2014. december 26., péntek

Játsszunk!

Az egyik karácsonyi ajándékba kapott társassal játszunk hármasban. Ők ímmel-ámmal követik a szabályokat, húznak, dobnak, válaszolgatnak, de valahogy hiányzik a lelkesedés.
Egyszer csak Ákos felkiált: tudom már Borcsi, játsszunk! - majd hatalmas hurrával elvonulnak free-style szerepjátékot játszani, aminek egyetlen kelléke egy kiszuperált ugrálókötél.
A nappaliban pedig ott szomorkodik a sok szép, új és puccos játék.
Mindig mondtam, hogy a legjobb játék a tesó.

Már megint tök viccesek :D

Szóval észrevette Borcsi, hogy az ablakba kiállított Mikulást valaki megdézsmálta. Ákos rögtön rákontrázott: ő tudja, ki volt, alighanem egy egér. A biztonság kedvéért azért megkérdeztem, hogy nem ő volt-e véletlen, de természetesen nem. Ebben a hitben egyáltalán nem zavarta őket az sem, hogy a csokimajszolás után "az egér" akkurátusan visszacsomagolta a maradékot és lezárta a celofánt. Majd Ákosnak eszébe jutott a megoldás, hozta a konyhai eszközeimet, hogy csapdát állítson az egérnek. És akkor elkapjuk, és lesz egy házi egerünk. Egy házi macskánk és egy házi egerünk, így együtt, ofkorsz.
Aztán Borcsinak is jött az isteni szikra: a csokimiki egyszerűen megolvadt, behorpadt a feje és belecsorgott a testébe. Elő is kapták gyorsan a maradékot, hogy akkor ők most olvasztott csokit esznek szívószállal.
A megoldást hatalmas ováció övezte részükről, és egy cseppet sem zavarta őket, hogy nem volt meg a mikulás olvadt feje. Mert a teste meg igen, és azt így be lehetett tömni :D

2014. december 17., szerda

Képtelen balesetek minálunk 574638. rész

Szóval a múlt héten készítettem ugye kókuszlikőrt, és gondoltam, most már pont itt az ideje megkóstolni. Csak az van, hogy a kókuszzsír beleállt az üveg nyakába, mintegy természetes dugót képezve, és pillanatnyilag nem is tudom, hogy mivel törhetném át.


Lehet, hogy beteszem a mikróba, vagy nem tudom.

2014. december 12., péntek

Az előző poszt folyományaként

pedig állok a drogteszt elé, aminek az újságírókat vetik alá, bár konkrétan érdekelne az újságíró definíciója, például én is annak számítok-e holott köztudottan bértollnok vagyok.
Voltam. A múlt héten felmondtam a picsába. Jelenleg állástalan bértollnok vagyok, jelentős potenciállal.

Egyébként amikor ideköltöztünk Körmöspálcásra, és éppen a gyesről való visszatérést fontolgattam, az volt a tervem, hogy mekkora poén lesz már, ha bértollnokként hirdetem a szolgálataimat. Vagyis bárkinek, bármit megírok magas minőségben. Politika, reklám, bulvár, akármi. Az idő bosszúja, hogy ehhez az ötlethez ma már nem lehet visszatérni, mert ez a dolgok jelenlegi állása szerint egyáltalán nem poénos, sőt kimondottan sírni támad miatta kedve mindenkinek. Tekintve, hogy a 15 indexes, cinkes és 444-es újságírón kívül gyakorlatilag mindenki bértollnok már. Vidéken meg pláne.

Na ezt csináljátok utánam!

Az én kisfiam, Ákos (5) az olyan, hogy tegnap, amikor hazaértünk, és éppen csak sikeresen letettük a csizmát meg a kabátot, már jött is, és a kezembe nyomott egy pohár bort :D :D :D.

Egy pillanatra eltöprengtem, hogy basszus, ekkora alkesz lennék, hogy a gyerekem pavlovilag adja a kezembe a talpas poharat? De aztán rájöttem*, hogy csak arról van szó, hogy ilyen dobozos bort** vettem, amilyenben a natúr gyümölcsleveket is árulják, és azon ilyen helyre kis csap van, és Ákos imád csapolni.

* vagyis egészen pontosan remélem. Nagyon remélem.
** forralt bornak vettem

2014. december 9., kedd

Szerintem nem

Nos, miután összekészítettem a mikuláscsomagot 54 kisgyereknek, leszállítottam az óvodába-iskolába (+pedagógusok, ofkorsz); megcsináltam és rendeltetési helyre csempésztem az én és a tesóm gyerekeinek a mikuláscsomagját, méltó módon megünnepeltük szűk-, majd bő családi, emellett iskolai körben is Borcsi névnapját, és az óvodai Mikulás buliba is vittem süteményt - nos mindezek után szilárd meggyőződésemmé vált, hogy egyáltalán nem jobb adni, mint kapni.

2014. december 5., péntek

Az SzMK anyukák sorsával kapcsolatban

A mai napon teljes mélységében átérzem a Mikulás felelősségét, stresszes meló az övé. Most képzeljétek el, hogy véletlen kimarad egy gyerek, nem kap csomagot, úristen, úristen. A mai napon 56 kisgyereknek én vagyok a Mikulás, csak nehogy valami gikszer csússzon be.

2014. december 1., hétfő

Sopron nem egy város. Sopron egy életérzés

Hát tulajdonképpen én tudom, hogy Magyarországon sok szép hely van, és egy csomót még nem is láttunk ezek közül, de most mit tegyünk, ha nekünk akkor is Sopronba KELL mennünk? Mert annál szebb és jobb és izgalmasabb úgy sincs.
Időnként, amikor soproni képeket nézegetek, rám tör az érzés, hogy meghalok, ha nem lakhatok Sopronban, csak mivel ilyen letapadt izé vagyok, rögtön eszembe jut az is, hogy hohó, valójában abba pusztultam majdnem bele, hogy ott laktunk. De hát az más volt. Akkor még két pelenkás gyerekünk volt. Most meg már nagyok. Hm.