Jelenetek egy házasságból

Házasságunk nyolc éve alatt a férjem most először fogalmazott meg kritikát az étellel kapcsolatban, amit elé tettem.
Azt is a zacskós Smack levesről.

:D

Ornitológiai megfigyeléseim szerint

Itt lakunk a kertvárosban, ilyenkor áprilisban minden zöldell és virágzik, idilli.
Azt gondolnád, egész nap márfüttyöt- és csicsergést hallgatunk.
Hát nem.
Az egyetlen madár, ami itt lakik a környéken, egy szájbavert harkály.

Újabb szeretgetések minálunk

Ákos: - Jól áll neked ez a fehér póló, szép dundi vagy benne.
Borcsi: - Szerintem is jól áll, mert te nem olyanra hízol, mint egy hordó, hanem mint akin fűző van.

:D :D :D

(Aminek, mármint a hízásnak az az oka, hogy jól főzök, és szeretek enni. Úgyhogy most, hogy kihíztam a 38-as ruháimat, és itt fenyeget a 42-es méret, megembereltem magam, és fogyókúrába kezdtem. Ebben az évben gáztűzhelyt veszünk meg kazánt, nem új ruhákat, ugyanis.)

A biciklis életmóddal kapcsolatba

Azon gondolkoztam a minap, miközben vidáman tekertem valahová a napsütésben, hogy vajon miért fáj nekem a seggem biciklizés közben? Aztán rájöttem, hogy alighanem a sok biciklizés miatt fáj a seggem. Kitörte a nyereg*, mintegy.
Jelenleg egy Bringával Közlekedő Nő vagyok.

És közben unalmamban elkezdtem levelekkel bombázni a helyi városfejlesztési cég vezetőjét, hogy mikor lesz már több bringaút és biciklitámasztó, meg úgy általában normális bringás infrastruktúra a városban. Tök jó a körmöspálcásiaknak, hogy nem a siklóernyőzés az új mániám, szerintem örülhetnek, hogy valaki kijárja helyettük.

*persze simán lehet, hogy a ló nyerge törte ki, a bringáé csak rátesz egy lapáttal

Hollandia

Szóval voltunk Hollandiában, és azóta úgy érzem magam, mint az egyszeri mozinéző, aki az imént jött ki az Avatarról, és csak tekintget körbe-körbe, hogy nézd már, hogy a picsában van, hogy ott minden szép volt és színesen fluoreszkált, itt meg hogyhogy szürke az ég, az aszfalt, meg az emberek is, kurvaélet. Csak nekem nem a színekkel van a bajom, hanem a vidámsággal és a jóléttel, ami ott jórészt a társadalmi igazságosságból, a demokratikus hagyományokból és az olajból, sörből és kurvákból ered, itthon viszont ilyen nincs, helyette van egymás fejének a leordítása, az irigység meg az egymás alá vágás, ami viszont jórészt abból ered, hogy már megint talicskával hordják kifelé a pénzt az országból egyesek, miközben az út, Hofival szólva, olyan, mint a mogyorós csoki, a kórház meg a betegek fejére rohad mindjárt. De persze minden fasza, és megvédjük az országot. 

Ez nyilván Hollandia

Na, de ne búsongjunk, hanem meséljünk. Úgy kezdődött, hogy indulás előtt szétparáztam magam, mert ugye a brüsszeli reptér felrobbantása után nem jó érzés repülni mostanában. Csak az vigasztalt, hogy ha mind a ketten elhalálozunk a Pével, egyszerre, akkor a gyerekeket felnevelik a tesómék, és az végül is nem is olyan nagyon szomorú forgatókönyv. Na jó, ahogy vesszük. De azért rosszabbat is el tudok képzelni. De hát végül, szerencsére nem merényelt meg minket senki, így szerencsésen megérkeztünk Eindhovenbe reggel kilenc órakor, ugyanis éjjel kettőkor keltünk ki az ágyunkból, hogy ez így történhessen. 

Onnan elvonatoztunk a közeli 's-Hertogenbosch-ba, (fejből írom ám, nem kopizom a városneveket), mert egy órára időpontunk volt a Jheronimus Bosch kiállításra. A mester ugye idén lenne ötszáz éves, ennek örömére összegyűjtötték a festményeit és egy nagyszabású kiállítássá rendezték. Végül is ezért mentünk mi Hollandiába eredetileg. A kiállítás szép volt, Bosch meg egy rohadt junkie, az most már egészen bizonyos. Anélkül ilyet nem lehet kitalálni. 

Ilyen egy utca 's-Hertogenbosch-ban

Bosch alak

Bosch a kirakatban...

