Vasárnapi grillezés: amikor a férfi főz

(dramatizált változat)

Most, hogy megérkezett végre a várva-várt hidegfront, és az ember nap közben is kidughatja az orrát a szabadba anélkül, hogy elszenesedne, gondoltuk, grillezzünk ebédre. Nem csinálunk belőle nagy ügyet, minden van hozzá itthon (természetesen, nekünk mindig minden van itthon egy grillparty-hoz), gyorsan megsütjük a kolbászokat, aztán mojitoval a kezünkben sziesztázunk egyet.

Csakhogy kiderült, hogy még sincs itthon minden: elfogyott a tűzgyújtó folyadék. Először is elkezdtük csodálni az ősembereket, hogy nekik nem csak grillbenzin, de még gyufa nélkül is ment a tűzgyújtás, az után pedig a Pé elkezdett lázasan alternatív megoldásokat keresni. Első körben egy három éve a konyhaszekrényben kushadó Ouzóra esett a választás, ha valaki tudja, hogy milyen finom long drinket lehet keverni Ouzóból, ne legyen rest idekommentelni. Mi nem tudjuk, szerintünk semmilyet sem lehet, úgyhogy ment a grillszénre, sajnos azonban begyújtani sem lehet vele. A következő próbálkozásként a Pé  - tudtomon kívül - elővette a körömlakklemosómat, ami állítólag fokozottan tűzveszélyes, nem úgy, ha grillszénre öntik, mert akkor nem. Ez után a saját Adidas márkájú eau de toilette-jével próbálkozott, de azzal sem járt sikerrel, viszont a grillszén már olyan illatot árasztott, mint egy bordély.

Amikor a Pé hosszas tanakodás után előhúzta a konyhaszekrényből a Szilva 2010 feliratú üveget, azért már megérdeklődtem, hogy komolyan gondolja-e, hogy cukorsziruppal fogja begyújtani a grillt. Válaszul elég keresetlen stílusban felhívta a figyelmemet a helyes és aktualitásoknak megfelelő üvegcímkézésre, ha már mániám a házi készítésű étel-ital. Különben is hagyjam békén, mert ma ő főzi az ebédet.

Időközben a következő, nagyon értelmes beszélgetés hangzott el:
Ákos: - Mit eszünk ebédreeeee?
Pé: - Éhkoppot!
Kalib: - Á, égkompót! Az nagyon finom lehet!
Ákos: - Mi az az étgombóc?

Közben én vidáman megfőztem a húslevest, elkészítettem a krumplipürét, leszedtem a kertben a madársalátát, a petrezselymet és a paradicsomot a salátához (öntet nem kell, ezekhez az ízekhez elég lesz az extra szűz olívaolaj, és a jó féle modenai balzsamecet), majd megtöröltem a kezem, beparancsoltam a gyerekeket a kocsiba, hogy hagyjuk apát egy kicsit rekreálódni, és elhajtottam a három percre lévő benzinkútra tűzgyújtó folyadékért.

Nem azért, mintha mindenen rajta akarnám tartani a kezemet, nincs nekem semmi bajom azzal, ha a férjem főz, csak elkaptam a pillantását, amint a fehér rumos üveget méregeti. És ha azzal is megpróbál begyújtani, akkor nem csak az ebédnek lőttek, amibe már kezdtem beletörődni, de a mojitós sziesztázásra is keresztet vethetek.