Kalib: - Képzeld, Borcsi, milyen nagyszerű dolog történik! Petra* néni férjének a templomában lesz egy igazi thüringiai típusú orgona. Olyan, mint amin Bach is komponált. Csodálatos barokk zenei koncertek lesznek a templomban. Ami azt illeti, csütörtökön is lesz egy orgonakoncert, elmegyünk?
Borcsi: - Hurrá! És majd táncolunk!
2014. április 29., kedd
2014. április 28., hétfő
Tudtam, hogy egyszer még zavar támad ezekből a bibliai hasonlatokból
Ákos: - Te vagy a világ legparadicsomosabb anyája!
2014. április 23., szerda
Indulunk ebédelni
Pé: (feláll a gépe mellől) - Meddig várjak még rád?
Kalib: (még dolgozik) - Fess ki!
Pé: - Filctollal? Rajzolok neked egy hitlerbajuszt.
Kalib: (még dolgozik) - Fess ki!
Pé: - Filctollal? Rajzolok neked egy hitlerbajuszt.
2014. április 19., szombat
Ez meg a kalács
Mert miután kitanultam videó tutorialból a hatos fonást, és meg is sütöttem vele a cuccot, anyósom közölte, hogy ő bizony nem szereti az édes kalácsot.
Hát akkor kap sósat:
Hát akkor kap sósat:
2014. április 18., péntek
Növények bent és kint
Egyébként én tényleg nagyon sajnálok mindenkit, aki nem vigyáz az alakjára, és kénytelen sült krumplit enni a rántott húshoz, mert mi szerencsére nem:
Hanem sült spárga salátát, hmmm.
És még tavaly véletlenül kint hagytam éjszakára a begyűjtött magokat, és alighanem szétfújhatta a szél, mert nálunk idén a járdarepedésekben is metélőpetrezselyem nő, bizony. De az nem baj.
2014. április 17., csütörtök
Étkezés, csak most igen
Asszem a tavaszi szünet legnagyobb kihívása az állandó konyhaszolgálat lesz. Irigylem a nyulat, baszki, egy szál répán fel tudja nevelni a kölykét.
(igazságtalan vagyok, Ákos cukin segített zöldséget pucolni a krémleveshez, és túrógombócban is nagy király már, habot ver, masszát kever, mogyorót darál, gömbölyít ügyesen, habár időnként különutas felfogással, Borcsi meg itthon sincs.)
(igazságtalan vagyok, Ákos cukin segített zöldséget pucolni a krémleveshez, és túrógombócban is nagy király már, habot ver, masszát kever, mogyorót darál, gömbölyít ügyesen, habár időnként különutas felfogással, Borcsi meg itthon sincs.)
2014. április 15., kedd
2014. április 13., vasárnap
További vidám hétvégi elfoglaltságok
Háttulajdonképpen már megint marhajó volt a hétvége, alighanem ez a nyárral függhet össze, vagy tavasszal, vagy mindegy, a jó idővel. Mert amúgy a múlt hétvége is tök vidám volt, de főleg felszabadító, mert vége lett a kampányidőszaknak, huh. De most nem arról értekezünk, hanem az aktuális hétvégéről.
Ami úgy volt, hogy szombat reggel aranyosan elhelyeztük a gyerekeket anyukámnál, akinek így segíthettek aranygaluskát sütni, abban profik, Ákos már másfél évesen tudott. Mi meg elmentünk a Pével Pestre shopizni. Na most a Pé, számos jó tulajdonsága mellett rendelkezik azzal ritka, és különösen és irigylésre méltó készséggel, hogy szeret vásárolni. Meg tud is. Ügyesen, támogatón, nekem ugyanis az ilyesmivel fél óra alatt teliszalad a csukám, én megyek haza, szevasztok. Ő viszont tudja, hogy melyik boltokban szoktam sikerrel járni, tudja, hogy azok melyik plazában hol helyezkednek el, mosolyog a választásomon (ha nem, akkor baj van), véleményezi felvéve, hoz méretet, viszi a csomagokat és fizet. Valamint türelmes, békén hagy, ha kell, és ott van, ha kell. Szóval vele aztán tényleg öröm a shopizás. Nem tűnik el, nem vág pofákat, nem nézi az óráját.
Erre a shopizásra egyébként most már tényleg nagy szükségem volt, ugyanis ez a 9 és fél kiló, ami lement így két-három hónap alatt, ez azzal járt, hogy marhára nem maradt ruhám, ami a.) méretben megfelelő, b.) nem tíz évvel ezelőtti divat szerint készült.
