Borcsi észre vette, hogy a ballagáson törölgetem a könnyeimet, és együttérzőn megkérdezte:
- Anya, te most meghatvagy?
Aztán mivel az ünnepség alatt sajnos az én karomban ült a 19 kilójával*, mert különben semmit se látott volna, fotózni, na azt pont nem tudtam. Egyszer csak rémülten felkiált:
- Jesszusom, anya, otthon hagytuk a fotóoperát!
Esemény után pedig az óvoda udvarán, a szépen felöltözött nénik és bácsik között azzal szórakoztak az unokatesók, már amelyik már tud beszélni, a Poji ebből a buliból kimaradt, hogy hangosan ordították a picsa szót, mintegy megdöbbentésként; sikerült nekik. Úgyhogy eltereltem őket az udvar másik végébe inkább, attól tartottam ugyanis, hogy minden csitítási kísérlet csak olaj lenne a tűzre. Otthon már persze csoda aranyos mintagyerekként viselkedett mind a négy, cukiság faktor az egekben, mondanom se kell. Én mondtam, hogy az óvoda a legrosszabbat hozza ki a gyerekekből.
* és én még mindig jobban jártam, mint a tesóm, mert ő a szintén 19 kilós fiát úgy tartotta a karjában, hogy közben tízcentis tűsarkakon egyensúlyozott.
Ezek szerint megtörtént a csoda :)
VálaszTörlésMuhhahah pont ezt a szót tanulta tegnap az Ubul. Szomszéd néni február óta kondicionálja a szó kimondására jófejségből (még óvoda sem kell), csak azzal nem számolt, hogy a gyümölcs majd a boltban érik be, amikor sokan hallják, és a jó tanítvány így üdvözli mesterét.-Maji picsa! Maji picsa!
:DDDDDD
VálaszTörlésIgen, fél nap késést okozott csak a hm... problematika. Köszi a naftát!
Szívesen, nem az enyém könnyen osztogatom. Majd írok priviben selfblogot mert dolgozóanyuka vagyok ááám.
VálaszTörlés