem volt ugyanakkor, amivel viszont egy csomó időt máris megtakarított, úgyhogy mégiscsak a divatra meg az általános jólétre vezetem én ezt a nagy kreatívkodást vissza. Mindazonáltal van egy olyan érzésem, hogy az elkövetkező pár napban több száz adventi koszorút és kalendáriumot lesz szerencsém megcsodálni a facebook-on (bár hozzátenném, Borcsi nagyon hűségesen mindegyikre megállapítja, hogy "ez egyáltalán nem olyan karácsonyos, te sokkal jobban kifundáltad a miénket".
Mondanom sem kell, idén mindenki kreatív ajándékot kap, kivéve a Pé, aki nagyon rendesen mindig megveszi magának amit kér, szóval biztos, hogy örülni fog neki a végén.

* Tanévenként három alkalmat kell abszolválni mindenkinek a "saját gyülekezetében", ami nekünk természetesen nincs, vagyis végül úgy döntöttem, hogy mindenkinek az a gyülekezete, ahol megkeresztelték, és ezzel szerintem nem állok távol a valóságtól. Minden esetre nem ágálunk ellene, Borcsinak mindegy, Morgács, tündérek, Jézus, ő hisz lelkesen. Én meg vállaltam, a felvételin ugyanis egyeztettük, hogy mivel jár egyházi iskolába járatni a gyereket; hát ha ezzel, hát ezzel. Egyébként engem érdekel a vallás téma, én az elméletet azt vágom, meg saját elképzelésem is van a dologról, csak a hitem, hát arra nem mondanám, hogy van sziklaszilárd.

** Akkoriban vidéken természetes volt, hogy mindenkinek van állata, most viszont már ez nem fog visszajönni soha többet, mert az túl nagy munka, meg büdös és akinek állata van, az nem megy nyaralni családostul, mert a kiskutyát még megeteti a szomszéd, de a kecskét már nem biztos, hogy minden reggel megfeji, úgyhogy szerintem kár a gőzért az államtól, majd meglátják, de nem károgok.