2012. április 5., csütörtök

Húsvéti ööööö... készülődés minálunk

Jelenleg az van, hogy mind a két gyerekem beteg, lázas, plusz az anyám is, a Pé nem tud szabadságot kivenni, nekem meg holnap azért már muszáj lenne bemennem dolgozni.
Jelenleg az van, hogy az anyósomat rángatom ide 80 kilométerről, hogy vigyázzon a gyerekeimre. Ettől akár Sopronban is maradhattunk volna, úgy se lenne sokkal nehezebb a logisztika. Egyébként anyósom már a hét elején is itt volt, csak megkegyelmeztem neki hazaengedtem, mert az volt a terv, hogy ma itthon tudok maradni a Pojival, a Borcsit meg úgyis elviszi a jó sósapuka, pénteken meg már megy a Poji bölcsibe, és amíg én dolgozom, az anyám érte megy. Na most ennek a tervnek szépen sorban beintett mindenki, csak az az ásítósárkányos esemény tartja magát masszívan, amelyikre kénytelen leszek elmenni holnap. Na mindegy, legalább így közelről és ráérősen figyelhetem a gyerekeimet, a Poji ma például megkérdezte, hogy anya, neked miért kör a fejed? Szerintem a glóriára gondolt amúgy fölötte.  Borcsi meg smink gyanánt szép kis ibolyákat pingált az arcára kétfelől, de csak miután letöröltette velem az indás motívumot, amire azért már én is összecsaptam a kezem, mondom, az orrcimpámat még én se festem, gyerekem.
Korábban már megtárgyaltuk Borcsi tündérkeresztanyjával, hogy a betegségek felérnek egy újraindítással a kisgyerekeknél. A jelek szerint Ákos ebből a nyavalyából úgy fog kijönni, hogy szobatiszta, de legalább is a kaki már napok óta üzembiztosan a vécében vagy a biliben landol (a pisi még nem, de kezdetnek ez se rossz), valamint megtanulta kifújni az orrát. Az egyébként másnál is törvényszerű, hogy a gyerek akkor kezdni el cuki hangon csipogni, hogy anya, kakilni kell, amikor az anyja éppen eszik? Én az utóbbi négy napban gyakorlatilag valamennyi étkezésem közepén bilit készítettem, popsit bontottam és törölgettem.  Nem baj, csak legyen értelme.
Valamint el tud énekelni  a Poji legalább tizenöt műdalt, sajnos ebből egyik sem különösebben értékes a világ zeneirodalmi felhozatalának a tükrében, hanem inkább mese főcímzenék, úgy mint Tűzoltó Sam, Szirénázó szupercsapat (ejtsd: hiénázó hupejcapat), pedig esküszöm, nem zárom be a vécébe, amikor a Borcsinak népdalokat meg áriákat énekelek (mondjuk az Éj királynőjéét inkább csak fütyülöm), úgy az együtt töltött napi hat órából ötben.
Hát idén így készülünk mi a húsvétra. Mindegy, úgyis hóvihar lesz, nekünk meg nincs egy bokrunk se, amibe eldughatnánk a tojásokat (pontosabban Lego Friends-et, illetve futóbiciklit). A szent málnabokromról a szemét is leveszi!
Ja, és bizonyos jelek arra mutatnak, hogy ki fog kelni a petrezselyem is, meg a spenót is, szóval végül is minden, csak kéne még ásni, mert teli a polc maggal, khm.

1 megjegyzés:

  1. Igen, MINDEN gyerek akkor bilizik amikor eszik az anyja és betegség után rebootol úgyhogy kérünk backót és kérem vissza a nemdacos jógyerekemet. (bár a dac fiziológiás és elkerülhetetlen)Jobbulááást!

    VálaszTörlés