Nyafogni is szoktam néha

Azt leszámítva, hogy ebben a városban (Körmöspálcás) soha semmi nem történik, egész jól elvagyok. Alighanem azért, mert ismerlek jómadár, nem is várom, hogy bármi történjen, erről szomorú szívvel lemondtam, amikor ide költöztünk, amúgy meg amióta gyerekeim vannak, pont volt időm leszokni róla, hogy ott legyek, ha bármi is történne. Persze itt úgyse fog.
Sopronban az volt a jó, hogy ott akkor is izgalmas volt az élet, ha nem történt semmi. El lehetett menni Fertőrákosra, vagy Ausztriába, az erdőbe, vagy csak a belvárosba, és máris jó volt. Nem mondom, hogy nem hiányzik, mert a valóság az, hogy szörnyen.
De azért itt is vannak jó dolgok, ma például egészen elképesztően gyönyörű fények voltak naplementekor, mintha villanyt gyújtottak volna a teraszon, hú; és vettem őzlábgombát a piacon, meg házi parenyicát, amúgy termelői kecskesajt is volt, csak későn láttam meg, és nem tudok olyan gyorsan váltani agyban. Majd legközelebb, úgyis ismerem a gazdát, épp a minap adtam el neki pár hektár földemet birtokegyesítési céllal, nem kamuzok. Ja, és még az is vicces, hogy egy csomó helyen pont ugyanazokat az arcokat látom, mint 20 évvel ezelőtt, beszarás, hogy lehet egy munkahelyen 20 évet lehúzni? Nekem még egy városban se ment több tíznél, azt is megszakításokkal. Leszámítva a szülővárosomat, de arról nem én tehetek, gyerek voltam.
Egyébként az illatok a régiek, reggel nagyon friss és finom a levegő, de ahogy Sopronban a záptojás szag, úgy itt is van azért alkalmanként odőr, ami így orra minden bizonnyal valami disznóhizlaldából jön, blöá. Szerencsére nem túl gyakran fúj arról a szél, de ha igen, akkor az penetráns. Meg ezen kívül főleg árvíz van heti rendszerességgel, ma például már majdnem vettem egy gumicsizmát a kínaiban, de végül megálltam, és csak Ákos kapott cuki esőköpenyt. El tudtok képzelni egy manót? Na, pont úgy néz ki benne, földig érő köpeny, kapucni, muhaha. De legalább tutira nem lesz benne vizes a gyerek. Meg a hangulatok is ugyanolyanok lehetnének, mint régen, mert szerintem a hangulatokat a fények, a hangok és az illatok váltják ki, és azok semmit sem változtak nyilván, csak hát sajnos a kor mohája ráült a lelkemre, korántsem vagyok már olyan védtelen, érzékeny, és befogadó. Kár. Mostanában már inkább a hangulatok emléke jön elő, de azért az is valami. Hogy még megismerem. Meg emlékszem rá, hogy milyen volt ez akkor. És még az is jó, hogy a gyerekeim, az én kis lakmuszpapírjaim egyáltalán nem betegeskednek, nem vonulnak defenzívába, vagyis jól érzik magukat. Mondjuk ez nagy szerencse, mert különben mi értelme lenne az egésznek?
Meg arra is rájöttem, mert itt aztán van időm merengeni, (anyám is egy sztratoszférai lény, Föld hívja Anyát, Anya jelentkezz!, volt kitől örökölnöm, meg Borcsinak is), szóval rájöttem, hogy azt szerettem itt Körmöspálcásban, amikor a nyári reggeleken beszűrődött a nyitott ablakon a piacra menő-jövő nénik beszélgetése. Olyan szép hangjuk volt! A nénik még megvannak, egybeszabott, térdig érő egyenes ruhában bicikliznek, ami szerintem nem létezik, de ők megcsinálják, és az egész látványt egy ősz, dauerolt mikrofonfej koronázza meg, tök egyformán néznek ki mind a tízezren. Itt nem divat a kosztümös, fukszos, festett hajú, rúzsos szájú néni. Van még amúgy a háromnegyedes nadrágos néni-fajta, szintén manóféle, aki általában sokmilliós terepjárót vezet, ők a sikeres gazdák. És régen még voltak a fejkendős, sötétkék, barna, vagy fekete ruhás, nagyon öreg nénik, akik mínusz kettővel tekertek a biciklin, csomagtartóra erősített gyümölcsös rekesszel mennek a piacra, vagy hazafelé. Velük sajnos már nem nagyon lehet találkozni, kár, hiányoznak.
Egyre többen vannak viszont a retkes lábúak, vagy megszaporodtak az elmúlt tizenöt évben, amíg nem laktam itt, vagy elszoktam tőlük, azért tűnnek fel annyira. Őket nem annyira bírom.
Egyébként meg holnap megyünk Ildiékkel strandra, és már látom, hogy milyen rosszul fog esni a belépőért fizetendő sok ezer forint, amikor Schattendorfban ezt kb. a zsebünkben megbújó apróból kipengettük, 2 euró volt ugyanis a családnak.
Na, de ha ennyit nyafogok, miért nem takarodok vissza Sopronba?
És még a Bacardi-kólám is túl erősre sikerült, kénytelen vagyok felemelni a seggem, és lemenni a konyhába kóláért (light, bazmeg, light kóláért, hát élet ez?).