Bemelegítés*

Van a Pének egy kollégája, a neve Körte Tibor. A múltkor meglátogattak minket, és végtelen jófejségük bizonyítékaként körtés Tibi csokit hoztak a gyerekeknek, szétröhögtük magunkat (nekünk meg Mavrodaphnét, hát ez se rombolta a népszerűségüket).
Van nekik egy elég friss gyerekük is, Körte Szonya, aki most már nyilván nagydarab, van vagy három hónapos is, de akkor még csak egy pár hetes kismacska volt, a gyerekek imádták. A kisbaba születésére való tekintettel a látogatásuk alkalmával átpasszoltuk nekik a nemrég visszakapott babaruhákat azzal a feltétellel, hogy nem adják vissza soha**.

A minap Ákosra fel akartam adni az egyik kisgatyáját, ami egy rendkívül sikeres darab, nagyjából egy éves korában nőtt bele, és azóta jó rá. Gondolom, megunhatta, vagy valami, mert ezúttal hangosan tiltakozott ellene. Én meg biztattam, hogy nézze csak, milyen szép ez a gatya, jó kis halacskák vannak rajta, vegye már föl, nem járhat egész nap lógó pöccsel. Láttam, hogy töri a fejét a kibúvón, gondolom, felderengett neki, hogy mi lesz a kinőtt ruhákkal, majd kibökte:
- Ez már kicsi rám! Odaadjuk a Körtefejű Kisbabának!


* mert ma alighanem sokat kell írnom, ez egy ujjgyakorlat volt most
** mert ugyebár részünkről a családalapítást befejezettnek tekintjük