2011. október 3., hétfő

Nem pont úgy lett

Aztán végül a Poji enyhe orrfolyása kruppos köhögésbe fordult, nem is mert nélkülem aludni az éjjel, úgyhogy az éjszaka hátralévő részében ott szuszogott hörgött mellettem nyugodtan, édesen, nyitott szemmel, és én mégis boldog voltam, hogy végre együtt alszom a pihepuha kisfiammal, ilyen se volt még, és közben reméltem, hogy nem éppen akkor fog elnyomni az álom, amikor nem hörög már végre, de azért, mert egyáltalán nem vesz levegőt. Úgyhogy ránk nyitottam az ablakot, biztos, ami biztos, reggel meg elvittem őt az orvoshoz, hogy legyen itthon Rectodelt. Ennél többet nem nagyon lehet tenni, vagyis dehogy nem, most is ott gőzölög kis fazékban az ágya fejénél a telített sóoldat, ami segít.
Hát ennyit a kísérletemről, hogy majd orvosi igazolás nélkül visszaviszem a gyereket a bölcsibe, meg hogy elintézem végre a négy és fél éve tologatott dolgaimat.

4 megjegyzés:

  1. Ó, jajj... Elég rémesen hangzik. Gyógypuszikat küldök!

    VálaszTörlés
  2. Tapasztalatom az nincs a kruppról, de ahogy itt-ott olvasok róla, elég rémesen hangzik... Azok a dolgok pedig pedig biztos türelemmel lesznek még egy kicsit, ha 4,5 évet kibírtak. Okosat nem tudok szólni a témához, így csak annyit, hogy gyógyulást!

    VálaszTörlés
  3. Gyógyulást Ákosnak! ASAP! :-)

    VálaszTörlés
  4. Köszönjük a jókívánságokat, bejöttek :).
    Ákos üzeni, hogy már jobban van, már meg is örvendeztetett egy aranyköpéssel.
    Én: - Ákos, holnap jön Ági néni. Örülsz neki?
    Ákos: Memjó!
    Én: - Miért nem jó, kisfiam?
    Ákos: - Umamas!
    Egyébként a neheze tényleg el szokott múlni egy éjszaka alatt, de egész héten itthon lesz, úgyhogy most nekem jön a neheze, pedig már hogy belejöttem a gyerektelen délelőttökbe! :).

    VálaszTörlés