2011. augusztus 18., csütörtök

Sajnos megint kaki sztorik jönnek

Nos, tovább gyűlik a muníció Ákos azon antipatikus (ránézésre is köcsög) barátnőinek az elriasztására, akiket majd húsz-harminc év múlva lesz esedékes hazahoznia, én meg ezekkel fogom szórakoztatni őket lelkendezve, hátha önszántukból lelépnek. 
Ákos jobb kezének középső ujját megcsípte egy darázs. Ez a tény egyébként nem volt egészen egyértelmű, csak annyi látszott, hogy bejön egy megszeppent kisgyerek, aki szopogatja az ujjait (egyszerre általában kettőt-hármat, de mindig másikat), amikor meg épp nincs a szájában egy ujja sem, akkor közli, hogy jajaja, bzzzz.  Aham, mondom, jajaja. Felvettem a gyereket, megpuszilgattam, letettem, aztán mentem a dolgomra, mármint mesét olvasni Borcsinak. Ákos viszont közben feltűnően nem szedett szét, nem rántott le, nem tört össze, rágott meg, és nem pisilt össze semmit, gyanúsan viselkedett, na. Helyette csak feküdt a szőnyegen, és az ujjait szopta, ami teljességgel példátlan, úgyhogy megvizsgáltam tüzetesebben azt a kezecskét. Hát a középső ujja vagy duplájára volt dagadva. Itattam a gyerekkel egy fél ampulla kalciumot, bekentem a szúrást ecettel, közben ölelgettem, mert még a térde is libabőrös volt, úgy fájt neki, de csak nem sírt.
Erre jött anyukám, és közölte, hogy biztos azért, mert fuldoklik. Hát mondom azt csak észre venném. De csak kötötte az ebet a karóhoz, hogy vigyem el a gyereket az orvoshoz. Á, mondom, nem lesz semmi baja, nem dagad, nem vörös a feje, és panaszkodik, (hogyaszongya, jajaja, bzzzz), úgyhogy nyugi. De anyám csak nézi a gyereket gyanakodva, majd közli, hogy nehezen mozog, lebénult a lába. Gyere ide Ákoskám. Ákos nagy nehezen feltápászkodik a szőnyegről, elaraszol a tévéállványig, megkapaszkodik. Én is hívom, a gyerek nagy sokára, merev lábakkal megindul. Úbasszus, mondom, ennek a fele se tréfa, lebénult a gyerekem, fölrohantam, felrángattam magamra valami ruhát, megyünk fiam a doktorbácsihoz. Majd miközben elkezdtem rá is nadrágot rángatni, megcsapta az orromat valami éktelen bűz, a megoldás szele: Ákos fiam nem lebénult, hanem konkrétan kakit tolt, azért nem tudott jönni, ami érthető, én se szoktam ugrabugrálni, amikor a klotyón ülök. De azért, ha már így összekészültem, elvittem őt az orvoshoz, a rendelés vége után öt perccel oda is értünk, de már nem volt nyitva a rendelő, sebaj, összefutottam a másik doktornénivel, akivel jól ismerjük egymást, mert húszévesen a fiával voltunk hatalmas szerelemben vagy másfél évig. Mondta, hogy alighanem megmarad a gyerek, és megállapította, hogy őrületesen aranyos, ráadásul egy kis hős. Úgyhogy tökjó dolog itthon lakni, nem kell magyarázkodni, meg időpontért kuncsorogni, hanem csak oda kell tolni a virsliujjat, és kész. Úgyis a legtöbb baj ilyen szokott lenni a gyerekekkel, anyuka ijedtebb, mint amilyen beteg a kölök.
Nos, hogy így megnyugodtam, el is mentünk délután strandra Ildiékkel, ahol Ákosnak csúnyán kidörzsölte a combját az úszópelenka. Gatyát már nem is adtam rá, mert legutóbb meg az dörzsölte ki a combját. Gondoltam sebaj, majd ma délelőtt kipróbáljuk a teszkós boxer fazont, az legalább nem buggyos, hátha beválik. Jelentem, a boxer fazonú fürdőgatya bélése jelesre vizsgázott, mert amíg én az ebédet készítettem, kicsi Ákos egy hatalmasat szart, ám ez egészen addig nem derült ki, amíg be nem akartam őt pelenkázni a délutáni alváshoz. Pár perccel később már nem voltam ilyen lelkes, mostatok már kézzel szaros kisgatyát? Blöá. Azt hiszem, pszichésen még mindig érzem a kezemen a szagát, bár az is lehet, hogy nem pszichés, úgyhogy inkább megmosom még egyszer a kezem. Viszont a gatyából simán kijött minden folt, és nem is dörzsöli Ákos combját, úgyhogy szeretjük a teszkós-krokodilos fürdőgatyát.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése