Amelyben tanúi lehetünk, ahogy az agyamra megy a kert téma

Még húsvétkor vásároltam egy darab gyömbért. Azóta ott hevert a (véletlenül) mediterrán stílusban berendezett átadópulton az olívaolajos design butella, a bazsalikomnövény, a citromok, meg a fa mozsár mellett. Gondoltam, jónézazki ittenn, minek bántani, úgyis eláll jó sokáig. Tudom, mert a karácsonyit valamikor februárban vágtam apróra és szárítottam ki a cserépkályha mellett, nem volt még semmi baja. Az illata viszont úgy beleégett anyám tudatába, hogy akkortájt még a tarjára is gyömbért szórt.
Na szóval, ott csücsült békésen a gyömbérem a pulton, néha kicsit arrébb böktem, ha szükség volt a helyre, egyébként ügyet se vetettem rá, inkább annak örvendeztem, hogy tíz centivel arrébb milyen bámulatosan helyre rázódott a három éve haldokló broméliám a kissé inkább sötét, mint világos konyhámban, nahát.
Aztán a gyömbér gyerek egyszer csak kirügyezett, vagy mi az ott rajta. Én meg teljesen összezavarodtam, hogy akkor ezzel most mit kell csinálni, letörni-e, mert mérgező, mint a krumpli csírája, avagy örülni, mert az a legjobb része, mint a spárga virága. Tudom, hogy gugli barátunk jó haver, és mindig segít, de nekünk, Pééknek a családi jelmondatunk hogy Winter is coming Egyedül (ejtsd: egyegyüüüüüüüül!!!!), úgyhogy megpróbáltam kitalálni IQ-ból, hogy mi legyen. Gondoltam, nem reszkírozom, hogy kiirtom a családot egy jól sikerült, ámde mérgező gyömbérrügyes levessel, a kidobástól meg ódzkodom, ahhoz túl sok bennem a sváb, illetve "gyarapodunk, ha beledöglünk is" magyar paraszt vér. Nem tudom, melyik az erősebb, de mindegy is, mert kézen fogva borzasztanak el mindenféle buta könnyelműségtől és pazarlástól.
És akkor eszembe jutott! Hogyan csináljunk egy gyömbérből több gyömbért, sőt, még az esetleg mérgező rügyet se kelljen kidobni, mert hátha nem is mérgező, hanem finom, és akkor micsoda lúzerség lenne már?!
Hát elültettem. Behelyeztem egy cserép hahóti virágföldbe, úgyhogy most várunk, és közben remélem, hogy a gyömbér tulajdonképpen valóban növény, vagyis ültetésre szaporodik, nem úgy, mint a tarhonya, vagy ilyesmi.
Természetesen nem az egészet, csak a kirügyezett darabot tettem ám földbe. Mondtam már, hogy buzog bennem a sváb/magyar paraszt vér? A többit megesszük.