Úgyhogy kellett vásárolni. Kaptam gyikos cipőt* (vö. ne ríjá, kapsz gyikos pólót), ami Lacoste, a talpa meg chevron mintás, tök jól lehet vele scrapbook oldalra pecsételni. Meg a Pé is kapott egy cipőt, aminek még menőbb a talpa pecsételés szempontjából**. Meg még kaptam pár ruhadarabot, de most már megérkeztünk a scrapbook tanfolyamra érzelmileg, úgyhogy ugorhatunk.
Szóval délután meg mixed media tanfolyam volt, ami nagyon okos és technikás dolog, kicsit nehéz, de nagyon jópofa, sokat lehet vele játszani. A társaság nagyjából mindig ugyanaz, egy csomó vidám, az életét szerető anyuka, akik ráadásul alkotni is szeretnek, szóval a tökéletes terep, hogy a mániánkkal foglalkozzunk, és közben harsogva röhögjünk, á, imádom. Megmutatom, mit készítettem.
Na és amikor végeztem, hazamentünk, majd elmentünk az óvodai retro party-ba, ami szerintem azért egy kicsit már gáz, vaze, Zoltán Erikára meg Szűcs Judith-ra táncolni 2014-ben, hát komolyan, szégyen, hogy ebből még mindig meg lehet élni, most tényleg, a világon semmit sem lehet eladni, ami harminc éves, már minden a szeméttelepen van és a férgek rágják, amit harminc éve hoztak létre, autók, ruhák, televízió készülékek, kivéve a zene Körmöspálcáson, mert azt még mindig le tudja nyomni a dj, pénzért. Úgyhogy eljöttünk.
Ma meg a cuki gyerekeinkkel voltunk, sütött a nap, elvetettem a cukkinit, bringáztak a forgalmatlan kis utcánkban, bandáztak a szomszéd gyerekekkel, a Pé esztergált valamit (szerintem, de én ezt nem tudom megítélni), végül pedig még moziba is elmentünk a Borcsival. Szóval királyság volt megint. Ki is találtam a "boldogság" tematikájú címkecsomag szókészletét, feljegyzem, mielőtt kimegy a fejemből.
* És még egy csomó tréfát tudok vele: amikor a nílusi hajókiránduláson hajótörést szenvednek, tapossák az utasok a vizet serényen, mire az egyik felkiált: á, nyugi, már küldik a mentőcsónakot, Lacoste!
** Nem csavarodtam be. Vicceltem.
2014. április 11., péntek
Borcsi, a bölcselő
Kalib: - Borcsikám, fújd ki az orrodat!
Borcsi: - De a takony nem akkor jön, amikor akarjuk. Csak a könnyek... A könnyek, meg a puki.
Borcsi: - De a takony nem akkor jön, amikor akarjuk. Csak a könnyek... A könnyek, meg a puki.
2014. április 4., péntek
A fogyókúrámmal kapcsolatban
A fogyókúrámmal kapcsolatban meg az van, hogy kissé visszavettem most a tempóból, mert az első lendületben először belefogytam a két évvel ezelőtti, 38-as méretű ruháimba, majd további egy hét után villámgyorsan ki is fogytam belőlük, pillanatnyilag pedig a 15 évvel ezelőtti Mustang farim van rajtam, amiben a főiskolán jártam még. Úgyhogy jelenleg nem áll rendelkezésre több motivációs ruhadarab, bár ami azt illeti, másmilyen sem, nincs egy rongyom, amit felvegyek.
Egyébként roppant szomorú vagyok, mert egyik reggel felvettem a kedvenc szitakötős blúzomat, és úgy állt rajtam, mint tehénen a gatya, úgyhogy kénytelen voltam átöltözni, és csak este felé esett le, hogy helyette a másik, a 10 évvel ezelőtti szitakötős felsőmet sikerült felvennem, ez biztos egy ilyen szitakötős nap volt, de most milyen napjai legyenek egy sárkányrajongónak a Trónok harca aktuális szériája előtt pár nappal, és most gondolkozzunk egy kicsit angolul a szitakötőkről, naugye.
Úgyhogy további motivációs ruhadarabokért kénytelen leszek ellátogatni a Promodba, ez a jövő hét végén történik majd meg, és közben tegyük fel a kérdést nyugodtan, hogy én most akkor panaszkodom-e, vagy dicsekszem?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)