...egy ruha alján

Előtte viszont volt három óránk sétálni a városban, ami Bosch alakokkal van kidekorálva jelenleg. A mester egyébként itt született, és tök vicces volt felfedezni, hogy baszki, ötszáz éve pont így nézett ki 's-Hertogenbosch főtere, mint most. Csak most vannak ilyen halas bódék is, ahol mindenféle holland tengeri kajákat lehet enni, megsütik neked a kiválasztott halat, meg minden, na és ott mi ettünk is természetesen. Egyébként a hollandok nagy szendvics királyok, változatos, finom, jól átgondolt szendvicseik vannak, tele minden jóval, amik nagyjából mindenhol kaphatóak. De mondjuk ahhoz milyen fejlettnek kell lenni, hogy a boltban hasábokra vágott répát lehessen kapni, meg alma darabokat kis pohárban, hátha rosszak a fogaid, és nem birkózol meg egy egésszel önállóan, hát akkor tessék. Mert a gyümölcs, zöldség az jár, ugye, a szervezetnek.

Ezen kívül még azon is sokat csodálkoztunk, hogy milyen az utak aránya. Hát nagyjából úgy nézett ki, hogy a gyalogosoknak meg a bringásoknak van fenntartva a hely, az autósok (vannak egyáltalán autósok?) meg majd megoldják valahogy, de nem is igen jár autóval senki. A tejesautó meg úgy kanyarodik be az utcákba, hogy előbb kiszáll a sofőr, arrébb tolja az útban parkoló bringákat, fütyörészve visszaül, nem idegeskedik, minek is tenné, ez a dolga, ezért kapja a fizetését, amiből vidáman él, és akkor ügyesen beveszi a kanyart úgy két-három tolatással.

A házak meg nagyjából egyforma klinkertéglákból épülnek, csak a formájuk más, keskenyek és az égbe nyúlnak. A mestergerenda folytatódik a homlokzaton túl is, és van rajta egy kampó, ami nagyban megkönnyíti a bútordarabok feltelepítését az emeletre. A lépcső ugyanis keskeny és meredek, valamint általában padlószőnyeggel borított, ami WTF?. Mi is egy ilyenben laktunk, a fürdőszobában tetőablak világított, vicces. Emellett minden olyan NAGY. Nagyok az emberek, de egyáltalán nem kövérek, vagy ilyesmi, hanem ilyen égimeszelők, mi a Pével a 168 centinkkel a hónuk alatt szaladgáltunk. Ennek megfelelően nagyok a bringák, nagyok a lámpák, de valami elképesztő gigantikusak, nagyok a bútorok, nagyok a terek, minden nagy.

Fönt, középen a mestergerenda kampóval

Minden olyan nagy

Az ágyunk fölött németalföldi asszony kávéval

A forgalom is nagy, viszont csend van, mivel nincsenek autók, hanem bringák vannak, meg villamos (Amszterdamban). A bringások tényleg ilyen elképesztő tömegben jönnek mindenfelől, de nem csöngetnek le, és nem idegeskednek, ha hülyén lődörög a turista a bicikliúton, hanem vidáman kikerülik. Az élet reggel kilenckor kezdődik, addig senki sincs az utcákon, és a gyerekeket is bringával viszik iskolába, óvodába, ilyen beszerelt kiskocsiba ültetik őket, vagy előre-hátra, ki hogy oldja meg. Ja, és az utakat is klinkertéglával burkolják, nem béna aszfalttal. Nincs is kátyú, és valahogy a felszíni vízelvezetés is tök megoldott, érdekes.

Az ott jobbra egy gyerekszállító bringa

Aztán ettünk még füves nyalókát, kettőt, aminek hatása alatt vettem holland nyelvű könyvet a bolhapiacon, a címe: A kis vakond, akinek valaki a fejére szart. Mondjuk én ezt a könyvet régóta keresem, csak nem pont hollandul, de nem baj, így is el tudom mesélni a gyerekeknek, akik remekül szórakoznak, főleg a végkifejleten.

Egyébként jókat ettünk, jókat ittunk, szívtuk magunkba az atmoszférát, a szabadságot, a jólétet és a demokráciát, hátha meg tudjuk vele tömni a púpunkat, hogy kitartson még a jóérzés itthon is egy darabig, de sajnos elkezdtem híreket olvasni, és már megint hánynom kell. Főleg ahhoz képest, hogy látom, hogy hogy is lehetne élni, másképp, jobban. És itt most nem az anyagiakról van szó, mert azért nekem már mégsem kéne ezen siránkoznom, hanem hogy a hollandokat nem veszik hülyére mindennap a választott politikusaik, ott nem manipulálják az embereket, nem hazudnak a képükbe, és nem lopják el a köz vagyonát, mert ha igen, ha az akaratuk és az érdekeik ellen cselekednének, elzavarnák őket, mielőtt annyit mondhatnának, hogy fapapucs. Vagy szélmalom. Itt meg tapsolnak nekik, pfúj.

A nyelv az egy kicsit furcsa, de hamar megszokható egyébként. Azt hiszem, Hollandiába akarok költözni, már meg.

Bónusz vörös lámpás negyed

Ez pedig a P+R parkoló az amszterdami főpályaudvarnál

Köszönöm a figyelmet, mára ennyi.