Most kipróbáltuk a hétvégén élesben is, és jelentem, az érzelmeink nem változtak, Sopron továbbra is életünk szerelme, és bármikor hajlandók lennénk visszaköltözni, ha a realitások megengednék - ebben például legalább annyira egyetértünk a Pével, mint abban, hogy nem szeretnénk több gyereket. De sajnos a realitások nem engedik meg, mert akkor a Pének Bécsbe kéne járnia dolgozni, vagyis nagyjából ugyanannyira nem látnánk őt, mint most, csak legalább a család sem lenne ott, hogy segítsen, ha bármi történik. Úgy meg azért elég kemény volt, főleg, hogy ott még mindig hazavágják ebéd után a gyerekeket az oviból.
Vannak viszont barátaink, hú, de mennyien! Pedig most csak egy családnak szóltunk, hogy megyünk egyáltalán, mert egy hétvége az nagyon rövid idő, és ez most legyen a gyerekeké, de így is lépten-nyomon ismerősökbe botlottunk, én voltam a legjobban meglepve.
Na, szóval marha jó volt a mi kis soproni hétvégénk, és augusztusban újra megyünk, kicsit ottlakósat játszunk, ha már igazából nem csinálhatjuk.
Az oviból való ebédutáni gyerekhazavágással kapcsolatban azért megjegyezném, hogy találkoztunk Borcsi régi óvónénijével is, aki nagy pedagógus és ceremóniamester, ugyanakkor sajnos náci. És nagyon kedvesen közölte velünk, hogy milyen jó, hogy hazaköltöztünk, milyen nehéz volt ez itt nekünk. Éppen csak hogy hozzá nem tette, hogy eszünkbe ne jusson visszajönni! Pedig nem csak én dobtam hátast a március 15-re büszkén felárpádsávoszászlózott csoportszoba hírére, vagyis más szülők is kissé khm, mérsékeltebbek, mint az óvónéni, mindegy. Most már mindegy. Lényeg, hogy a régi barátok még mindig barátok, a Fő tér még mindig a Fő tér, nyáron meg megnézzük, hogy Fertőrákos is ugyanaz maradt-e, és persze Schattendorfra és Rusztra is számítunk nagyon.
Alighanem kurvajó lesz!
Amúgy tündérfesztiválon voltunk, meg Kékfrankosok éjszakáján, meg pizzáztunk a Fórumban, a többi meg magánjellegű program volt, de csodálatos az első perctől az utolsóig.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése