Borcsi: - Láttam egy ismerőst, aki a családomban igazából létezik.
Kalib: - Az apára gondolsz?
Borcsi: - Igen.
(Mert úgy szoktunk rendezvényre menni, hogy elkeveredés esetére a gyerekek karjára felírjuk tollal a telefonszámomat. Be vannak tanítva a teendőre: oda kell menni egy ismerőshöz, és segítséget kell kérni tág karmozdulatokkal mutogatva a telefonszámomra. Ha ismerőst nem látnak, akkor a kettes számú célszemély néni kisgyerekkel, ha olyan sincs, akkor sima néni, majd fiatal bácsi következik a problémamegoldó sorban. Ők a legkevésbé rizikós csoportok, ha értitek mire gondolok. És a mai koncerten Borcsi szem elől tévesztett engem egy pillanatra, de semmi baj nem volt, mert... ugrás a fenti beszélgetésre.)
Szerintem ez egy tuti ötlet! (Pedig már kezdtem kicsit paranoidnak érezni magam, merthogy kinéztem az R. drogéria szórólapján a szintén e célt szolgáló gyerek karszalagot.)
VálaszTörlésÁ, azt leszerelik :). Meg minek azt bonyolítani!
VálaszTörlés