Ugyanis eredetileg azt gondoltam, hogy a kis korkülönbség ugyan az első két évben rohadt nagy szívás, az egyik gyerek elrohan, a másik üvölt a babakocsiban, az egyiket a mászóka legtetejéről próbálom lecsalogatni, míg a másik homokot töm a szájába, az egyik még édesdeden aludna, míg a másiknak éppen beszorul a feje a játékkonyhába, és úgy általában mindig két különböző dolgot kell csinálni, de lehetőleg egy időben és persze azonnal (vö. seggtörlés vs. szoptatás). Viszont ha megvagyunk a nehezével, a kölkek majd egymást fogják szórakoztatni, én nem is látom őket, csak betolom az ajtórés alatt a kajájukat, és játszanak szépen, én meg
Jelentem, megvagyunk. Tegnap játékot kezdeményezett a Borcsi: anya, te vagy a Flynn, én meg az Aranyhaj.
Még ki se mondhattam, hogy oké, jött a Poji, és közölte, hogy ő meg a banya, és el is kezdte játszani a szerepét, ami a Borcsinak tökéletesen megfelelt, el is tűntek a szobájukban, én meg folytathattam a
Szerintem csinálunk egy terepasztalt.
Én meg már azt hittem, az lesz a vége, hogy jön a következő gyerkőc... :(
VálaszTörlésAz a helyzet, hogy a Pével végtelen, és sose látott, tökéletes egyetértésben nem szeretnénk több gyereket. Jó csapat vagyunk így négyen.
VálaszTörlésÉn nem is értem, hogy te hogy csinálod négy gyerek mellett ezeket a gyönyörűségeket (mármint persze a lányok is gyönyörűségek, de most a kreatív énedre gondolok), én már rég elvesztem volna az ovis törölközők, váltócipők és pelenkák tengerében, alighanem egy leszakadt gombot se lennék már képes felvarrni, nemhogy ilyen csodákat csinálni.
Csakis alvásidőben. Ennyi pihenés kell nekem is. :)
VálaszTörlésÉs köszönöm! :)
A lényeg, hogy Pével ugyanazt szeretnétek és így telesnek érzitek a családotokat.
Csak Én mindig úgy éreztem, hogy olyan könnyedén kezeled a 2 gyerkőcöt és annyi humorérzéketek van, hogy simán ellennétek öten-hatan is...
Ó, ennél több decibel már nem fér el a házban :).
VálaszTörlés