2012. június 19., kedd

Hírek a kiskertem tájékáról

A tervezett rukkola- és málnafesztiválnak egy kicsit ellene szól, hogy a rukkola felmagzott, tehát ilyenkor már fogyasztásra nem alkalmas, a málna viszont még mindig nem akar érni.

Hírek a kiskertem tájékáról.
A fokhagyma kb. megérett, hamarosan fel is lehet szedni. A répa nem különben, gyakorlatilag répa méretűre hízott, pedig három sort még ki se egyeltem. De az őket nem érdekli, azokban is répa méretű a répa. A petrezselyem gyökere egyelőre értékelhetetlen, de a zöldből egyeléskor egy sorról lejön kb. egy család éves fogyasztása, már boldog-boldogtalannak petrezselyemzöldet ajándékozok. Mert nekem ugye még itt van a petrezselyemsziget is, amin metélőpetrezselyem nő, és ez is bőven elég a családnak, sőt!
A spenót leérett, felmagzott, úgyhogy kiszedtem, helyére babot vetettem. A madársaláta kösz, jól van, most az helyettesíti a rukkolát, csak az sajnos nem olyan finom, ezért petrezselyemmel keverem.
A rukkola csávók kétharmadát felszedtem, a helyükre borsót vetek, már belocsoltam a földet büdös csalánlével talajerő utánpótlás céljából, holnap ásunk, vetünk. Mármint én. A maradék rukkola azért maradhat, mert az termeli nekem a magot. Vetni nem szándékozom, ugyanakkor aspirálok az önként elszórt magokra, és az októberi rukkolatermésre.
Karalábé hapsikák jól vannak, de olyat többet nem ültetek, egyrészt nem valószínű, hogy egy hét múlva egyszerre lesz szükségem tíz fej karalábéra, másrészt akkora helyet foglal a nagy lapát leveleivel, hogy az nékem ásásilag luxus itt a tarackerdő közepén.
Hát a paradicsom fiúkák a kedvenceim. Van három paradicsomfám, akkorák, mint egy kezdő tölgy. Úgy három hete detektáltam, hogy kicsi lesz nekik a bot, úgyhogy seprűnyéllel karóztam meg őket, benőtték. Azt azért még mindenképpen szeretném tudatni ország-világgal, hogy ezeket én csináltam, magról vetettem, azóta nevelgetem őket, és még az áprilisi kiültetést is túlélték, ők hárman a tízből. A piacon vett paradicsompalánták is jól vannak, sok szép bogyó van rajtuk, és a saját nevelésű palántácskáim is folyamatosan növik ki a karójukat, vannak vagy tizenöten, úgyhogy lesz itt paradicsom befőzés, meg caprese. Kár, hogy nincs itthon olajfa, se bivaly.
Virág fronton jól vagyunk, bár egyelőre, ha megkérdezik, mi van a kertemben, azt tudom mondani, hogy potenciál. Ugyanis még semmi se virágzik (na jó, a ház eleje egy buja virágeső, de azokat, leszámítva az estikéket, készen kaptam/vettem), de lesz majd rézvirág, meg dália, meg krizantém, meg körömvirág, meg madármályva, meg büdöske is, csak még minden tíz centi közelében van, bár némelyik már bimbózik. Van remény.
A paprikapalánták nem csinálnak semmit, azok elhéderelnek a kert végében, mint egyszeri főiskolás a koleszban. A tök, mind az egy tő, ami kikelt, szépen növöget, és a fészkes borsó is reményteli ott a komposzt tövében.
A barackfa is él még, ősszel viszont két kőrisfát is telepítek ide, hogy jövő nyáron rögzített árnyékolással kalkulálhassak, mert ami ma történt, az skandalum, elvitte a szél a pavilont (biztos rögzítve volt, muhaha), és ráfújta a szent paradicsomokra, le is törte kettő csúcsát. Köcsög szél, köcsög pavilon.

Azt hiszem, hamarosan fotókat is készítek, és augusztusban majd röhögünk rajtuk, amikor már tényleg minden szép lesz és virágos.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése