2012. március 11., vasárnap

Ásó, kapa

És valóban elkezdtem ma felásni a kertet, most van nagyjából négy négyzetméter porhanyós földem, hurrá, holnap viszont alighanem vízhólyagszünetet leszek kénytelen tartani. Vagy leukoplasztozok.
Egyébként tudok én ásni, vagy nem is tudom, lehet, hogy még sose kényszerültem magam csinálni, de az elmélettel tisztában vagyok, a mozdulat is sikerült rögtön, láttam én azt apámtól eleget, és most azt is megértettem, hogy miért nem hordta a jegygyűrűjét. Én is le akartam venni, amint megjött a felismerés, csak nem jött le, mármint a jegygyűrűm.
Csak hát az az ősgyep, ami nem akart feltörni! Meg benne a sok kő, időnként egy-egy féltéglát is előhúztam, de mondjuk az nem baj, azt viszont remélem, hogy nem azért van ott a sok kő, mert egy vegyszerraktár dőlt ott össze, a halálfejes flakonok meg már lebomlottak, nem úgy a tartalmuk. De hát ez csak a paraverzió, az igazi, "A terv" az, hogy a mai gyönyörű napfényes délutánon  a szakértően és előrelátóan összegyűjtött joghurtos, mini mozzarellás, chocolate chip cookie-s, és vajkrémes dobozokba Borcsi segítségével* elvetett magokból gyönyörű kis palánták lesznek, amiket majd kiültetünk a várhatóan legalább 16-20 négyzetméteresre növő kertembe (ásni, ásni, ásni!), a nyár közepétől pedig csodálatosan egészséges, napérlelte, és természetesen bio paradicsomokat és rezedákat fogunk szedni a vasárnapi reggelikhez.
A melegágyam egyébként itt van a bejárati üvegfal mögött. Elég gyarmatian néz ki, amint ott állnak szépen sorban a műanyagdobozok egy fa narancsos ládában, amire valaki rozsdás drótból fület eszkábált, hát elég Isaura feeling, röhögök is mindig, ha ránézek, de legalább szállítható, és nem ázik majd fel a parketta, ha locsolok.

Egyébként nagyon nagyra értékelem, hogy az amatőr kiskertész karrierem nem úgy indult, hogy vettem nagy összeg plusz áfáért ásót, kapát, meg mittudomén még milyen szerszámokat az OBI-ban, hanem volt itt minden a sufniban, kivéve gereblye, viszont találtam egy lombseprűt (a Pé szerint az a neve), az is jó lesz. Mondjuk nem egészen, úgyhogy a bazinagy, zúzmóval benőtt göröngyök elegyengetése nem volt teljesen akadálymentes, csakhogy én meg elszánt vagyok. 

Találtam egyébként még átlagosan kettő gilisztát ásónyomonként, valamint három darab hangyafészket a négy négyzetméteren, aminek ugyan nem örültem annyira, de a giliszták például nem szokták ezeket megenni? A földben található kövek mennyisége miatt egyébkén igen aggódom, hogy a gyökérnövények, mint pl. hónaposretek, vagy sárgarépa, hülye alakot fognak felvenni, de annyira azért nem izgulok, mert ha valamelyik növény nem sikerül, akkor huh, buktam 59 forintot, ennyibe került a vetőmag. Majd vetek a helyére borsót, azt úgyis lehet júliusig, a csúfos kudarc felismerése után is.

Anyósom felvetette (a stílus, a stílus!), hogy mi lenne, ha medvehagymát is ültetnék, amivel ugyan kétségtelenül létező igényt elégítenék ki, viszont kénytelen voltam közölni vele, hogy két érv is szól ellene: az egyik, hogy itt nincs savanyú talaj, mondjuk ezt megoldanám még, hanem a fontosabb, hogy egyelőre, amíg nem tudom, hogy van-e itt, és hol gyöngyvirág, addig nem reszkírozunk, nehogy puszta jóindulatból egy gyöngyvirágpestóval vessek véget a szépen induló, boldog családi életünknek. Meg egyáltalán az életünknek. Szóval a medvehagyma még várhat.

Mert képzett vagyok ám én, na jó, nem, hanem elolvastam mindegyik zacskó hátulján a használati utasítást, végül is fogyasztói társadalomban ez alap, mindenki ezt csinálja az alapozótól a Nurofenig, nem? Meg olvasom a Kapanyél blogot, aminek köszönhetően a málnametszés már megtörtént vagy két hete. Mivel nem tudjuk, hogy ez itt a ház előtt a folytontermő, vagy az egyszerérő fajta-e, én meg nem tudom megkülönböztetni a gyökérhajtást a tőhajtástól (én eddig a tő és gyökér szavakat szinonimaként használtam, nem jól tettem volna?), az egyszerűbb módszert választottam, és a föld fölött valamennyivel levágtam mindent.  Jó lenne amúgy, ha igyekezne a málna haver, mert a terveim szerint saját málnával fogom kirakni a Poji szülinapi csokitortáját tűzoltóautó külsejűre.
A Nagy Joghurtosdoboz Gyűjtés azonban nem ért véget, sőt attól tartok, hogy még csak most kezdődik igazán a szezon. Az eperpalántákat viszont alighanem vásárolni fogom a piacon, vagy ilyesmi, itt nincs kultúrája ugyanis a puccos kertészetbe járásnak. 

Azt szeretném még mondani, hogy amióta gyerekeim vannak, ez a délután hasonlított eddig a legjobban ahhoz, ahogy én elképzeltem a felnőtt, családos életemet. Ja, és ha felállok a kerítés mellett a betongyűrűre, és a karomba veszem a gyerekeket, átlátunk a szomszéd lóhoz. Magas, és csillag van a homlokán.

* Ő rohangált a műanyag dobozokért, amiket mindig elvitt a szél. Élvezte nagyon, én is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése