További képtelen balesetek az adventi dekorral kapcsolatban

Lassan utána kéne nézni, hogy mit jelent az, amikor az embernek a kezén* sebesülnek meg az ujjai sorra. A következő történt. Nekiálltam megcsinálni az adventi koszorút, de mivel már rutinos vagyok, és tudom, hogy az fáj, vettem koszorúalapot, hogy ne az én ujjamat égesse szét a ragasztópisztoly, és szurkálja össze a fenyőtű, miközben megpróbálom a szalmaalapra felapplikálni a fenyőágakat. Ragasztópisztolyra mindazonáltal szükség volt a sima dekoráláshoz is, csak ez a kurva ház még akkor épült, amikor az ember maximum porszívót dugott a konnektorba, ezért szobánként van egy, na jó, kettő. És hát a ragasztópisztoly kábele, hát az nem egy porszívóé, már hosszúságilag. Szóval nem egészen ért el a szerkezet a jobb kezemig, ezért a ballal bénáztam, próbáltam rányomni a gyertyatalpra a forró ragasztót (mert miért is lenne elég hosszú a tüske, hogy ragasztás nélkül is stabilan álljon a gyertya?), de hát bal kézzel nem vagyok valami ügyes, ezért aztán először is százfokos cucc a gyertyatalp helyett rácsorgott a jobb kezem mutató és középső ujjára. Marhára fájt, meg égetett, ezért gondoltam, bekapom, nyállal hűtöm mintegy. De sajnos nem találtam el a számat, ami nem olyan nagy baj abból a szempontból, hogy így legalább nem a nyelvemet égettem szanaszét, hanem viszont a felső ajkamat. És amikor megpróbáltam leszedni róla a nagy nehezen kihűlt, konkrétan odakötött ragasztót, akkor sajnos vele jött egy réteg bőr is, ami viszont már baj, de majd lekenem alapozóval meg rúzzsal.

Úgyhogy pillanatnyilag a jobb kezemen két ujjam multisérült, a mutató ujjamon ugye ott tátong a seb, amit a kocsiajtó rácsapásakor szereztem, meg az ujjbegyen a friss égés, a középső ujjamon meg a múltkor behatolt a köröm alá valami kemény, és felsértette, plusz most megégett az ujjbegyem is.

Mondjuk annyira nem szomorkodom, mert amikor elkészült az adventi koszorú, kimentünk a körmöspálcási adventi vásárba, és megittunk fejenként nyolc deci forralt bort. A hatodik után már kitartóan ugráltam Tom White és zenekara koncertjére, gondolom, így Komár László halála után komoly piaci rés nyílt, konjunktúrájuk van, vagy mit tudom én.

A koszorú pedig a következőképpen néz ki (a lila szöszmöszt a boltban vettem, a tobozokat meg nyáron gyűjtöttük a soproni hegyekben). A mögötte lévő dekor karifa utánzatok ötletét meg innen szedtem.

Mondjuk így most úgy néz ki, hogy nem érte meg, de ha szépen bevilágítottam volna, és nem csak úgy előkapom a telefonomat a farzsebemből és rákattintok egyet, biztos jobban nézne ki. Szerintem szíp, a véremet adtam érte (a számon a seb meg még mindig nedvedzik kicsit, úgy tudom, a szegfűszeg fertőtlenít, azért iszom most is forralt bort rá.

*A lábujjak ugye már megvoltak Sopronban, az a gyökértelenség.