Szóval voltunk már megint koncerten Borcsival. A körmöspálcási zeneiskola (művész)tanárainak a szokásos adventi hangversenye volt, amire nem nagyon gondoltam volna, hogy el kéne menni, főleg azért, mert az egész adventi koncertsorozat itt ingyenes, és csak ez az egy esemény belépős, ami milyen már, de aztán mégis kedvem szottyant, Borcsi meg lelkesen bólogatott, hogy hogyne, jön velem. Le a kalappal, annyira jól bírta a kis incifinci gyerekem, végig, két órán át. Jó, slágerek voltak főleg, mert azért bármilyen kulturált népek vagyunk mi, körmöspálcásiak, Penderecki számokkal nem lehet megtölteni nézőkkel a színháztermet, hiába a lengyel-magyar barátság, Úgyhogy a szokásos Bach, Vivaldi, Beethowen, meg ilyesmi ment, de jó volt. Főleg mert viszonylag sok volt a gyerek, hadd szokják, hadd szeressék meg, biztosra mentek. Nem baj az. De azért volt néhány csemege is.
Hát én nem akarok itt műértő szerepben tetszelegni, mert azon még én is elröhögném magam, de nekem úgy tűnt, hogy pár kivételtől eltekintve remek előadásokat láthattunk. Az egész olyan ünnepi volt, minőségi, megtervezett, kitalált és profi módon kivitelezett. Voltak benne felemelő pillanatok, meg viccesek, meg vagányak is. A zeneiskola igazgatónője konferált, de olyan profin, hogy tátva maradt a szám. Szabadon beszélve olyan nagyívű gondolatot vezetett le a köszöntőjében, olyan szépen artikulálva, hogy csak pislogtam. Egyébként rajta, és a többi fellépőn is látszott, hogy itt követelmény az igényes megjelenés. Jó, utoljára szerintem 18 éve jártam körmöspálcási komolyzenei eseményen, akkoriban a csellós csajok a nadrágba bújtatott lábuk közé kapták a hangszerüket, úgy húzták. Most viszont már nagy, nehéz, hosszú fekete selyemszoknyában léptek a színpadra, és nem az igyekezet látszott a külsejükön, hanem az, hogy nem csak zeneileg, de vizuálisan is oké, amit csinálnak. Szépek, stílusosak voltak. Remek este volt.
Ettől pedig én elkezdtem látni a szép jövőt, mármint hogy Borcsival mi milyen frankón el tudunk majd menni kettesben mindenféle koncertekre. Alig vártam, hogy akkora legyen már, hogy alkalmas legyen az Alma együttesénél élvezhetőbb zene befogadására, és ez már igazából a második alkalom volt, amikor várakozáson felül teljesített.
Alighanem öregszem, vagy mi, de én már nem annyira sajnálom a kihagyott Morcheeba meg Rutkai Bori koncerteket (na jó, utóbbira nyilván fogunk menni), mert jól van ez így. Sőt, ha úgy vesszük, az a klasszik "zenei élmény", amikor az ember kicsi szíve beleremeg a muzsikába, hát az nekem némileg fokozottabb mostanában, mint amikor üvöltő, dohányzó emberek között álltam, pedig nekem azért sok minden megvolt, hogy mást ne mondjak, 11 év Sziget, ugye értitek?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése