Kreatív anyu karácsonyra készül

Kreatív anyu korán reggel meglegelteti a gyerekeit az előző este kreatívan elkészített adventi kalendáriumból, besöpri az elismeréseket, majd kisasztalhoz ülteti őket, hogy kreatívan kifessék üvegfestékkel a zsákmányt. Csak előbb ötletesen, tűvel kiszurkálja a kissé beszáradt csücsköket, használhatóvá teszi őket mintegy.
Kreatív anyu kreatívan kitalálja, hogy mi legyen az ebéd, felteszi főni, majd kézen fogja a vonatkozó gyereket, és elhalad a templomba*. Majd kreatívan lepasszolja a gyerekét a nagyanyjának, és még annál is sokkal kreatívabban, az utolsó szál ragasztórúd felhasználásával összeállítja az adventi koszorút a már korábban kreatívan beszerzett és megfestett alkatrészekből, hogyaszongya, aranytoboz, aranymogyoró, lila pöszmösz helyett marabutoll, mert a pöszmösz eltűnt és nem találtam, bár a kettő szerintem ugyanaz.
Aztán kreatívan nekiálltam sütit sütni, mert különben engem kirúgnak itthonról  milyen már az advent vasárnap süti nélkül.
Délután pedig kreatívan elkészítettem a gyerekek óvó-és tanítónőjének a karácsonyi képeslapot, puccos lett, mint állat, holnap fotózom kreatívan.
Én nem tom, anyám sose csinált se adventi kalendáriumot, se adventi koszorút. Alighanem ez arra vezethető vissza, hogy nem volt konyhai robotgépe, se automata mosógépe, ellenben voltak állatok**, amiket el kellett látni. Internet sem volt ugyanakkor, amivel viszont egy csomó időt máris megtakarított, úgyhogy mégiscsak a divatra meg az általános jólétre vezetem én ezt a nagy kreatívkodást vissza. Mindazonáltal van egy olyan érzésem, hogy az elkövetkező pár napban több száz adventi koszorút és kalendáriumot lesz szerencsém megcsodálni a facebook-on (bár hozzátenném, Borcsi nagyon hűségesen mindegyikre megállapítja, hogy "ez egyáltalán nem olyan karácsonyos, te sokkal jobban kifundáltad a miénket".
Mondanom sem kell, idén mindenki kreatív ajándékot kap, kivéve a Pé, aki nagyon rendesen mindig megveszi magának amit kér, szóval biztos, hogy örülni fog neki a végén.

* Tanévenként három alkalmat kell abszolválni mindenkinek a "saját gyülekezetében", ami nekünk természetesen nincs, vagyis végül úgy döntöttem, hogy mindenkinek az a gyülekezete, ahol megkeresztelték, és ezzel szerintem nem állok távol a valóságtól. Minden esetre nem ágálunk ellene, Borcsinak mindegy, Morgács, tündérek, Jézus, ő hisz lelkesen. Én meg vállaltam, a felvételin ugyanis egyeztettük, hogy mivel jár egyházi iskolába járatni a gyereket; hát ha ezzel, hát ezzel. Egyébként engem érdekel a vallás téma, én az elméletet azt vágom, meg saját elképzelésem is van a dologról, csak a hitem, hát arra nem mondanám, hogy van sziklaszilárd.

** Akkoriban vidéken természetes volt, hogy mindenkinek van állata, most viszont már ez nem fog visszajönni soha többet, mert az túl nagy munka, meg büdös és akinek állata van, az nem megy nyaralni családostul, mert a kiskutyát még megeteti a szomszéd, de a kecskét már nem biztos, hogy minden reggel megfeji, úgyhogy szerintem kár a gőzért az államtól, majd meglátják, de nem károgok.