Egyébként tudok én ásni, vagy nem is tudom, lehet, hogy még sose kényszerültem magam csinálni, de az elmélettel tisztában vagyok, a mozdulat is sikerült rögtön, láttam én azt apámtól eleget, és most azt is megértettem, hogy miért nem hordta a jegygyűrűjét. Én is le akartam venni, amint megjött a felismerés, csak nem jött le, mármint a jegygyűrűm.
Csak hát az az ősgyep, ami nem akart feltörni! Meg benne a sok kő, időnként egy-egy féltéglát is előhúztam, de mondjuk az nem baj, azt viszont remélem, hogy nem azért van ott a sok kő, mert egy vegyszerraktár dőlt ott össze, a halálfejes flakonok meg már lebomlottak, nem úgy a tartalmuk. De hát ez csak a paraverzió, az igazi, "A terv" az, hogy a mai gyönyörű napfényes délutánon a szakértően és előrelátóan összegyűjtött joghurtos, mini mozzarellás, chocolate chip cookie-s, és vajkrémes dobozokba Borcsi segítségével* elvetett magokból gyönyörű kis palánták lesznek, amiket majd kiültetünk a várhatóan legalább 16-20 négyzetméteresre növő kertembe (ásni, ásni, ásni!), a nyár közepétől pedig csodálatosan egészséges, napérlelte, és természetesen bio paradicsomokat
A melegágyam egyébként itt van a bejárati üvegfal mögött. Elég gyarmatian néz ki, amint ott állnak szépen sorban a műanyagdobozok egy fa narancsos ládában, amire valaki rozsdás drótból fület eszkábált, hát elég Isaura feeling, röhögök is mindig, ha ránézek, de legalább szállítható, és nem ázik majd fel a parketta, ha locsolok.
Egyébként nagyon nagyra értékelem, hogy az amatőr kiskertész karrierem nem úgy indult, hogy vettem nagy összeg plusz áfáért ásót, kapát, meg mittudomén még milyen szerszámokat az OBI-ban, hanem volt itt minden a sufniban, kivéve gereblye, viszont találtam egy lombseprűt (a Pé szerint az a neve), az is jó lesz. Mondjuk nem egészen, úgyhogy a bazinagy, zúzmóval benőtt göröngyök elegyengetése nem volt teljesen akadálymentes, csakhogy én meg elszánt vagyok.
Találtam egyébként még átlagosan kettő gilisztát ásónyomonként, valamint három darab hangyafészket a négy négyzetméteren, aminek ugyan nem örültem annyira, de a giliszták például nem szokták ezeket megenni? A földben található kövek mennyisége miatt egyébkén igen aggódom, hogy a gyökérnövények, mint pl. hónaposretek, vagy sárgarépa, hülye alakot fognak felvenni, de annyira azért nem izgulok, mert ha valamelyik növény nem sikerül, akkor huh, buktam 59 forintot, ennyibe került a vetőmag. Majd vetek a helyére borsót, azt úgyis lehet júliusig, a csúfos kudarc felismerése után is.
Anyósom felvetette (a stílus, a stílus!), hogy mi lenne, ha medvehagymát is ültetnék, amivel ugyan kétségtelenül létező igényt elégítenék ki, viszont kénytelen voltam közölni vele, hogy két érv is szól ellene: az egyik, hogy itt nincs savanyú talaj, mondjuk ezt megoldanám még, hanem a fontosabb, hogy egyelőre, amíg nem tudom, hogy van-e itt, és hol gyöngyvirág, addig nem reszkírozunk, nehogy puszta jóindulatból egy gyöngyvirágpestóval vessek véget a szépen induló, boldog családi életünknek. Meg egyáltalán az életünknek. Szóval a medvehagyma még várhat.
Mert képzett vagyok ám én, na jó, nem, hanem elolvastam mindegyik zacskó hátulján a használati utasítást, végül is fogyasztói társadalomban ez alap, mindenki ezt csinálja az alapozótól a Nurofenig, nem? Meg olvasom a Kapanyél blogot, aminek köszönhetően a málnametszés már megtörtént vagy két hete. Mivel nem tudjuk, hogy ez itt a ház előtt a folytontermő, vagy az egyszerérő fajta-e, én meg nem tudom megkülönböztetni a gyökérhajtást a tőhajtástól (én eddig a tő és gyökér szavakat szinonimaként használtam, nem jól tettem volna?), az egyszerűbb módszert választottam, és a föld fölött valamennyivel levágtam mindent. Jó lenne amúgy, ha igyekezne a málna haver, mert a terveim szerint saját málnával fogom kirakni a Poji szülinapi csokitortáját tűzoltóautó külsejűre.
A Nagy Joghurtosdoboz Gyűjtés azonban nem ért véget, sőt attól tartok, hogy még csak most kezdődik igazán a szezon. Az eperpalántákat viszont alighanem vásárolni fogom a piacon, vagy ilyesmi, itt nincs kultúrája ugyanis a puccos kertészetbe járásnak.
Azt szeretném még mondani, hogy amióta gyerekeim vannak, ez a délután hasonlított eddig a legjobban ahhoz, ahogy én elképzeltem a felnőtt, családos életemet. Ja, és ha felállok a kerítés mellett a betongyűrűre, és a karomba veszem a gyerekeket, átlátunk a szomszéd lóhoz. Magas, és csillag van a homlokán.
* Ő rohangált a műanyag dobozokért, amiket mindig elvitt a szél. Élvezte nagyon, én is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése