2017. július 30., vasárnap

Nincs annál jobb, mint amikor a gyerekek megnőnek

Kétségtelenül pihentetőbb dolog egy 8 és egy 10 éves gyerek anyjának lenni, mint mondjuk egy 1 és 3 évesnek. Ez Balatonon jutott eszembe, amikor elvittük a kölköket a játszótérre, és amíg ők játszottak az unokatesókkal, mi békésen olvasgattunk a padon ülve. Ezzel szemben egy kisgyerekes anyuka, szegény, angyali mosollyal terelgette az állandó figyelmet követelő háromévesét, és a még járni sem tudó, nyafogó egyévesét. Hát, jártam én is ebben a cipőben, de szerencsére elmúlt. Nem is tudom, hogy bírtam ki (gondolom, nem volt más választásom, nörsz vagy freulein), így elnézve rohadt kemény élet ez. Ma meg már elborzadva gondolok vissza azokra az időkre, amikor mindenki az én véremet szívta nulla-huszonnégyben.

(Mondjuk soha nem játszótereztettem délben a gyerekeimet, mert délben ebéd, majd alvás következik,  a gyerekek kiegyensúlyozott fejlődése, de főleg az anya józan eszének megőrzése érdekében. Ezek meg itten játszótereztek délben, wtf?)

(Mi meg azért voltunk délben a játszótéren, mert vártunk az unokatesómékat, akik állati jófej módon táboroztatják az összes gyereket a családban a nyaralójukban, de amint megérkeztek, be is ültünk a közeli pizzériába ebédelni, amit természetesen szieszta követett. Ez volt a 4P nap: pecázás, pizzázás, pihenés, pancsolás. Ez volt a napirendünkben. Mert ugye 8 és 10 évesek, ami azért más.)

(Jelen pillanatban a nyolcéves még mindig a Balatonon csapatja, mert neki maradni volt kedve, a tízéves meg a barátnőjénél pocol, és kismacskákat gyömöszölnek. Önállóan ment, önállóan jön. Mert ugye 8 és 10 évesek, ami azért más.)

Most meg már az van, hogy én ugráltatom a gyerekeket, és nem ők engem, muhaha. Ez tulajdonképpen nevelés: vannak dolgok, amiket meg KELL csinálni, ha tetszik, ha nem. Meg kell teríteni, ki kell teregetni, fel kell porszívózni, mert magától egyik sem fog megtörténni. A varázsmódszerem pedig, amivel ráveszem őket a feladatok elvégzésére, úgy néz ki, hogy a heti 500 forint zsebpénzüket utólag, vasárnap kapják meg, és ha nem csináltak meg valamit, amire kértem őket (egyenként, nincs kollektív felelősség), akkor feladatonként 50 forintot levonok. Hiénázni nem lehet a feladatokat, de átadni és átvállalni, az 50 forinttal együtt, lehet. Nem akartam ugyanis, hogy alanyi jogon járjon nekik a zsebpénz, érezzék, hogy a pénz nem a bokorban terem, hanem meg kell érte dolgozni, és ez is nevelés.


2017. július 17., hétfő

Kicsike mérföldkő

Örömmel értesítek ezúton mindenkit, aki a szívén viseli az életmódváltásom haladását, hogy hetven kiló alá csökkent a testtömegem, ami elég borzasztóan hangzik, de nem az. A heti három kőkemény edzéstől ugyanis cukin kipofásodtak a tagjaim, ennek örömére vásároltam ma egy rózsás rövidnadrágot, amiben több, mint vállalhatók a csülkeim, hanem szépek. Gyakorlatilag elmúlt a narancsbőröm. Na ezt csináljátok utánam, kiscsávók!

:D

2017. július 5., szerda

Vak komondoros

A tegnapi napon két említésre méltó esemény történt:

1. Megvettem az idei szezon utolsó kiló paradicsomát a piacon, a továbbiakban ugyanis már nem lesz rá szükség, a kertből szüreteljük.

2. Kiharapta a kedvenc nadrágom szárát egy vak komondor. Az úgy volt... na jó, hosszú. Lényeg, hogy interjúra mentem tanyára egy elképesztően jó fej családhoz, és a kutya, Cefre, megnézte közelről, hogy ki megy ott. Sajni a komondorok tényleg megvakulnak, ha levágják a szőrüket, ez van.

Egyébként meg mostanában a fogyókúrámmal foglalom el magam, ami nézd már, tényleg életmódváltás. Fölállítottam azt a szabályt, hogy akkor sikerült életmódot váltani, ha már nem kívánod vissza  a régit, nem számolod a napokat meg a kilókat, hogy mikor lesz már vége, hanem tök jól elvagy az aktuális szokásaiddal. Én ma például Body Art órán voltam, izzadtam, mint kurva a templomban, de ez az én sportom. Meg mellette heti két spin racing, mert az meg szép, feszes lábakat csinál, és a 15. perctől mindig buli van, mert jön a flow. Hát így.

A másik meg a baracklekvár befőzés, amivel elvagyok. Napi 1 üveggel indult, annyi potyogott le a fáról, jelenleg napi 3 üveggel teszek el, és sose lesz ennek vége. Ma nyitnom kellett egy második dunsztot is (mostanában senki se alhat nálunk, mert foglalt minden paplan), mert ha mindig rápakolom a napi aktuális forrót, soha nem fog kihűlni. Mondjuk a fotelbe már nem is fért több a pehelypaplan közé.

Ezen kívül dolgozom, mint a güzü, eléggé kemény két hét alatt megcsinálni egyhavi munkát, a másik két hét viszont nettó láblógatás lesz a Balatonnál. Remélem, kurvajó lesz mind a kettő, mert sokat szenvedek értük.


2017. július 2., vasárnap

Már éppen elvonási tüneteink voltak, amikor

Hosszas ötletelés és mérlegelés után végre eldöntöttük, hogy hová megyünk idén nyaralni. A Kanári szigetekre.


Csak vicceltem. Természetesen Sopronba megyünk.
Mondjuk nem is igazán értem, hogy mit bohóckodunk mindig ezzel a teátrális "Na és idén hova menjünk nyaralni?" felvetéssel, amikor úgyis mindig ugyanaz lesz a vége. :D

Alighanem öregszem

Jegyezzük fel a dátumot, a mai napon, életemben először felszaladt a szemöldököm, amikor egy kissrác kapásból letegezett.