Ruszt ismét. Akarsz Ferkó lenni a falon?

Aztán másnap (ma) tényleg visszamentünk Rusztra, mert tegnap nem volt elég (tegnapi fotók itt), és kíváncsiak voltunk a Halásztemplom freskóira. Borcsi kíváncsibb, mint én, mert ráadásul iszonyú ügyes pr-os is vagyok, és fel tudok lelkesíteni egy négyévest egy 14. századi templom barokk freskói iránt.

Az úgy volt, hogy még mindig tart a rajongás az Egyiptom hercege iránt (romantikus karakterek, ütős zene, érdekes kultúrák, szerelem, viszály, ó grande amore!), és abban a kamasz Ramszesz, és a testvéreként felnövő Mózes kocsiversenyez. Természetesen duhaj módra, mert mégis csak az uralkodó fiai, nekik biztos szabad, lerombolják a fél Karnakot, különösen az állványzatot, vagánykodnak, beszólogatnak. Na itt kérdezi meg Mózes Ramszesztől, hogy "akarsz freskó lenni a falon?". Borcsi meg, mivel a freskónak semmi értelme, eljátszatta velem a történetet így: anya, csináljuk azt, hogy te vagy a Mózes, én meg a Ramszesz, és veszélyes dolgot művelünk, és te megkérdezed tőlem, hogy akarok-e Ferkó lenni a falon. Hogy micsoda? - kérdem. Hát akarsz-e Ferkó lenni a falon. Hű, mondom, Borcsikám, ezt megnézzük még egyszer, mert szerintem nem ezt mondják. Aztán megnéztük, és tisztáztuk, hogy freskó lesz az. Azóta Borcsi él-hal érte, hogy freskókat nézhessen, amiben kiemelt támogatónk a YouTube, de hát az eredeti élményt semmi sem tudja überelni. Karnak messze van, Luxor se itt a közelben, nekünk csak barokk freskó jutott, de az is lenyűgözött mindkettőnket.

Túl korán nem érdemes odamenni, mert csak 11-kor nyit ki a templom, akkor is csak egy órára, de addig is el lehet tölteni az időt. Én például elmentem pisilni is. Láss csodát, a vécé tiszta volt, ingyen volt, szappan, vécépapír és papír kéztörlő volt, mégsem terpeszkedett ott egy örökösen dohányzó vécés néni, a kisasztalára jelentőségteljesen letett csészealjjal, hogy ide kérjük az aprót. Nekem már ez is nagy élmény.

A templom kicsi és aranyos, ami mondjuk hülyén hangzik egy 14. századi műemlékkel kapcsolatban, mégis ez van. Tudjuk a történetét is, Anjou Mária királynő beleesett a Fertőbe, a halászok kimentették, ezért adományozta a királynő ezt a templomot a derék halászoknak. (Jegyzet: tessék végre Fertő-tavi halat enni!). Ebben a templomban találták meg Burgenland legrégebbi barokk freskóit, amelyeket szépen retusáltak, ezeket jöttünk megnézni. Tényleg bámulatos volt. Körben szentek, basic ikonográfiai ismerettel jól kivehetők és felismerhető, ki kicsoda, az egyik falon pedig jelenetek, nagyjából a Képes Krónika stílusában, ami nem annyira meglepő, tekintve, hogy az is a 14. században készült. Ezek elég jól látszanak, ahogy egyébként az egész templom díszítése is, szóval nem néhány pasztell színű pacára kell hűzni meg házni.

Borcsit leginkább egy pieta kötötte le. Nem azért, mintha nem bíznék az óvoda vallásos nevelésében, de örülök, hogy velem volt a gyerek, nem mással. Hadd én neveljem a lányomat vallásilag, ha már kérdez!
Fotót a neten találtam, mert az én fotóapparátom az kocsiból való kiszállás első pillanatában merült le.

Emellett láttunk gólyákat repülni, az egyiknek a csőrében zsákmány is volt, ami mindenképpen örvendetes. Reméljük, a Fertő-tó még sokáig ellátja őket. Most meg az van, hogy a Pé szerzett egy csomó turisztikai kiadványt a térségről, és már tervezi a következő kirándulást, Fraknó. Imádom a pasimat*, mondtam már?

* na jó, férjemet.